Hát, az ilyen típusú ötletek egyáltalán nem viccesek, vagy én vagyok rosszul összerakva: minden áldozatra jellemző a mód, ahogy áldozattá válik, a kriminalisztika egyik alapvetése. Aki éjjel kettőkor bokros parkban sétál, valószínűleg erőszak vagy rablás áldozata lesz, és nem mérgezik meg. Az állat az állat, a vadállat, meg vadállat. Teljesen látszott a fiatal hím mozgásán, hogy megpróbálja küzdelemre csábítani, de mivel maga fiatal, nem tudta eldönteni, hogy játsszon vagy vetélytársat keressen. Ez a jóember egyetlen mozdulatra volt attól, hogy bevállalja, toppantson, majd felnyársalja a vad, aztán az lett volna a hibás, az ember meg a mártír: még jó, hogy nem magányosan vállalt egy ilyen kalandot, és volt, aki elriassza. Kivert a víz a tévében sokat mutatott krokodilvadásztól, akit 3-4? éve "gyászolt" a világ, mert felfalta egy példány, vagy kígyómarásban halt meg? Nem emlékszem, nagyszerű, maradt utána egy gyerek, de ő remekül szórakozott. Én nem tudtam más szemmel nézni, mint azzal, hogy az élet nem játék, de még a vadé sem. Amikor néha látok olyan képeket, hogy a gazdi fényképpel, videóval akarja igazolni,mennyire remek, jó kutya az ő szelíd masztiffja, dobermanja, ...., hgy még a kicsi csecsemőt is hogy megőrzi ... aha... Igen, nagyon vékony a határ egy ragadozónál, mikor fogja saját zsákmányának, tulajdonának tekinteni, hány olyan van, mikor értetlenségüknek adnak emberek hangot, és zokognak a képernyőn: nem tudják, miért marta meg, olyan szelíd volt idáig .... Á, csak egy mérgelődés volt ám ez csak, hogy milyen ostobák az emberek... Aztán meg csodálkoznak.