...(a) minden ott van a három pont fölötti üres térben...
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Thread starter Bonaona
- Start date
A valóság van, nem keletkezett és nem múlik el. Minden, ami keletkezik, majd elmúlik, nem más, mint szenvedés. Ezek a szavak képzetek, fel lehet építeni belőlük egy logikai álláspontot, amik mutatnak valamire, de tudjuk, hogy nem az (jobb esetben). Rosszabb esetben azonosulunk vele, ami majd szenvedést fog okozni, azért mert képzetet teremt benned, ami újabb képzetek gyűjtésére ösztönözne, hogy igazolni tudd valóságát esetleg valótlanságát. A tudat természete az, hogy amivel szembenéz, és nem azonosul vele az áttetszővé válik a felismerésben majd eltűnik. Lásd problémák, hihetetlen gyógyulások, vagy éppen a halál stb. Így marad meg a valóság örökkön örökké. Most pedig nem képzelem magam tovább, vagyis nem inkarnálódom képzetekbe.
Inkább oldódom.
Inkább oldódom
.Fortunettának a válaszom most más szavaival...
Teremtő Tudatom Vagyok (Teremtő képzelet csodái)
Kurt Tepperwien könyvéből részlet...
A valódi Én gyanánt az össztudat információs mezejével is egységet képezek.
Valamennyi információ a rendelkezésemre áll, és felismerem, mire irányítsam a tudatomat. Minden kérdésre megismerem a választ, minden látszólagos problémára a megoldást. Az információk, a tudás és felismerések abszolút gazdagsága vesz körül. Bármikor kérdésem támad, csak tudatosítanom kell, és választ ad rá az élet. Felismerem, hogy bennem van a világ összes tudása, még az is ami nem került kinyilatkoztatásra. Bennem vár örök időktől fogva, hogy a feleszmélt tudat észre vegye. Már csak csendes és hálás szemlélője vagyok a létnek, hálával élem meg ami történik. Bármikor párbeszédet kezdhetek az életemmel és a léttel, kérdéseket tehetek fel, vezetést döntést, vagy jelet kérhetek tőle. És minnél inkább megynyílok, minél inkább VALÓDI ÉN leszek, annál gyorsabban reagál az élet, míg nem már akkor tudatosúl bennem a válasz, mielőtt még a kérdést feltehetném. Ha aztán már teljes VALÓDI ÉN vagyok, nincs szükségem többé válaszokra, mert a kérdések eltünnek. Eltűnik az ítélkezés, észlelés lesz belőle. Eltűnik az ellentét, és egységgé lesz résszé, az egy csak vele képez egészet. A külső már csak az egyébként láthatatlan belsőnek a tükre, és így újra az egésznek a része. Felismerem magamban az örökké valót és magamat, mint az örökkévalóság részét, mint részt és mint egészt. Az élet már csak lelkesedés, a létnek szóló szerelmi valómás, tiszta öröm. Annak folytonos tudatában élek, hogy minden ami van a javamra válik. Minden csak szolgálni és segíteni akar nekem, minden értem van. Velem már nem történhet semmi mert VAGYOK, mindig is voltam és mindig is leszek, és nincs a világon olyan hatalom ami ezen változtathatna. Többé nem is veszíthetek el semmit, mert már semmim nincs. Mindent kölcsönkaptam az élettől, és addig áll rendelkezésemre, ameddig szükségem van rá. Ha megfosztanak tőle, az csak annak a jele, hogy már nincs rá szükségem, így hát elengedem, hogy azt fogadhassam el, amire éppen szükségem van, és mindig minden itt van, épp az ami kell és épp a megfelelő időben. Beágyazódtam az élet védett rejtekébe, és az élet általam történik meg. Felismertem, hogy lényegem azonos az egyetlen erővel, ebből az egységből kiindulva élek és cselekszem. Felhagytam a keresgéléssel, mert megtaláltam önmagamat, és ezzel célba értem. Az örömtől hagyom vezettetni, magam kitöltöm a pillanatot, és harmonikusan élek mindent átható világosságban. Puszta lét vagyok. Semmim nincs , de a minden vagyok.
Ne hidd, hogy csak a cseppből lesz óceán, az óceán is cseppé lesz!
Teremtő Tudatom Vagyok (Teremtő képzelet csodái)
Kurt Tepperwien könyvéből részlet...
A valódi Én gyanánt az össztudat információs mezejével is egységet képezek.
Valamennyi információ a rendelkezésemre áll, és felismerem, mire irányítsam a tudatomat. Minden kérdésre megismerem a választ, minden látszólagos problémára a megoldást. Az információk, a tudás és felismerések abszolút gazdagsága vesz körül. Bármikor kérdésem támad, csak tudatosítanom kell, és választ ad rá az élet. Felismerem, hogy bennem van a világ összes tudása, még az is ami nem került kinyilatkoztatásra. Bennem vár örök időktől fogva, hogy a feleszmélt tudat észre vegye. Már csak csendes és hálás szemlélője vagyok a létnek, hálával élem meg ami történik. Bármikor párbeszédet kezdhetek az életemmel és a léttel, kérdéseket tehetek fel, vezetést döntést, vagy jelet kérhetek tőle. És minnél inkább megynyílok, minél inkább VALÓDI ÉN leszek, annál gyorsabban reagál az élet, míg nem már akkor tudatosúl bennem a válasz, mielőtt még a kérdést feltehetném. Ha aztán már teljes VALÓDI ÉN vagyok, nincs szükségem többé válaszokra, mert a kérdések eltünnek. Eltűnik az ítélkezés, észlelés lesz belőle. Eltűnik az ellentét, és egységgé lesz résszé, az egy csak vele képez egészet. A külső már csak az egyébként láthatatlan belsőnek a tükre, és így újra az egésznek a része. Felismerem magamban az örökké valót és magamat, mint az örökkévalóság részét, mint részt és mint egészt. Az élet már csak lelkesedés, a létnek szóló szerelmi valómás, tiszta öröm. Annak folytonos tudatában élek, hogy minden ami van a javamra válik. Minden csak szolgálni és segíteni akar nekem, minden értem van. Velem már nem történhet semmi mert VAGYOK, mindig is voltam és mindig is leszek, és nincs a világon olyan hatalom ami ezen változtathatna. Többé nem is veszíthetek el semmit, mert már semmim nincs. Mindent kölcsönkaptam az élettől, és addig áll rendelkezésemre, ameddig szükségem van rá. Ha megfosztanak tőle, az csak annak a jele, hogy már nincs rá szükségem, így hát elengedem, hogy azt fogadhassam el, amire éppen szükségem van, és mindig minden itt van, épp az ami kell és épp a megfelelő időben. Beágyazódtam az élet védett rejtekébe, és az élet általam történik meg. Felismertem, hogy lényegem azonos az egyetlen erővel, ebből az egységből kiindulva élek és cselekszem. Felhagytam a keresgéléssel, mert megtaláltam önmagamat, és ezzel célba értem. Az örömtől hagyom vezettetni, magam kitöltöm a pillanatot, és harmonikusan élek mindent átható világosságban. Puszta lét vagyok. Semmim nincs , de a minden vagyok.
Ne hidd, hogy csak a cseppből lesz óceán, az óceán is cseppé lesz!
Szia Bona köszönöm ezt a nagyon tanulságos idézetet sokat segít a fejlődésemben és persze másokéban is. Szívesen olvasom a topicodat itt minden megvan ami a célunk eléréséhez kell. Legyen szép estéd.kiss Jólesett hogy gondoltál rám Szeretetkiss
Legyen szép estéd.kiss Jólesett hogy gondoltál rám Szeretetkiss
Én is köszönöm ezt a szép idézetet , de ne feledd:
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig,
s ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak
téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban,
mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha
kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd
marad." (Buddha)
, de ne feledd:"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig,
s ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak
téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban,
mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha
kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd
marad." (Buddha)
Én is köszönöm ezt a szép idézetet
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig,
s ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak
téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban,
mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha
kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd
marad." (Buddha)
kissnem feledem
...köszönöm...
Sziasztok! Mi van akkor, ha olyan dolog történik amit én nem akarok megtapasztalni? Mi van akkor, ha én már nem akarok semmit megtapasztalni? Mondok egy példát. Ez nemrég történt. Volt egy ember aki elütött autóval egy kisgyereket, aki az autója elé ugrott. Ezért ezt az embert úgy megverték a kisgyerek rokonai, hogy meghalt. Azt nem hiszem, hogy ez az ember ezt meg akarta tapasztalni. Vagy a családja és a gyermekei ezt akarták volna.
L
Lady Freya
Vendég
Van az én életemben számtalan olyan esemény, amit "nem akartam megtapasztalni". Visszatekintve és végiggondolva ezek az események adták a legnagyobb lökést és utólag látszik, számtalan csodálatos, felemelő élményem forrásai voltak...
Az élet ilyen teljesen kiszámíthatatlan...a lényegen mit sem változtat...tapasztalatot szerzett...ahogy tesszük minden pillanatban...jó vagy nem ki dönti el...rengeteg szenvedés van a világban...de hogy az egyén tanul-e belőle...az csak is benne dől el...neki lesznek jelentőségei...a világot megváltoztatni nem lehet...sőt nem is ez a feladatunk...együtt érezni lehet...sőt egy idő után mást se tudsz...mert senki helyet nem hozhatunk döntéseket...mit élt, és hogy gondolkozott a világról...azt senki nem tudhatja...kívülről ezek nem látszanak...ahogy a Te saját nézőpontod is a Tied...megoszthatsz belőle bármit...de az egészet látni csak is magad tudod...hogy érzel, mire mi a véleményed, mit ítélsz meg és mivel nem értesz egyet....miben hiszel és miben nem...mind mind más...de te nem ezek vagy....te az vagy aki ezeket mozgásba hozza...hol és miért születik le az ember...azt csak is az önvalója tudja...innen csak találgatni lehet...ami meg van adatva...ha egyáltalán az egyén hisz az ilyesmiben...mert azt is megteheti, hogy nem hisz az örökké valóságban...és nem hisz a lélek újra születésében...hát ezért nincs semmire konkrét válasz...mert senki nem tudja kiben mi lakozik...és ki mit miért kap az élettől...de nem is ez a feladatunk, hogy mások életét megértsük...a sajátunk a lényeg...ha kész vagy...minden más értelmet nyer...ami ugyan csak a tied lesz...
...szia iaaf,...bona viszonylag jól körülírta a dolgot, azért mégis megpróbálok pár kézzelfoghatóbb dolgot tálalni az elme számára...abból a tézisből kell kiindúlni, hogy minden embernek nevezett entitás örök életű (itt természetesen ne a fizikai testre gondolj, hanem arra, amit pl. bona entitásként hív mások meg máshogy...) ...ezeknek az entitásoknak sok mindent meg kell "tanulniuk" az ittlétük során ami természetesen entitásra szabott pl. van akinek meg kell tanulnia, hogy nincs az itélkezésnek sem pozitív sem negatív tartománya, van olyan pl. akinek azt, hogy nem kell görcsösen a szabályokhoz alkalmazkodnia, és sorolhatnám, de asszem akkor a shantihoz hasonlóan könyvet kellene írnom...de, számomra a fent leírt példa azt sugalja, hogy az események megvalósulásához kellett a figyelmetlen gyerek, a figyelmetlen sofőr, és az érzelmileg túlfűtött reakció (természetesen nem értek egyet vele)...mi ebből a tanulság...nem tudom, de ha nem a szabályoknak és az elvárásoknak megfelelően cselekszik a jóindulatú gépkocsivezető emberke, akkor lehet, hogy "csak" börtönbe került volna, ahelyett, hogy meghal...Eredeti szerző iaaf
Sziasztok! Mi van akkor, ha olyan dolog történik amit én nem akarok megtapasztalni? Mi van akkor, ha én már nem akarok semmit megtapasztalni? Mondok egy példát. Ez nemrég történt. Volt egy ember aki elütött autóval egy kisgyereket, aki az autója elé ugrott. Ezért ezt az embert úgy megverték a kisgyerek rokonai, hogy meghalt. Azt nem hiszem, hogy ez az ember ezt meg akarta tapasztalni. Vagy a családja és a gyermekei ezt akarták volna.
...remélem a nézőpontomból, egy másik megvilágítást sikerült átadnom...
...a lényeg számodra mit mutat...az értelem a felfogóképesünk minőségétől függ...minden olyan értelmet kap amivel felruházod...ami megint csak egyéni...itt a kérdés az számodra mi értelme az egésznek...a válasz az amivel felruházod...a cél úgy is az önvalód felismerése...a léted a vagyok a folyamatosan változok...a folyamatos jelen megélése...mivel töltöd ki...mit engedsz magadhoz...ezek a válaszok se lesznek fontosak, ha megtanulsz önmagad lenni...ha megtanulod a dolgokat úgy elfogadni ahogy vannak...ha már nem akarsz semmit egyszerűen mindent megkapsz...csak lépj túl az elme határain...enged, hogy önvalód előtérbe kerüljön...a többi meg történik magától...(nincs konkrét válasz...ne is akarj kapni...mert akkor oda a szabadságod)
...na igen, természetesen nagyon nehéz ezt megérteni elmével, ahogy bona is írja, a furcsaság az egészben az, hoy egy csomóan nem is tudják, milyen feladatokkal érkeztek ide, tapasztalni, pl. iaaf által felhozott témában ennyire drasztikusan kell sokszor megtapasztalni bizonyos "állapotokat" ???? miért ??? ha minden és mindenki egy és mindenki az egyhez tartozik, akkor mért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell többször és nem egyszer, ha az egy megtapasztalja az "érzéseket" mi az ami őt mozgatja ahhoz, hogy újra és újra tapasztalatot gyűjtsön be, miért nem elég "egyszer egy
...természetesen a logikus válasz az lenne, hogy az egy újra és újra meg akarja tapasztalni ezeket az érzéseket...aha, gondolhatnánk, ez tényleg logikus ...de miért, miért nem elég egyszer ??? ...errre megint csak egy vitzes dolog jut eszembe, amit már pászor hangoztattam, de úgylátszik mindig vissza-vissza kell csatolnom hozzá:- értem én, hogy villanymotor!!!!, de mi hajtja ???
...na igen, természetesen nagyon nehéz ezt megérteni elmével, ahogy bona is írja, a furcsaság az egészben az, hoy egy csomóan nem is tudják, milyen feladatokkal érkeztek ide, tapasztalni, pl. iaaf által felhozott témában ennyire drasztikusan kell sokszor megtapasztalni bizonyos "állapotokat" ???? miért ??? ha minden és mindenki egy és mindenki az egyhez tartozik, akkor mért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell többször és nem egyszer, ha az egy megtapasztalja az "érzéseket" mi az ami őt mozgatja ahhoz, hogy újra és újra tapasztalatot gyűjtsön be, miért nem elég "egyszer egy
- értem én, hogy villanymotor!!!!, de mi hajtja ???
Energiakiss
Idézet:
<table width="100%" border="0" cellpadding="6" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td class="alt2" style="border: 1px inset ;"> Eredeti szerző xawier
...na igen, természetesen nagyon nehéz ezt megérteni elmével, ahogy bona is írja, a furcsaság az egészben az, hoy egy csomóan nem is tudják, milyen feladatokkal érkeztek ide, tapasztalni, pl. iaaf által felhozott témában ennyire drasztikusan kell sokszor megtapasztalni bizonyos "állapotokat" ???? miért ??? ha minden és mindenki egy és mindenki az egyhez tartozik, akkor mért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell többször és nem egyszer, ha az egy megtapasztalja az "érzéseket" mi az ami őt mozgatja ahhoz, hogy újra és újra tapasztalatot gyűjtsön be, miért nem elég "egyszer egy :smile:...természetesen a logikus válasz az lenne, hogy az egy újra és újra meg akarja tapasztalni ezeket az érzéseket...aha, gondolhatnánk, ez tényleg logikus :smile:...de miért, miért nem elég egyszer ??? ...errre megint csak egy vitzes dolog jut eszembe, amit már pászor hangoztattam, de úgylátszik mindig vissza-vissza kell csatolnom hozzá:
- értem én, hogy villanymotor!!!!, de mi hajtja ???:wink:
</td> </tr> </tbody></table>
Energiakiss:wink:
...oké.., folytatnám az amúgy lassan számomra is unalmas gondolatmenetemet(mindig elveszek benne)... az energia.... miért akar az energia manifesztálódni ??? mi az ami az energiát hajtja ???... miért nem marad "egyhelyben" miért nem tud egyszerűen csak létezni, egyszerűen csak lenni ??? mi történik azokkal az érzésekkel, tapasztalatokkal amik az egy felé továbbítva lettek, raktározódnak, tárolódnak (ha igen akkor minek ? és hol ?) vagy "kukába" kerülnek, a logikus az lenne, hogy kukába kerülnek, akkor van miért újra és újra megélni ezeket, ...de ha mégsem...energia...minden attól kel életre, hogy energiát kap vagy ad, de az energia mitől kel életre ???? mi az ami azt "mondja" ide most energia kell, vagy nem kell...az egy , de hiszen az egy is csak energia...és ennek így sosem lesz vége, még akkor sem ha eggyé válsz, mert akkor is energia vagy...
...viszont ha eggyé váltál az egy-el onnotól felesleges minden kommunikáció max. ha az az egy egy skizofrén, és önmagával kommunikál, sőt, ha tovább játszunk a gondolattal, azt is könnyedén leszűrhetjük, hogy valójában pedig meg kell jelennie az igyének valamiféleképen, hogy újra ne egy legyél, hanem egyén ...ja és, hogy milyen rossz lehet szegény egynek, hogy egyedül van... :mrgreen:
Szióka Xawier!
A válaszom a következő...ülj be egy sötét szobába...válj eggyé a csenddel...majd a tudatában annak, hogy létezel...mit teszel...ott maradsz...vagy kipróbálod önmagad...ha egyszer tudod, hogy örökké létezel...vajon mi bajod lehet...egy-én vagy egyén...nem mindegy a lényeg, hogy létezek
A válaszom a következő...ülj be egy sötét szobába...válj eggyé a csenddel...majd a tudatában annak, hogy létezel...mit teszel...ott maradsz...vagy kipróbálod önmagad...ha egyszer tudod, hogy örökké létezel...vajon mi bajod lehet...egy-én vagy egyén...nem mindegy a lényeg, hogy létezek
...természetesen egyetértek veled, de, (most csak általánosítok nem a személyednek szól) miért nem maradsz végleg egyedül a sötét szobába, miért kell kijönnöd onnan,mi a mozgatórugója annak, hogy ne maradj végleg ebben az állapotban, hiszen tudod, hogy létezel, és hogy örökké létezel...A válaszom a következő...ülj be egy sötét szobába...válj eggyé a csenddel...majd a tudatában annak, hogy létezel...mit teszel...ott maradsz...vagy kipróbálod önmagad...ha egyszer tudod, hogy örökké létezel...vajon mi bajod lehet...egy-én vagy egyén...nem mindegy a lényeg, hogy létezek
...na igen, természetesen nagyon nehéz ezt megérteni elmével, ahogy bona is írja, a furcsaság az egészben az, hoy egy csomóan nem is tudják, milyen feladatokkal érkeztek ide, tapasztalni, pl. iaaf által felhozott témában ennyire drasztikusan kell sokszor megtapasztalni bizonyos "állapotokat" ???? miért ??? ha minden és mindenki egy és mindenki az egyhez tartozik, akkor mért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell többször és nem egyszer, ha az egy megtapasztalja az "érzéseket" mi az ami őt mozgatja ahhoz, hogy újra és újra tapasztalatot gyűjtsön be, miért nem elég "egyszer egy
- értem én, hogy villanymotor!!!!, de mi hajtja ???
szia Xavier!
a napokban fölmerült bennem az, hogy miért történik meg életünkben többször ugyanaz, hasonló szituációkban ugyanaz, vagy hasonló reakció...belülről kifelé próbálom érezni, tehát arra gondolok, hogy milyen reagálást vált ki pl. egy bosszantó helyzet...bármi, ami fel tudja kavarni az amúgy állóvizet...(gondolok itt azokra az energiákra, amiket az ember nap mint nap elfecsérel ezekben a helyzetekben)...van egy olyan érzésem, hogy mindaddig bevonzzuk ugyanazt, vagy a hasonló szituációkat, míg a megértés által, vertikális irányba "fölélépünk" az élethelyzetnek, és ezáltal megszűnik létezni a bevonzás, a középponttól történő eltávolodás.
...természetesen egyetértek veled, de, (most csak általánosítok nem a személyednek szól) miért nem maradsz végleg egyedül a sötét szobába, miért kell kijönnöd onnan,mi a mozgatórugója annak, hogy ne maradj végleg ebben az állapotban, hiszen tudod, hogy létezel, és hogy örökké létezel...
sajna pedig csak személyes választ tudok adni...azt ami bennem születik meg...nem tudom elválasztani önmagamtól
...a lényegén semmi nem változtat annak, hogy a sötétben maradsz vagy kijössz onnan...semmit nem kell...a létezés maga egy folyamat, ami a mulandóságot is magába hordozza...egyetlen egy dolog nem változik...a vagyok...ez az ami sosem hagy el...a teremtő tudatod...a teremtés ősszülője a gondolat...a létezés a mindenség elgondolt gondolatából jött létre...ami Te magad vagy...Te is ebből a gondolatból jöttél létre...ami ige...az ige pedig egy történés(magyarnyelvtan)...Te tört-énsz folyamatosan....miként ez a szabadságod miben léte...maradsz vagy nem benned dől el...semmit nem kell...de tenni fogod...mert ez a természetedSimilar threads
