"
John Maddox: Ami a tudományban még felfedezésre vár
A szerzõ, aki több mint két évtizeden át volt a világ az egyik legrégibb és legtekintélyesebb természettudományos szaklapjának, a
Naturenek a fõszerkesztõje, sokat ígér a könyv címében, de talán még többet az alcímében:
Feltérképezzük a világegyetem titkait, az élet eredetét és az emberi faj jövõjét.A könyv elolvasása után nyugodtan elmondhatjuk, hogy a könyv többet nyújt, mint amit elsõ látásra talán elvárhatnánk tõle. Mindenekelõtt gazdag körképet kapunk a tudomány mai állásáról a fizikában és a kozmogóniában, a biológia különbözõ ágaiban, de még a matematikában is, rámutatva a megoldatlan kérdésekre. Ez utóbbit nemegyszer olyan „a király új ruhája" stílusban teszi, azaz megoldottnak látszó kérdések esetében is megmutatja, hogy valójában megoldatlan a kérdés, nem értjük igazán a dolgot, csak mindenki „úgy tesz", mintha minden rendben volna. <table style="margin: 0px 10px 0px 0px;" align="left" bgcolor="#000000" border="0" cellpadding="0" cellspacing="1" width="50"> <tbody><tr><td> <table border="0" cellpadding="1" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr><td bgcolor="#ffffff">
</td></tr> </tbody></table> </td></tr> </tbody></table>
A recenzens örömmel olvasta a megoldatlan kérdésekrõl szóló megállapításokat, mert nézete szerint különösen fontos a tisztázatlan, megoldatlan kérdések hangsúlyozása, éspedig nemcsak egyetemi vagy kutatói fokon, hanem már az általános iskolában is. A természettudomány valóságszemléletének ugyanis a lényegéhez tartozik a nyíltság az új ismeretek felé, jelenlegi tudásunk kritikája és a készség annak korrigálására. Pontosan ez az, amiben a tudományos valóságmegközelítés különbözik minden korábbitól: nem befejezett, állandóan alakul, fejlõdik.
A tudomány jövõjével kapcsolatban a szerzõ a következõképpen fogalmaz: „Nem kérdéses, hogy a következõ évszázadokban a tudomány és alkalmazásai még szembeötlõbbek lesznek, mint századunkban". Ekönyv célja annak bemutatása, hogy a tudománynak távolról sincs vége." „A modern tudomány ötszáz éve kezdésnek ugyan jó, de csak a kezdet." „… a felfedezések tára még korántsem merült ki. Ez a könyv évtizedekre, talán évszázadokra szóló tennivalókat fogalmaz meg a felfedezés terén, amelyek kétségtelenül olyan radikálisan változtatják meg nézeteinket a világban elfoglalt helyünkrõl, mint Kopernikusz korától kezdõdõen tapasztalható."
És valóban! Visszatekintve megállapíthatjuk, milyen nagy jelentõségû lépés volt, amikor Kopernikusz a Föld helyett a Napot helyezte a világmindenség középpontjába. De ez nem az utolsó lépés volt ezen a téren! Ma már tudjuk, hogy a Nap csak egyike a Tejútrendszer százmilliárd csillagának, amely kb. hatszázmillió éves keringési idõvel mozog a Tejútrendszer középpontja körül. Ráadásul a Tejútrendszer is mozog és egyike a ma ismeretes mintegy százmilliárd galaxisnak. És ezzel még a történetnek nincs vége.
Itt térhetünk rá a könyv tartalmának részletesebb ismertetésére, amely az Elõszó és a Bevezetés utáni elsõ fejezetben az õsrobbanásról, a világegyetem tágulásáról szól. Miközben megállapítja: „A hatvanas évek eleje óta az õsrobbanás elmélete általánosan elfogadottá vált…" Számos problémát is felvet ezzel kapcsolatban és végül arra a következtetésre jut: „… arra a kérdésre 'hogyan kezdõdött a világ?' az óvatos válasz az, hogy még nem tudjuk."
Az egyik legizgatóbb kérdés itt - nem tekintve a felfúvódó világegyetemet és a hozzákapcsolódó problémákat - az ún. hiányzó tömeg a világegyetemben. Agalaxisok külsõ csillagai gyorsabban mozognak, mint az a galaxis tömegébõl következne. A különbség tetemes. A„sötét" tömeg mintegy 90%-a kell, hogy legyen a teljes tömegnek. Több „jelölt" is van ennek a hiányzó tömegnek a magyarázatára, de egyiket sem sikerült eddig bebizonyítani. A világegyetem tömegének kérdése abból a szempontból is fontos, hogy világegyetemünk nyílt-e vagy zárt, azaz a végtelenségig fog-e tágulni vagy egy idõ után kezd összehúzódni a „nagy reccsig".
Még két fejezet szól a mai fizika problémáiról, az elemi részekrõl és a világ fizikai szerkezetérõl, felépítésérõl. Az elemi részeket leíró ún. standard modell számos problémával küszködik. Nem sikerült megtalálni a modell által megjósolt mágneses monopólust, az ún. Higgs- bozon megtalálására viszont még van remény, mert annak a tömege bizonytalan, így lehet, hogy az eddigieknél nagyobb energiájú gyorsítókkal elõállítható. Ez a részecske magyarázná meg a többi tömegét, amely utóbbinak az eredetét jelenleg még nem értjük. Lehetne még tovább sorolni a megoldatlan problémákat a részecskefizikával és az alapvetõ kölcsönhatások egyesítésével kapcsolatban. Itt még csak a proton igen kis valószínûségû, de az elmélet által megkívánt bomlását említjük, amelyet szintén nem sikerült kimutatni. Végül is az a helyzet, hogy „… az elméletnek még egyetlen változata sem járt sikerrel abban, hogy megjósolja az anyagi részecskék tulajdonságait, valamint leírja kölcsönhatásukat." Vagyis: „Annak a célkitûzésnek a megvalósításától, hogy megmagyarázzuk, a valódi világ részecskéi miért olyanok amilyenek, még igencsak távol vagyunk." Van azután egy nagyon fontos elvi megjegyzés is. „Az anyag tulajdonságainak megértése látszólag olyan absztrakt munkálkodás volt, ami jórészt azon alapult, hogy az elméleti fizikusok elméleteket szövögettek. Ez azonban csak látszat. Az elméletek ugyan kiemelkedõ szellemi teljesítmények, azonban
egyikük sem számíthat elismerésre, ha a kísérletek nem szolgáltatnak kulcsfontosságú jelzéseket" (a recenzens kiemelése).
A jelenlegi fizika egyik legnagyobb - és a könyvben többször is hangsúlyozott - problémája, hogy a kvantummechanikát és az általános relativitáselméletet nem tudta eddig egyesíteni, azaz az ún. kvantumgravitációt megalkotni.
Mindezek és további megoldatlan problémák (pl. a fekete lyukak kérdése) mellett sokan egy egészen más alapokon nyugvó „
új fizika" megszületését várják. Az is igaz, hogy: „A kvantummechanika megszületését 1900- ban nem lehetett elõre látni, és igen nagy képzelõerõre lett volna szükség annak felismerésére is, hogy a gravitáció milyen fontos téma lesz a 20. században." Tegyük hozzá: ugyanezt el lehet mondani az atommagról is. "
Az új fizika már megszületett!