Egymondatos történetírás

Már semmi biztosat nem tudott

Addig gondolkodott míg rájött, boldog csak akkor lehet ha egyszer megnézi Burkina Faso-t

mert ezt súgta a szíve...

A szíve a helyén volt, de szerencséjére a pénztárcája is tele volt, így elindulhatott a nagy útra.

Útközben találkozott egy beszélő tevével, aki útbaigazította Burkina Faso irányába.

Azonban ahogy meglátta az elé táruló útat, rájött, hogy valami nagy dologra van még szüksége az indulásig.

Sok vizeskulacs kell ide.

Nem értette pontosan a tevét sem, mert az csuklott a nagy szomjúságtól.

A rengeteg visa kártya között talált egy téli kulacsot.

Azt az jutott eszébe, hogy miért is ne nyiratkozna inkább le?

Egy közmunkással, aki épp a parlagfüvet írtotta az árokparton.

A parlagfűről eszébe jutott valaki,

s ez valaki a fodrásza volt.

A cet halála hajnyírás idején.

De talán a közmunkás segíthet ...gondolta.

Sok bába közt elvész a gyerek.Mondta.

Erre a közmunkás felvonta szemöldökét.

Hiba volt, de erre csak akkor jött rá, mikor kiesett a kontaktlencséje.

Azóta kénytelen szemüveget viselni.

Ám öröm az ürömben hogy Béla a közmunkás, az új szemüveggel végre belátta, hogy jobban teszi ha inkább elmegy a szomjas beszélő tevével, akit az anyósának nézett elsőre, és a kopasz idegennel halott cettel a hátán Burkina Faso-ba, mert hiába is szívja a parlagfüvet reggeltől-napestig, az sosem hoz neki annyi visa kártyát és kulacsot a konyhára, mint amennyi ezeknek a fura szerzeteknek volt.