Az álmom részben összefonódik a tegnapi nappal annyiból, hogy este színházban voltam és megjelent benne az a barátnőm is, akivel amellett, hogy tegnap beszéltem még színházban is dolgozik.
Szóval, amire emlékszem: a helyszín olyan mint egy színház színpada sok kellékkel, emberek is vannak körülöttem. Egy hosszú hajú, határozott nő előtt állok, ő kérdéseket tesz fel, én válaszolok Sajnos nem emlékszem a kérdésekre, sem a válaszaimra, de végül azt mondja, hogy nem, határozottan. Olyan, mint egy megmérettetés, hogy felvesznek-e vagy sem. A barátnőm vigasztalni próbált, én viszont azt mondtam neki, hogy nem adhattam más válaszokat. Sajnáltam, és bántott az elutasítás, ugyanakkor tudtam, hogy rendben van és azt tettem, amit tehettem, vagyis nem mondhattam mást, csak amit mondtam.
Nagy benyomást tett rám a nagy „nem”, amit kaptam, az a határozottság, amivel a nő mondta, se magyarázkodás, se sajnálom, csak a nem. Még soha nem álmodtam hasonlót.
Szóval, amire emlékszem: a helyszín olyan mint egy színház színpada sok kellékkel, emberek is vannak körülöttem. Egy hosszú hajú, határozott nő előtt állok, ő kérdéseket tesz fel, én válaszolok Sajnos nem emlékszem a kérdésekre, sem a válaszaimra, de végül azt mondja, hogy nem, határozottan. Olyan, mint egy megmérettetés, hogy felvesznek-e vagy sem. A barátnőm vigasztalni próbált, én viszont azt mondtam neki, hogy nem adhattam más válaszokat. Sajnáltam, és bántott az elutasítás, ugyanakkor tudtam, hogy rendben van és azt tettem, amit tehettem, vagyis nem mondhattam mást, csak amit mondtam.
Nagy benyomást tett rám a nagy „nem”, amit kaptam, az a határozottság, amivel a nő mondta, se magyarázkodás, se sajnálom, csak a nem. Még soha nem álmodtam hasonlót.