Tökéletesen egyetértek Veled. Ezeket a kérdéseket én is feltettem és kaptam egy olyan választ, hogy akkor, amikor felvettem a frankhitelt, akkor a bank nem a saját frankját adta, amit akkor megvásárolt, hanem ő is hitelbe kapta. Vagyis az én 2400 CHF-met a bank saját hiteleként tartja nyilván, és amikor törlesztésre kerül sor, akkor az én befizetésemet passzolja tovább, mint saját törlesztőrészletét. Ti "benyaljátok" ezt a baromságot?
Én ugyan laikus vagyok a témában, de ezt teljesen kizártnak tartom, mert tudomásom szerint nálunk a törvények nem engedik meg egy hitel továbbhitelezését.
Azonkívül ha ez igaz lenne, akkor nem a magyarországi bankok (még ha külföldi tulajdonban vannak is) aggódnának a bedőlt vagy bedőlő hitelek miatt, hanem a svájci bankok. De még egyetlen hírt sem olvastam arról, hogy a svájci bankokat valamennyire is érdekelné, tudnak-e fizetni a magyar hitelesek vagy sem.
Arról se tudok, hogy a svájci bankok egy pillanatig is figyelemmel kísérték volna, hogy a magyarországi bankok hova helyezik ki a hiteleket, holott ha ők is érintettek a visszafizetés biztonságában, akkor ez elvárható lett volna. Hisz mi a csodát kezd a svájci bank a sok elárverezett magyar ingatlannal?
Arról sem tudok, hogy a magyarországi bankok nagy mennyiségű svájci frankot vettek volna fel 2004 és 2008 között, vagy hogy Svájc ekkora hitelállományt helyezett volna ki. Ez szerintem mindenképpen kihatott volna a frankra a devizapiacon, de ilyesmiről sem hallottam. Úgy tűnt, a frankot baromira nem érinti az egész.
De ha feltesszük, hogy mégis felvette a bankom Svájcból az én 9000 frankomat, akkor azt át kellett váltania forintra, hisz én forintot kaptam, nem frankot. Tehát a 9000 frank továbbra is a banknál kell, hogy legyen. Vagy hova lett a 9000 frank?
Ha meg a banknál van, mi a csodát törleszt Svájcnak? Miért nem adja vissza neki, és kész?
Egyáltalán... minek az egész tranzakcióba a frank, ha egyszer a banknak volt másfél millió forintja számomra?
És miért nem egyenesen egy svájci bank utalta nekem át a 9000 frankot, miért kellett ehhez közbeékelni még egy bankot?
Ha pedig bankoknak nem volt annyi forintjuk, mint a hiteigénylések, és ezért svájci frankot vettek volna fel a kihelyezett devizakölcsönökhöz, a frankot ugye akkor is mind át kellett váltaniuk forintra. Ki váltotta át nekik? A Nemzeti Bank? Biztos nem Pista bácsi a Szemere utcából.
Akkor viszont az országunk devizatartalékának most az egekben kellene lennie, tehát a frankhitelesek nemhogy gondot jelentenének, hanem nyereséget hoztak volna az országnak, hisz a frank árfolyamának emelkedésével egy csomó nyeresége lenne a Nemzeti Banknak, aki ugye megvette anno a bankoktól a kölcsönvett frankot jóval alacsonyabb árfolyamon.
Ha az sok frank most mind itt lenne az országban, nem lenne semmi gondunk, a kormány simán visszafizethetné a tartozást Svájcnak, a kölcsönöket meg átszámoltatná forintra, és kész.
Teljes képtelenség az az állítás, hogy bankok hitelt vettek volna fel Svájcból, és azt hitelezték volna itt tovább forintban. Akkor a franknak itt kellene lennie, de nincs itt.
Törvénytelen is lett volna, meg értelme se lenne, hisz rendelkeztek forinttal a hitelezéshez.
Szerintem semmiféle frank nincs ebben az egész ügyletben, ezért is nem "devizahitel" ez, hanem helyesen "deviza alapú" hitel. Azaz simán egy olyan forinthitel konstrukcióról van szó, aminek a törlesztését a frank árfolyamához kötötték, tudván azt, hogy ez a valuta biztos, hogy sohasem fog kevesebbet érni a forintnál.
Egy normál forinthitelnél ugye a bank a kamattal igyekszik ellensúlyozni az infláció okozta veszteséget úgy, hogy még nyeresége is legyen.
A deviza alapú hitelnél az infláció okozta veszteséget a bank az árfolyam emelkedésével terheli át az ügyfélre, plusz még kamatot is szed, plusz még a devizaárfolyamot eladási áron állapítja meg, tehát sokszoros a nyeresége. Nem véletlen, hogy ezt a fajta hitelt olcsóbban adta, senki nem gondolhatja, hogy jótékonyságból tette, nyilvánvaló, hogy az árfolyamkülönbözeten így is hatalmasat szakít. Azért is tukmálta olyan vehemensen ezt a fajta hitelt, hisz mióta élek nem volt ekkora kampány bankhitelek felvételére, mint ahogy ezt a deviza alapú hiteleket nyomták tévében, rádióban, plakáton, mindenhol, és egy csomó ügynököt is felvettek a hitelek elpasszolásához. Nem véletlen.
Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a bankok akkor sem veszítenének, ha ugyanazon az árfolyamon törlesztenénk, amin felvettük a pénzt, hisz a kamatokat is fizettük, csak éppen nem lenne akkora extra nyereségük, mint amivel számoltak.
Én hosszú távra mindenképpen forinthitelt vettem volna fel, mert élénken bennem volt nagymamám elbeszélése. Egyszer elmondta, hogy a háború előtt ők is hitelből vették a házukat, meg a testvére is. Ők pont egy évvel a pengő összeomlása előtt fizették ki az utolsó részletet, a testvérének viszont még volt tartozása a bank felé. Ám a pengő bedőlt, és a testvére egy lepedő árából kifizette a házát.
Na ezt a veszélyt kerülték el a bankok a deviza-alapú hitelekkel, plusz jól meg is vágtak minket. Forinthitelnél ha bedől a forint, egy kiló cukor árából kifizeted a tartozásod, a bank meg nézhet ki a fejéből. Frankhitelnél viszont, a forint bedőlése esetén, a hiteled úgy elszáll, hogy nem csak a házadat viszik, de még az ükunokáid is fizetni fogják a tartozásodat. Na ez a legfontosabb különbség a két fajta hitel között, amiért én forinthitelt vettem volna fel, ha nem féléves törlesztéssel számolok, akármekkora is a kamata.