Leszögezem, hogy nem vagyok sem bal, sem jobboldali. Egyszerűen EMBER vagyok, aki elítél minden olyan cselekményt, amelyet ártatlan emberek ellen követnek el. Vallom, hogy minden embernek joga van e földön élni és senkinek nincs joga ezt megakadályozni. Természetesen vannak törvények, amik szerint élünk, de annak megszegőit is lehet bírálni. Én olyanokról beszélnék, akik csupán származásuk miatt lettek üldözöttek és pár ember akaratából lettek nincstelenek, földönfutók, koncentrációs táborok lakói, végén áldozatai. Korra, nemre való tekintet nélkül sorakoztatták fel ezt a népet megszégyenítve, sokszor megalázva, pellengérre állítva és mondvacsinált bűnökért vitték Őket hazájuktól távol, idegen földekre, ahol sorsukat nem ismerve várták, hogy valaki magyarázza meg mit is tettek, amiért nekik ilyen sorsot szántak. Nem kaptak magyarázatot, de nem is lehet megmagyarázni olyan emberek tetteit, akik nincsenek tisztában az EMBER szó jelentésével és saját magukat helyezve előtérbe nem hajlandók semmilyen párbeszédre, nem adnak magyarázatot tettükre. Istent játszanak, ezáltal jogot formálva arra, hogy embertársaikat Őket meg nem illető módon elítéljék és olyan körülmények között fogva tartsák, amilyeneket más ember még az állatainak sem kíván. Csupán annak a pár eldeformálódott elméjű "zseni"-nek köszönhető e valaha szebb napokat megért népcsoport üldöztetése és tömeges kivégzése. Cigányság kultúrájáról, hagyományairól, nyelvéről most nem beszélnék, de az elmúlt közel hetven év sem tudja feledtetni az ellenük és más népek ellen elkövetett bűnöket. Százezrével deportáltak cigányokat Európa országaiból táborokba, minden előzetes tárgyalás nélkül. Mit tett az a cigány kisgyerek, aki még csecsszopóként csüngött édesanyja mellén? Mit tett az a felnőtt, aki, hogy családját eltarthassa, elvállalt olykor megalázó munkát is? Mit tett az a fiatal cigány, aki, hogy kitörhessen az amúgy sem egyszerű sorsukból, próbál tanulni, mellette dolgozni? Megmagyarázhatatlan és érthetetlen ez a fajta elkülönítés és megalázás. Ismerőseim körében élnek még olyanok, akik gyermekfejjel kerültek koncentrációs táborba és csakis egyedül Ő került onnan élve haza. Senkije nem maradt, akihez haza mehetett volna. A tábort felszabadítók vitték árvaházba, ahol gyermekként nem nagyon értette mi folyik körülötte, de felnőttként próbálta megérteni a történelmet. Semmije nem volt a saját tudásán kívül, de rájött, hogy ha Ő is életben akar maradni, akkor tanulnia kell. Tanult és vitte is valamire. Sajnos akármilyen sorsa is lett, hiszen szép családja van és rendezett körülmények között élnek, akkor sem tudta elfeledni, hogy az Ő testvérei, szülei ismeretlen helyen vannak eltemetve, ha egyáltalán eltemették Őket. Legtöbbjüknek még ez sem adatott meg! Érthetetlen számára is a történelem és keresi a magyarázatot. Keresi, mert értelmes felnőtt ember aki most érzi igazán, hogy szülei és testvérei, mint megannyi sorstársuk, értelmetlen halállal haltak meg, csupán azért, mert egy diktátor és annak követői, nem tartották a cigányságot "életképes fajnak" Évente egyszer emlékezünk meg Róluk, bár többet érdemelnének. Érdemelnének több kutatást, megérdemelnék, hogy tudják szerettei sírjának a helyét, hogy virágot tehessenek rá és több megemlékezést. Megérdemelnék, hogy méltó módon támogassuk kultúrájuk fennmaradását, ezzel is jelezve, hogy igenis életképesek és közöttünk a helyük. Én, aki egyszerű emberként élek és nevelem gyermekeimet, sok olyan cigány emberrel beszéltem, akik bizony őszintén elmondják, hogy az Ő népükben sem mindenki makulátlan, de hol nincs ilyen? Attól még esélyt kell adni mindenkinek, hiszen senki sem születik bűnözőnek, hajléktalannak! Tudomásul kell venni, hogy léteznek és együtt kell élni velük, ugyanakkor a saját népeinek vezetőin keresztül irányítani kell őket. Amikor azokra az emberekre gondolok, akik már nem lehetnek közöttünk és tudjuk róluk, hogy táborokban vesztek oda, akkor elgondolkodom, hogy milyen emberek is vagyunk?! Kiirtsuk embertársainkat csupán azért, mert nem szőkének születtek, vagy mert nem sárga a bőrük, vagy nem azt a nyelvet beszélik, mint mi? Itt magyarul beszélnek, közöttünk élnek és igazán szenvedtek már annyit, hogy békében kellene velük élni és tiszteletben kellene tartani a közülük eltávozottakat. Tiszteletben kellene tartani a túlélők megemlékezéseit és el kell fogadnunk, hogy Ők is vesztesei egy háborúnak! Emlékezzünk Rájuk e pár sorral és kívánjuk, hogy békességben nyugodhassanak!