Hát ez az, amivel aztán egyáltalán nem értek egyet. Ezért híznak el iszonyatosan emberek, mert ezt verik mostanság beléjük. "Fogadd el magad, meg még szeresd is, bármilyen vagy is". Ez így nem igaz. Aki azt mondja, el tudja magát fogadni..., meg szeretni is idomtalanul, nehézkesen, szuszogva, betegen a túlsúlytól, az hazudik!
Nem lehet elfogadni, szeretni. Ha én szeretném azt a pár centi hájat, ami a hasamon lóg, akkor boldog ember lennék.
Mivel nem szeretem, teszek ellene.
Na ne mááááááááá! Aki elégedett magával, az meg sem mozdul, csak ül a fotelban és chipset majszol, mert bedumálja magának, hogy "soványak a gondolatai".
Az agy ahhoz kell, hogy bedumáld, változtatnod kell az eddigi rossz szokásokon, nem pedig ahhoz, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen vagy.
De ez csak az én véleményem, lehet vitatkozni velem, vagy meggyőzni, ha rosszul gondolom.
Talán csak fogalmi zavarok akadályozzák az egyetértést.
Mert nem biztos ám, hogy mindenki ugyanazt érti elégedettség,önelfogadás szavak alatt.
Rajtam jelentős a túlsúly, de ha nem fogadnám el magam és szeretném magam így is, akkor nem tudnék boldog lenni, folyton csak elégedetlenkednék. Ez sokszor elő is fordul (a boldogság nem egy állandó mozdulatlan valami), akkor igyekszem más szemszögből is ránézni a dolgokra.
Ahogy egy bölcs is mondta: a boldogság (elégedettség érzése) nem a cél, hanem az eredmény... eredménye mindannak, amit teszel és ahogy ebben érzed magad.
Az, hogy elfogadom magam túlsúlyosan (számomra)nem azt jelenti, hogy ne tennék azért, hogy elérjem az optimális testsúlyomat. A motiváició a miért-re már mindenkinek más.
Az elfogadás nem belepunnyadás és nem beletörődés.
És, hogy miért fontos az elfogadás első lépésben ahhoz, hogy cselekedni tudj a változásért?
Mert akkor szembesülsz a valódi tényekkel, ránézel arra, AMI VAN. Ha ránézel és nem fogadod el, akkor tagadod. Tagadásban pedig nem lehet teremteni, cselekedni. Hiszen ha tagadod önmagad előtt is, hogy túlsúlyos vagy ("ó hát nincs is rajtam aannyiiiii"), akkor nem is fogsz cselekedni. Itt akkor valójban az önbecsapás működik és a lustaság, a teremtő erő hiánya.
Ha túlzásba esel ("én már úgyis olyan kövér vagyok, hogy mindegy..."), akkor sem a valóságot látod, hanem egy görbe tükröt és nem veszed figyelembe megint a saját erődet és változtatásra, változásra való természetes képességedet.
Nem bedumálni kell magadnak a dolgokat, hogy ez a süti nem hízlal... ez ugyan működik, de csak azoknál, akik igen magas tudatállapotban leledzenek és teremtő erőik jelentős birtokában vannak, és ezek az emberek manapság még ritkák. Törekedni viszont sosem árt! De talán nem ezzel kéne kezdeni...
És amíg belül mélyen azt gondolod, hogy ez nem igaz, a süti igenis hízlal, akkor aztán bármit dumálhatsz magadnak, az csak a felszín. És újra belép: a saját hitrendszered a teremtő erő.
És végül a Mátrixból: (nem szó szerint - bocs úgy nem emlékszem
)
-ismerd fel az igazságot/valóságot! - mondta a fiú.
Milyen igazságot/valóságot - kérdezte Neo
Azt, hogy nincs kanál (süti)...
Hízás=több étel és/vagy kevesebb mozgás mint amennyire szükséged van a súlyod megtartásához
Fogyás=több mozgás és/vagy több mozgás mint amennyire szükséged van a súlyod megtartásához
Minden a fejünkben dől el, de nem az agyunkban!!
A menet nem egyszerű, ezért találták fel a kineziológusokat
Hízás=több étel és/vagy kevesebb mozgás mint amennyire szükséged van a súlyod megtartásához
Fogyás=több mozgás és/vagy több mozgás mint amennyire szükséged van a súlyod megtartásához
És azt még hozzátenném, mivel a fentiek igazak... a fizikai szinten (is) létezünk most, tehát a fizikai szintű munkát és odafigyelést nem szabad kihagyni a képből.
Pont mint a Titok egyéb részeiben:
Ha pénzt akarsz, ne csak mondogasd, hogy gazdag vagyok, gazdag vagyok, hanem ismerd fel az eléd táruló lehetőségeket és élj velük, tehát cselekedj. Otthon ülve tétlenül csak a tétlenség érzése jelenik meg és nem a gazdagságé.
Ugyanez érvényes itt is. Igenis lehet tréningelni a gondolkodásunkat arra, hogy ráhangold az optimális súlyodra magad (agykontroll is ezt csinálja), de cselekedet nélkül itt sem lesz eredmény.
Mondd magadnak, hogy elérem az optimális testsúlyom, sőt inkább azt, hogy pontosan mikorra, lásd magad ahogy nézed magad a tükörben és azt látod, amit látni szeretnél, érezd a szagokat, lásd a fényeket, a színeket és magadat mindenképp! És aztán cselekedj érte.
Hiszen többszintű lények vagyunk, több szinten kell/lehet teremtenünk. Minél több szinten vagyunk erre képesek annál hatékonyabbak leszünk a teremtésben. Általában csak az egyik vagy másik kiválasztása nem hoz eredményt, vagy csak részlegeset. Itt is az "összefogásban" van az erő, vagyis a saját lényed minden sejtje és gondolata és rezgése ha egy irányba megy, az óriási teremtéssel bír és a megvalósulás nem tud elmaradni.
Ezt hívják még fókusznak, egybevágóságnak, egyhegyűségnek.
Hajrá!