Nos, a bibliai teremtés könyvének 5. fejezete nem igazán érdekes, de azért lássuk:
Mint írja, ez az Ádám nemzetségének könyve, nyilván csak ez az egy fejezet.
Érdekes mód azt írja, az emberről, hogy „Isten hasonlatosságára teremté azt.” Ez az első fejezetből van, mert a másodikban a feladata a földművelés, ill. az édenkert őrzése.
„Férfiúvá és asszonynyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, amely napon teremtetének” – szintén az első fejezet felemlegetése lenne, ha az Ádám név nem jönne ide, ráadásul, hogy mindkettejüket „Ádámnak” nevezte. Sőt a második fejezet szerint nem is egy napon lettek teremtve… Az „Ádám” meg ha minden igaz, a „föld porából vétetett”-et jelent, az első fejezetben meg nem így volt a teremtés, csak a másodikban, de ott csak a férfi, az asszony az ő oldalbordájából,… Hú, hagyjuk inkább…
„Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” – Káinról, Ábelről, de még Éváról sincs egy huncut szó sem. Vagy itt az „Ádám” a férfit és a nőt is együttesen jelöli???
„És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat” – értjük, ugye? Tehát Séth volt Ádám(ék) fia, gyakorlatilag a harmadik fia, és csak 800 esztendősen kezdte (kezdték) a többi gyerkőcöt nemzeni… Majd 930 esztendősen elhunyt(ak). De hogy addig miből élt(ek)? Uis. ha visszaemlékszünk, a föld meg lett átkozva miatta, nem teremhetett neki egyebet, csak tövist és bogáncskórót, neki magának meg a mező füvével kellett beérnie. Semmi magyarázat…
Másik: mint visszaemlékszünk, a kertben azt kapták figyelmeztetésül, hogy ha esznek a fáról, még aznap meghalnak. Itt pedig eltelt azóta 930 esztendő.
Séth pedig 105 évesen nemzette első gyermekét (addig mit csinált?), utána a másodikat 807 esztendősen… Ajjaj, jó öreg volt, de nemzeni azt tudott. Gyermekei is nemzettek (érdekes mód azok is csak a 100. esztendejük elérése után, de legalábbis jóval az 50. életévük után, miután már olyan öregek voltak, hogy… Másik érdekesség, hogy az asszonyuk nevét, akivel nemzettek, sehol sem közli a szent biblia… Az nyilván egyáltalán nem érdekes…) Egy azonban biztos: ez itt nem a Káin nemzedéke, tehát az emberiség nem(csak) az ő vérvonalát örökölte!
Másik szemet szúró passzus: „És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé” – hogy mi is a bajom vele: az eddigiek akkor nem jártak istennel, csak ő egyedül? És mit jelent, hogy „eltűnék, mert”… Csak nem azt, hogy hirtelen nyoma veszett, és ezt találták ki neki?
Közben lassan elérkeztünk Noéhoz, és ahogy számolom, ez Ádámék óta olyan ezer esztendő. De ha valaki akarja, és jobban tudja nálam, nyugodtan összeadhatja, és megírhatja a végeredményt.
Másik szembetűnő a számomra: „e földön, melyet megátkozott az Úr.” – most akkor az átok nemcsak magára Ádámra vonatkozott? Meg részben Káinra? A többi utódra miért vonatkozott az „elátkozott föld”? igaz, egyrészt „hetedíziglen megy a bünti”, máshol meg: „a fiú ne viselje az atyja vétkét”. Hát, nem tudom. Csak azt, hogy az egész eddigi biblia rossz, nyomott hangulatot hagy bennem, ahogy eddig olvasom. Az ember csinált egy hülyeséget (nekem inkább annak tűnik, mint engedetlenségnek), amiért az úr rettenetes haragra gerjedt, a következőben egy ostoba testvérgyilkosság, ahol a gyilkos gyakorlatilag élhet tovább, családot, várost alapíthat, gyereket nemzhet (igaz, az is gyilkolt, és kérkedett vele, hogy őérte 77-szeres bosszú lesz), és itt, hogy olyan földön élnek az utódok, ami el van átkozva. Nem, nem, és nem, ez egy rossz szájízű és ostoba mű úgy, ahogy van!