Advent és Karácsony

[csicsada]

Petrovay Gabriella: Karácsonyi történet (Kolozsvár)

​

[FONT=georgia,palatino] Nagy csillagalakú pelyhekben hullt a hó. Hullt, hullt, csendesen és lassan eltakart mindent. A háztetőkön és a fákon vastag megfagyott hótakaró csillogott. Már szürkülni kezdett. Itt-ott mint egy csillag gyúlt ki egy-egy lámpa. Halvány fénnyel kigyúltak az ég csillagai is, s az ég alján már ott derengett a Hold ezüstös sarlója.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino] Karácsony szombatja volt.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Az utcákon meleg télikabátjukban is didergő emberek jöttek-mentek. Egyik üzletbe ment be, a másik pedig csomagokkal megrakodva sietett haza, a jó meleg szobába, családja körébe.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Csak egy valaki állt ott félig megfagyva, egyedül. A kis koldusleány. Reggel óta állt már ott vékony, rongyos kis kabátjában és elszakadt cipőjében. Állt és várt.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] A jó emberekre várt, akik majd megkönyörülnek rajta és üres tenyerébe dobnak egy-két fillért. De ilyet könyörületes ember nem jött, hiába volt a szeretet ünnepének a szombatja, az a nap, amelyen a szegényeken és elhagyottakon minden jó lélek segíteni szokott. Reggel óta hiába nyújtotta lilás kezét könyörgőn az emberek felé, azok észre sem vették. Az embereknek most dolguk volt és érzéktelenül haladtak el mellette. Pedig ha minden huszadik csak egy lejt adott volna, most már haza mehetne és talán-talán megkapná azt a meleg teát is, amit a mostohája ígért neki, ha pénzt visz haza és amiben neki oly ritkán volt része. De az emberek nem adtak. Pedig mi lett volna nekik az az egy lej, amikor cukorra és játékra sok százast adnak ki. A gyermek már alig állt a lábán. Mi lesz vele? hogy menjen haza üres kézzel, amikor otthon a mostohája sok-sok pénzt vár. És ha hazamegy, mit fog az vele csinálni?[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] „Oh, milyen jó volna meghalni és ott kinn feküdni a temetőben, anyám mellett!" zokogta a kislány és az arcán könnycseppek gördültek alá. Milyen jók voltak ezek a forró könnyek! Hogy felmelegítették a hidegtől dermedt kezét és arcát![/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Az utcákon már nem volt olyan nagy a forgalom. Az üzletek sorra lehúzták redőnyeiket, csak egy-kettő volt még nyitva. Ezekben még vevők voltak. A kislány vánszorogva ment el egy ilyen üzletig. Gondolta, majd bemegy és kér valamit. Az ajtón át látta, hogy sokan vannak benn. Nem akart olyan sok ember közé bemenni, hanem megállt künn és várta, hogy egy-ketten kijöjjenek. Először két hölgy jött ki, meleg bunda volt rajtuk és a kezükben sok csomag. A leányka feléljük nyújtotta kezét.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] - Szegényke, - mondták rideg hangon és elsiettek. Aztán egy bundás úr jött ki, de az is csak megnézte a koldusgyereket és tovább ment. Aztán még jöttek sokan, de ő nem tudta, hogy kik. Kezét mereven tartotta előre és szeme csak egy pontot látott: üres tenyerét. Már nem tudta, hogy mi történik körülötte: már szinte összerogyott, amikor egyszerre csak valami meleget érzett a hátán. Mintha valaki ráterített volna valamit. Felnézett és egy jóságos arc hajolt föléje. Ez a szeretetteljes arc úgy hasonlított egy archoz, amelyre ő már csak homályosan emlékszik: az édesanyja arcához. Az , aki ott mellette állt és oly szeretettel nézett rá, mint egykor az anyja, öreg, szegényesen öltözött asszony volt.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Ő terített a kisleány vállára egy meleg kendőt.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] - Gyere, - mondta a leánykának és kéz a kézben megindultak.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Szótlanul mentek végig a már teljesen kihalt utcákon. Lábuk alatt ropogott a megfagyott hó és fejük fölé csillagos ég borult. A Hold pazarul szórta ezüstös fényét a csendes, havas tájra.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Egy-egy házból vidám gyermekzsivaj hallatszott ki. Itt már megjött az angyal.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] Végre már egészen a külvárosban, egy alacsony kerítésű ház előtt megálltak. Az öreg asszony kinyitotta a kaput és előre ment. Kinyitotta a szoba ajtaját és intett a leánykának, hogy menjen be. A szobában sötét volt, csak a már-már kialvófélben levő tűz világított. Az asszony meggyújtotta a lámpát és a leányka körülnézett. Szeme rögtön az ágy felett függő képen akadt meg. A rámából egy kedves leányka mosolygott rá.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] - Kinek a képe? - kérdezte a gyermek a képre mutatva.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] - Az a kép az én meghalt kisleányom képe, - felelt az öreg néni. Már rég, hogy meghalt és azóta egyedül és szomorúan tengetem az életemet. Mindég kerestem egy leánykát, akivel megosszam szegénységemet és aki pótolná őt. De máig hiába kerestem, nem találtam. Ma este, maikor téged megláttalak, úgy éreztem, hogy te pótolni fogod őt és idehoztalak s itt is tartalak, légy az én kisleányom. Szegényesen, de boldogan fogunk itt élni, mint ahogy vele éltünk, mert a boldogsághoz nem gazdagság, hanem szeretet kell.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino] ... Ez történt egy este, a szeretet ünnepén.[/FONT]

 

[csicsada]

Benedek Elek: Karácsonyéji álom

[FONT=georgia,palatino]Jó reggel, jó reggelt, édes jó anyám![/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Angyalarcoddal hajolj le reám.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Hadd öleljelek, hadd csókoljalak,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Kicsi karommal átkaroljalak![/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Tudod, ma éjjel hol, merre jártam?[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Hiszed, nem hiszed: a mennyországban.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Láttam ott angyalt, százat, ezeret,[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Talán még több is volt ott, úgy lehet.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Ha láttad volna! Készültek éppen,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Hogy összeszedjék mind, mi az égben[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Játék vala. S hej, mennyi volt![/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Az égbolt[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Szinte leszakadt alatta,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]S az angyalok egy pillanatra[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]E sok játékot összeszedték,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Hátukra vették,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Aztán – huss! lebbent a szárnyuk,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Szálltak a földre, én utánuk,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Aztán – aztán – felébredék...[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Ugy-e szép álom? – Oh, de szép![/FONT]​

 

[csicsada]

Maria Cuntau: Karácsony-este (Fogaras)

[FONT=georgia,palatino]Ülnek fenn a padkaszélen,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]A kunyhóban vaksetét,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Anyjuk ment kölcsönkenyérért[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]A faluban nézni szét.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]És a szél süvölt s a gyertya[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Csonkra égett ezalatt.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]- Ah, anyácska, látod, ismét[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]A templomban elmaradt.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Atyjukról esik szó most, ki[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Régen égben lelt helyet,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Küld nekik meleg ruhácskát,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Mert Jézus ma született.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]És szó van most Jézuskáról,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Hogy hideg a bölcső – jászol...[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]- Hogy fázhatott, ah, szegény![/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Zörgő-szalmás fekhelyén.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino]Úgy sajnálják, meg is szánják,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Éppen mint egy szegény árvát.[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Összebújnak, melengetik,[/FONT]
[FONT=georgia,palatino]Édes álmuk így lett nekik.[/FONT]

[FONT=georgia,palatino][FONT=&quot](Ford.: Dr. Szeremley Ákos)[/FONT][/FONT]​

 

[mzsó]

Karácsonyi álom

Ha a karácsonyi álmok

egyszer valóra válnának,

nem lenne többé gond, s bánat.

boldogság áradna át világon

ez lenne a megvalósult

karácsonyi álom.



Nem lenne gyűlölet, harag,

Csak bizalom és béke,

Szeretet költözne legalább

egy napra mindenki szívébe.



Feledd hát el egy napra bánatod,

Osztd szét e boldog karácsonyi álmot!

Tedd le a hétköznapok kínjait,

Add át a boldogság cseppnyi csókjait!

 

[mzsó]

Karácsonyi dal

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.

Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, ezt add tovább.

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?

Körbe nézel,
S látsz egy házat,
Mit a napfény elkerül.
Kopogj csendben,
Meleg szívvel,
Hogy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább.

Van még gondolat,
Mi átadható.
S van száz pillanat,
Mi szétosztható.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is,
Ha másod nincs is, csak add tovább.

(A T-Mobile reklámfilm zenéje)

 

[mzsó]

Az adventi naptár története

A mindenki által jól ismert adventi naptár kitalálója egy Németországban élő édesanya volt 1900-as években.

Az ötletet a kisfia, Gerhard adta, aki minden nap azt kérdezte tőle még hány nap van karácsonyig? Az anyuka a türelmetlen gyermeknek 24 darab, kétszárnyú ablakokat vágott egy kartonra, egy másik papírlapra minden ablak elé helyezett egy cukorkát. A kisfiú minden nap kinyithatott egy cukorkát rejtő ablakot, a napról napra kevesebb meglepetés jelezte neki, hogy nem sokat kell aludnia a Jézuska érkezéséig.

Gerhard idő múlásával felnőtté válva üzleti vállalkozásba kezdett, az édesanyja ötlete alapján adventi naptárak gyártásba kezdett. Az első csokoládét rejtő adventi naptárnak nagy sikere lett, azóta is folyamatosan készítenek adventi naptárakat a gyerekek számára, megédesítve a várakozás időszakát.

 

[mzsó]

Karácsonyi himnusz


Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.

 

[mzsó]

Karácsony ünnepén

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég,
Békesség jelképe a gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat emberek,
Égjen a békeláng mindenhol már.

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt, mért nem jön már.

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés,
Mikor lesz vége már, kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben nincs nyugalom.

Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, mit tegyek,
(Hogy) Karácsony ünnepén boldog legyek.

Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, mit tegyek,
(Hogy) Karácsony ünnepén boldog legyek.

 

[maitra]

Gyerekkori emlek egy karacsonyi mese, de nem emlekszem a pontos tortenetre. Valami olyansmi, hogy gyerekek szankoznak es a vegen a aszankojukat oda adjak tuzifa helyett egy beteg oreg asszonynak. Ha valaki ismeri legyszi segitsetek.

Szia!
Az a történet, amit keresel, Móra Ferenc: A szánkó című műve.

http://csicsada.freeblog.hu/archives/2008/10/18/Mora_Ferenc_A_szanko/

Móra Ferenc: A szánkó
​

[FONT=verdana,geneva]Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig![/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Pali még jobban rákiáltott:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár![/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Jánoska, van egy hatosod?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hanem az udvar kicsi volt.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz![/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]- Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.[/FONT]

 

[csicsada]

Köszönöm, Maitra, hogy nálam jártál! Vihetsz bármikor, bármit, forrás megjelölésével.
További szép napot!

 

[breksilány]

Egy kis praktikus kedves ötlet:
A fűszerolajok, ha szépen, ízlésesen vannak elkészítve akkor nemcsak kiváló ételkészítési alapanyagok, de igen érdekes, és egyedi ajándékok tudnak lenni. Ajánlom mindenkinek, hogy ajándékozza meg ismerőseit, barátait a saját maga készített fűszerolajjal.

 

[mzsó]

Karácsonykor az igazi szeretetről:Lábnyomok a homokban

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."

Mary Stevenson

 

[Plutonius]

A hétvégén meg kell gyújtani az első gyertyát! )

 

[Hajni56]

Igen, újra gyertyagyújtás előtt állunk. Elszaladt ez az év is! Amint a rendszer engedi, én is gyűjtök szép verseket és képeket melyeket elhelyezek itt.

 

[tike87]

ha karácsony akkor narancsos fahéj illat és mézeskalács....máris elszáll minden gond és jöhet a felhőtlen ünnep.

 

[mamale]

Karácsonyi dal

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág.

Körbe nézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz,
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, ezt add tovább.

Hóban ébred
Majd az ünnep
Minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi
Szebbet adni,
Mint a békés nagyvilág?

Körbe nézel,
S látsz egy házat,
Mit a napfény elkerül.
Kopogj csendben,
Meleg szívvel,
Hogy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább.

Van még gondolat,
Mi átadható.
S van száz pillanat,
Mi szétosztható.

Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jó kedv könny helyett,
Ha másod nincs is,
Ha másod nincs is, csak add tovább.

(A T-Mobile reklámfilm zenéje)

Szia!

Nekem nagyon tetszik a dal!!!
Üdv: mamale

 

[szanté]

Helló Kedveseim!

Ma délben ha összejött a család közösen meggyújtjuk Advent első gyertyáját.

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét)
megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi
ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Advent minden gyertyája szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák
egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
* Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
* zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
* Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
* Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
A rózsaszín gyertya a harmadik, az Öröm gyertyája, hiszen Krisztus születése már hamarosan bekövetkezik.

Áldott ünnepet Nektek!

 

[pumbi2]

Filipszki Baran Ilona:Óhaj

Emberséges életet élni,
hinni, szeretni remélni.
Taníts meg engem Istenem,
vezesse kezed az életem.

Nyugalmat leljen lelkem,
ne fájjon hiába szívem,
ne legyen több csalódás,
szálljon reám béke áldás.

Tisztítsd meg lelkem, testem,
fénysugárban lebeghessen.
Szívem legyen nyíló virág,
szeretetet adjon tovább.

 

[pumbi2]

Túrmezei Erzsébet

Első aranymondásom


Az eget rőtszínűre festve,
Tűz volt falunkban akkor este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
Láthattam az üszkös romot,
S azt olvashattam a kormos falon:
Látod, a tűz micsoda hatalom!

Öt éves koromban történhetett…
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
Szemem álomra zártam,
Se szívem elfogta a félelem:
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
És ami szép, kedves, elégne mind!

Édesanyám odajött: Miért nem alszol?
Aggódva simogatta meg az arcom.
Elpanaszoltam, miért remegek:
A sötétben talán rossz emberek
Lopódzkodnak és meggyullad a ház,
Amikor senki sem vigyáz!

S édesanyám – most is emlékezem –
Akkor összekulcsolta a kezem,
És az első aranymondásra engem
Akkor tanított életemben.
„Hogyha Isten velünk, ki ellenünk?”
Mi az Ő oltalmában pihenünk,
Ő vigyáz reánk minden pillanatban!
„Ha Isten velünk…” Mondtam, mondogattam…
S nem ijesztett a romok képe sem…
Nemsokára aludtam édesen.

Azóta már a fél világ is égett,
S édesanyám, most is áldalak téged,
Hogy kezem akkor este összetetted,
Hogy ezt a hitet szívembe vetetted.
Azóta annyi minden porba hullt.
Sok emléket eltemetett a múlt…
De elkísér ezernyi változáson
Ez az én legelső aranymondásom.
Kinyílnak, elhervadnak a virágok,
De ez a virág nem hervad el, látod?
Édes vigaszával járunk-kelünk:
„Ki ellenünk, ha az Isten velünk?”

S mit akkor meg sem köszöntem talán,
Most köszönöm neked, Édesanyám!

 

[xbellsx]

alig várom már a Karácsonyt már csak 23 nap!!