Folytassuk a bibliát a 6. fejezettel, mely rengeteg kérdést vet fel bennem:
Az előző fejezetben írt „földön, melyet elátkozott az úr”, az emberek hogy-hogysem, sokasodni kezdtek, és valamiért azt írja, hogy „leányaik születének”. Mintha eddig csak fiaik születtek volna... Vagy innentől csak leányaik születtek? Nem egyértelmű.
„És láták az Istennek fiai” – ezek meg kik? Eddig nem volt szó arról, hogy az öregnek utódai is lettek volna… Megint semmi magyarázat. Totál mesekönyv ez az egész így.
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő” – Nem mintha eddig örökké maradt volna, eddig is „csak” olyan 800-930 esztendőt húztak le az elátkozott földön. Sőt, egy figura még meg sem halt, csak „eltűnék”…
Ez meg, hogy „ne maradjon az én lelkem” – megint micsoda? Merthogy az első fejezetben szimplán csak teremtve és megáldva volt az első emberpár, a másodikban pedig, miután a férfit, azaz az ember hímjét megteremtette, „lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét” – ez volna a lélek? Az élet lehellete? Itt meg hogy az én lelkem? Most akkor sima „élet lehellete, vagy az úr lelke? Mert számomra ez a kettő nem ugyanaz.
Igaz, a folytatásban „Így lőn az ember élő lélekké.” Most akkor az állat nem élő lélek? Ja persze, hisz az állatoknak nincs lelkük, ugye...? Itt meg azt írja, hogy „mivelhogy ő test”. Most akkor test, vagy élő lélek? Tudom, a „helyes” válasz: a kettő egysége. De ez nem így világlik ki ezekből. Mint írja, az ember az egy élő lélek. Tehát a lélek az ember maga. A személyisége, mindene. De ha a lélek maga az ember, akkor nem lehet annyival letudni, hogy „mivelhogy ő test”. És a lélek, ami benne van az úr lelke… Ez esetben pedig, ha az úr az ő lelkét kiveszi az emberből, akkor azt, mivel az ő, azaz az úr része, nem küldheti pokolra. Vagy nem is a része, hanem a tulajdona? Akkor meg az úrnak van egy csomó „lélek” nevezetű tulajdona, amit emberekbe plántál bele, és… Bonyolult ez így, az írók ezt sem nem gondolták át, csak rótták a pergamenlapokra az át nem gondolt „ szent okosságokat”…
Menjünk tovább: „Az óriások valának a földön abban az időben” – „Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak” – Most akkor miféle óriásokról szól ez a passzus? Fizikailag óriások, vagy csak hatalmasok (itt „hatalommal bírók” jelentéssel), a híres-neves emberek? Mert valahol olyat olvastam, hogy az „óriások” állítólag a dinók lettek volna…
„És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz”. Most akkor azok az emberek, akik az ő fiai és az emberek lányainak keveredéséből születtek, vagy kik? Azon emberek gonoszsága, kiket egyszer, az első fejezetben leírtak szerint, a maga képére és hasonlatosságára teremtett?
Mindegy. Az úr a fentiek okán megbánta, hogy embert teremtett. Szerintem meg a „fiaival” való keveredés lehet itt a gond… És persze mindent, de mindent (a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait) el akar törölni, mert közben azokat is megbánta… Azok vajon mit vétettek?
Másik kérdés: az élettartam 120 esztendőre való lekorlátozása után mikor történt ez a „megbánás”? Menyi idő telhetett el azóta?
Mindegy úgysem tudjuk meg, de menjünk tovább, mert itt lép a színre Noé, aki az előző fejezetben apjának vigasza volt az elátkozott földön, és ő is „Istennel jár vala”. Az előzőben nem, de itt megkérdem, hogy ez mit jelent? Követte a parancsait? Nem voltak még parancsok, sem törvények. De akkor mit? Áldozatokat mutatott be neki? Az egyik teremtmény a teremtőnek, mindenek teremtőjének és tulajdonosának, egy másik teremtményéből és tulajdonából mutat be áldozatot, és az ennek örül? Nem tud odaszólni, hogy figyi, tudom, mit teremtettem, nincs ilyesmire szükségem, ha úri kedvem tartja, sokkal különbet teremtek magamnak??? Mint látjuk a későbbiekben, nem. Sőt még majd pontos leírást is ad az áldozat minőségét illető elvárásairól és az áldozás mikéntjéről. Ezt sem értem, mire való, mi szükség. „Ajándékul néked mit adhat híved hisz az égen, s földön minden a tied…”
„A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással” – most már az egész föld romlott lett? Egyébként az erőszakoskodás mintha azóta sem maradt volna abba, mintha mai napig töretlenül dívna… Sőt mintha az élet egyik legfontosabb, a célok elérésének leghasznosabb elemeként funkcionálna…
„minden test megrontotta vala az ő útát a földön” – tehát a barmok, a csúszó-mászó állatok, és az ég madarai is „megrontották az ő útjukat”? Miben állt ez egyáltalán? Merthogy így totál nevetséges ez a história…
„Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe” – most akkor a „föld” nem a Földet” mint bolygót jelenti? Mert akkor nem volna értelme a bárkázásnak… De akkor milyen „földet” akar elveszteni?
Ezt sem tudjuk.
Noé megkapja az utasítást a bárkaépítésre, hogy és mint nézzen ki. Illetve arra, hogy mindenféle elemózsiát vigyen önmagának is, és az állatoknak is. Mindent, ami csak ehető.
És: „minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába.”
„Minden élőből”? Tehát a növényekből is? Vagy akkor azok még nem számítottak élőnek, csak a mozgást végző állatok? Mert ha igen, azok is élőnek számítottak, akkor óriási hely kellett ám abban a bárkában, hogy minden, de minden elférjen!
De máris jön a felsorolás: „A madarak közül az ő nemök szerint, a barmok közül az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közül az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.” Tehát csak az állatok, a növények nem megmentendők, csak ami ehető, az is csak ott, a bárkában, az evés céljára.
Amit viszont újfent csak nem értek: ha mindent, „minden testet” el akar veszíteni „a földdel egybe”, akkor miért kell abból a „minden testből” kettőt-kettőt, hímet és nőstényt megmenteni, hogy „életben maradjanak”? Az erőszakoskodókból, az ő útjukat megrontókból? Amik miatt bánkódott az ő szívében??? Merthogy tovább örökítik ám a rossz természetüket az utódaikra, és azok is csak bajt csinálnak, erőszakoskodnak, „megrontják az ő útjaikat”, hisz az van benne a génjeikben, ugyebár, azt örökölték! Persze tudom: a szelídeket, a jókat, a kezesebb állatokat, ugye? És az, hogy nincs így leírva, az nem jelenti ám, hogy nem úgy történt, ugye? Bizony nem, az én véleményem szerint, ha így lett volna, csak lett volna erre utalás, egyértelműen. Szóval nem, nem és nem. Számomra nem érthető, miért kellett a pusztulásra ítélt élőlényekből mégiscsak egy-egy párt megmenteni, hogy tovább örökíthessék rossz génjeiket.
Ha egy gyümölcsöskertet valami csúnya vírusos, vagy egyéb nyavalya ér, és minden fa beteg, sőt menthetetlen, az egész kertet el kell pusztítani, minden egyes fát ki kell irtani, el kell égetni, hogy ne terjessze, ne örökítse tovább a nyavalyát, a vírust, és szó nem lehet arról, hogy minden fából egy-egy hajtást elmenteni!!! Sőt még a területet is felégetni ilyenkor, biztos ami biztos!
És hát ugye, egy elátkozott földön végül is milyen teremtmények léteznének, ha nem erőszakoskodók, rosszak, az ő útjukat megrontók??? Nem az átkot kellett volna inkább eltávolítani? A rosszat megszüntetni???
