Tizenkilenc éve - 1995-ben - szavaztak utoljára Québecben a függetlenségről. Erős déjà vu érzése lehet annak, aki átélte az ominózus referendum előtti hetet a francia többségű tartományban.
Kevesebb mint egy héttel a skót népszavazás előtt pengeélen az Egyesült Királyság sorsa és jövője. A Guardian, illetve az ICM nevű közvéleménykutató cég által készített felmérés szerint, most 51 százalékon áll a függetlenséget elutasítók aránya és 49 százalékon azon akik ki szeretnék hirdetni Skócia szuverenitását. Alex Salmond skót kormányfő ígérte, hogy a referendum előtti napokban 2,6 millió szórólapot osztanak szét és ezzel buzdítja a szavazókat függetlenségpárti "igen" tábor a voksolásra. Ezzel szemben a "nem" tábort a világ legerősebb cégei erősítik. A napokban éppen a Deutsche Bank vezérigazgatója - David Folkerts-Landau - jelezte, hogy Skóciában nem is fogják fel igazán, hogy milyen óriási gazdasági károkat okozhat az "igen" győzelme.
Ha 19 évet visszamegyünk a történelembe, akkor rengeteg párhuzamot látunk az akkori québeci és a mostani skóciai referendumok között.
Montreál 1995. október 30-án, a referendum éjszakáján. Fotó: Tom Hanson.
Skóciában szeptember 18-án szavaznak a leszakadásról. Biztosan rengeteg montreáli magyar (akiknek túlnyomó többsége 1995-ben a "nem" tábort gyarapította) érdeklődéssel és déjà vu érzéssel kíséri az eseményeket.
Christopher Adam
Kevesebb mint egy héttel a skót népszavazás előtt pengeélen az Egyesült Királyság sorsa és jövője. A Guardian, illetve az ICM nevű közvéleménykutató cég által készített felmérés szerint, most 51 százalékon áll a függetlenséget elutasítók aránya és 49 százalékon azon akik ki szeretnék hirdetni Skócia szuverenitását. Alex Salmond skót kormányfő ígérte, hogy a referendum előtti napokban 2,6 millió szórólapot osztanak szét és ezzel buzdítja a szavazókat függetlenségpárti "igen" tábor a voksolásra. Ezzel szemben a "nem" tábort a világ legerősebb cégei erősítik. A napokban éppen a Deutsche Bank vezérigazgatója - David Folkerts-Landau - jelezte, hogy Skóciában nem is fogják fel igazán, hogy milyen óriási gazdasági károkat okozhat az "igen" győzelme.
Ha 19 évet visszamegyünk a történelembe, akkor rengeteg párhuzamot látunk az akkori québeci és a mostani skóciai referendumok között.
Montreál 1995. október 30-án, a referendum éjszakáján. Fotó: Tom Hanson.
- Skóciához hasonlóan, Québecben is a baloldallal van összekötve a nacionalizmus, a tartomány pedig eleve baloldalibb mint Kanada többi része. Québecben a Parti Québécois balról a Liberális Párt pedig középről kormányozta a tartományt. 1970-ben volt utoljára jobboldali kormánya Québecnek, az egykori Union nationale nevű párt vezetésével. Tehát több mint 40 éve teljesen esélytelen a jobboldal, bár az is igaz, hogy a liberálisok hajlamosak jöbbközépről kormányozni.
- Québecben és Skóciában is átvette a vezetést az "igen" oldal a referendum előtti napokban. Québecben 1995 október 30-án szavaztak a leszakadásról. Hat héttel a voks előtt a Kanada-párti oldal 8 százalékponttal vezetett, de három nappal a szavazás előtt a szeparatista oldal 4 és 6 pont között mozgó előnyt tudhatott magáének.
- A kanadai dollár népszerű maradt Québecben, még azok között is, akik le akartak szakadni Kanadától. Még a legradikálisabb szeparatisták sem gondolták komolyan azt, hogy a függetlenség után bevezetik a "québeci frankot." Skóciában sem akarnak a függetlenség-pártiak leszakadni az angol fonttól. Euró bevezetni pedig végképp nem akarnának. David Cameron miniszterelnök kormánya azonban többször jelezte, hogy egy független Skócia önkényesen nem használhatná a fontot. Az akkori kanadai vezetéshez hasonlóan, a "nem" tábor is azzal próbálja elbizonytalanítani a függetlenségipártiakat, hogy az esetleges leszakadás után, határőrség választaná le Skóciát a maradék Egyesült Királyságtól.
Skóciában szeptember 18-án szavaznak a leszakadásról. Biztosan rengeteg montreáli magyar (akiknek túlnyomó többsége 1995-ben a "nem" tábort gyarapította) érdeklődéssel és déjà vu érzéssel kíséri az eseményeket.
Christopher Adam