Vagyon mégegy jó hírem. Rám akartak sózni egy könyvet 199 dollárért. Maga a könyv ugyan érdekelt, mert ez volt a címe:
Principles of Compiler Design
Minthogy épp programnyelv(ek) tervezése az egyik legfontosabb hobbym, naná hogy az érdeklődési körömbe vág... Na de azért 199 dollár még egy USA-ban élő valakinek is akkora összeg, hogy nem fogja csak úgy odalökni gondolkodás nélkül. Szóval, inkább rákerestem a kedvenc helyemen, az Ebay-en... Találtam is belőle több példányt, különböző árakon. Úgy döntöttem, nekem megteszi a legolcsóbb is, használtan. 4.17 dollár volt, az imént rendeltem meg. Hát azért mégis van egy kis különbség az alig több mint 4 dollár és a 199 közt ugyebár... Igen, ebben a 4.17 dolcsiban még a postaköltség is benne van, jól gondoljátok! Figyelembe véve hogy kb 600 oldalas, kemény kötésű, ezért jó nehéz lehet amit nem olcsó elküldeni, ebből az következik hogy szinte ingyen szereztem be. Hát tényleg nem mindegy.
Ehhez hozzájön, hogy efféléket szívesen olvasok, angolul is (ez pedig angolul van - errefelé valami érthetetlen okból az emberek egyszerűen nem hajlandóak magyarul írni, ki hinné, micsoda ízlés...) és így még a nyelvet is gyakorolom.
No ezt nem azért akarom elolvasni mintha enélkül nem tudnék összegányolni egy compilert, egészen biztos hogy képes vagyok rá, tudniillik ezt már bebiozonyítottam... de hát maximalista vagyok, elképzelhető hogy akadnak hatékonyabb megoldások is mint amik eddig eszembe jutottak, hátha kapok jó ötleteket belőle, és tanulni nem szégyen, sőt, az se okvetlenül követelmény hogy újra feltaláljam a spanyolviaszt ezeregyedszerre...
Különben, ez egy régi, felszámolt könyvtárból való példány, és én kifejezetten szeretek ilyen helyekről venni. Élvezem, hogy adok még egy esélyt az életre egy ideig a könyveknek, nálam, azoknak amiket másképp kidobnának, ez szinte olyan, mintha befogadnék a lakásomba egy gazdátlan állatot. Mintegy úgy érzem, a könyv is örvend ennek. Tudom hogy ez csak afféle illúzió, a „holt anyag” megszemélyesítése, de mégis jó érzés.
Hm, úgy tűnik, még egy efféle majdnem embergyűlölő, magányos, morózus, különc, magának való, nerd és geek fazonnak is akad valami csekély érzelemvilága, érzései, emóciója...
Principles of Compiler Design
Minthogy épp programnyelv(ek) tervezése az egyik legfontosabb hobbym, naná hogy az érdeklődési körömbe vág... Na de azért 199 dollár még egy USA-ban élő valakinek is akkora összeg, hogy nem fogja csak úgy odalökni gondolkodás nélkül. Szóval, inkább rákerestem a kedvenc helyemen, az Ebay-en... Találtam is belőle több példányt, különböző árakon. Úgy döntöttem, nekem megteszi a legolcsóbb is, használtan. 4.17 dollár volt, az imént rendeltem meg. Hát azért mégis van egy kis különbség az alig több mint 4 dollár és a 199 közt ugyebár... Igen, ebben a 4.17 dolcsiban még a postaköltség is benne van, jól gondoljátok! Figyelembe véve hogy kb 600 oldalas, kemény kötésű, ezért jó nehéz lehet amit nem olcsó elküldeni, ebből az következik hogy szinte ingyen szereztem be. Hát tényleg nem mindegy.
Ehhez hozzájön, hogy efféléket szívesen olvasok, angolul is (ez pedig angolul van - errefelé valami érthetetlen okból az emberek egyszerűen nem hajlandóak magyarul írni, ki hinné, micsoda ízlés...) és így még a nyelvet is gyakorolom.
No ezt nem azért akarom elolvasni mintha enélkül nem tudnék összegányolni egy compilert, egészen biztos hogy képes vagyok rá, tudniillik ezt már bebiozonyítottam... de hát maximalista vagyok, elképzelhető hogy akadnak hatékonyabb megoldások is mint amik eddig eszembe jutottak, hátha kapok jó ötleteket belőle, és tanulni nem szégyen, sőt, az se okvetlenül követelmény hogy újra feltaláljam a spanyolviaszt ezeregyedszerre...
Különben, ez egy régi, felszámolt könyvtárból való példány, és én kifejezetten szeretek ilyen helyekről venni. Élvezem, hogy adok még egy esélyt az életre egy ideig a könyveknek, nálam, azoknak amiket másképp kidobnának, ez szinte olyan, mintha befogadnék a lakásomba egy gazdátlan állatot. Mintegy úgy érzem, a könyv is örvend ennek. Tudom hogy ez csak afféle illúzió, a „holt anyag” megszemélyesítése, de mégis jó érzés.
Hm, úgy tűnik, még egy efféle majdnem embergyűlölő, magányos, morózus, különc, magának való, nerd és geek fazonnak is akad valami csekély érzelemvilága, érzései, emóciója...