Legutóbbi tartalom: kompresszor

Tükrök művésze Művész vagyok, írok,rajzolok,átjár a zene. S nem harcolok, csak alkot lelkem keze. Üres az elmém, nem tolonganak a gondolatok. Tollamat emelném, S már tudom mit alkotok. Álarcot nem húzok, műveimben a világom közepe. Feléd nyúlok, bennem minden ember bánata,és öröme. Nézek...

Álom vagy valóság Oly szép a szó,a pillantás,a lét, ábrándozok rólad,s nincs tét. Behunyt szemmel,sóvárogva rád gondolok, várom a percet,mikor kéz a kézben sétálgatunk Karjaim közt nyíló virág leszel, angyal,ki ajkamra csókot lehel. Csak nézel, némán csendben, s én elveszek,beszélő szemeidben...

A vers én vagyok Versekben teremtek,sorokban az élet, írom a jövőt s a haldokló emléket. Mosolyogsz,merengsz és könnyeket ejtesz, színpadra viszlek,vagy nyugalomba rejtlek. Szemed tükrén,szívbe véset fájdalom, bűnökkel együtt a szűz lelket is átadom, Velem utazol, végtelen tájakon, évszakokon...

Az ember alkonya Vajon mikor éli az ember,lelke alkonyát? Annyiszor örül,s fojtja el vérszomját. Dühöngene néha,vagy örömében sírna, angyalokkal beszélne,aztán démonokat hívna. Mikor borul az elme,mély sötétségbe? Hogy félelmeit leküzdje,s magasabb szintre lépjen. Elönti a testet az állati...

Misztikus lélek (IKU) Veled van tudod és érzed, félsz tőle. Nem kell hit, csak nyitott elme a kapu. Megérint, de nem akarod. Miért nem? Benned van, vár rád amíg kell, nem vész el. Alakul, veled fejlődik. Vedd észre! A tested, nem más csak börtön, vezekelsz...

Égi takaró Felnézek az égre,miközben álmot hoz az est, csillagokkal borított takarót fest. Hullámzó felhők mögül, imád a hold, elsötétült hazádra, fényt hord. Az égi tenger mélyén jár gondolatom, gondjaimat űzhetem, s vágyaimat megfoghatom. Egy vagyok a világgal,a végtelennel, ölelem a...

Éjjel a vadonban Farkasok vérfagyasztó üvöltésétől, visszhangzik a távol, megbabonázott ösztönökkel játszó, teliholdas mámor. Érintetlen völgyek mélyéből indul, a szabadság szele, életre kel a félelem s elragad, egy íratlan mese. Nincsenek pártfogó,reményt adó istenek, csak szorongató éberség...

Évszakok Kilépve a szabadba,megölel az ártatlan napfény éltető kegye, hogy szerelmesen melengető érintését hűs lelkem részévé tegye. Karjaimba omlik,mint egy forró testű, kéjtől égő lány, színpompával él szemem tükrén,ékesen ragyogva, mint szivárvány az ég ajkán. Égető...

Magány Bolond ez a szív,folyton csak fáj, megdobban,s menni muszáj. Búsan jön az álom,ha nem keresik, megroskad némán,elkeseredik. Elnyeli az életet a magány, nyomasztó üresség vár,minden éjszakán. Rideg szikla lesz a lélek, kínokat vésnek rá,az unalmas évek. Elfolytott...

Az ébredés bárkája Tettre készen,a néma csendből ébredek, mint pusztító hurrikán karjai,roppantom a vétkeket. Sebet ejtenek szavaim,lelked vére cseppen, lázad az író,s meg nem retten. Bujkáló titok,ismeretlen bölcsesség, áldott alkotókban,föld és ég. Égető tűz dühével,szabadul ki...

Az én országom Szép ország az enyém,szabad mint a szél, nem ontatik vér,s még a holt is él. Magas hegyek ölelésében ringadozik,halkan csábít fényben ragyog,míg a hold fölötte ásít. Éhező bűn,és nem létező nyomor, minden nap,békés ünnepi tor. Örök szerelem születik,minden éjszakán...

Csak is én Tavasz ébredésével születtem,ég és föld között, újjá született lelkem,testbe öltözött. Vágtattam,hamvaimból kelve,nem vagyok már vén, nem értheti senki,csak is én. Játszottam önfeledten,egyedül,nagyokat esve, könnyeket ejtve,mindentől messze. Édeni meztelen bőrömre borult,a...

Álmok vándora Többé már nem látlak,tudom, s lelkem már sötét lett,akár a korom, Meg meg mar a magány,emléked kínoz, álmomban velem vagy,s érintésed hívom. Hiányzik minden szó,ajkadról egy csók, tekinteted,mely maga az égbolt. Tested éltető melegét,már nem érzem, holt jelenemben,jéggé...

Égszínkék álom Többé már nem látlak,tudom, s lelkem már sötét lett,akár a korom, Meg meg mar a magány,emléked kínoz, álmomban velem vagy,s érintésed hívom. Hiányzik minden szó,ajkadról egy csók, tekinteted,mely maga az égbolt. Tested éltető melegét,már nem érzem, holt...

Téli vándor Útra kelek,a tél komor szekerén, hiába tép,a hideg szél. Havas hegytetők,néznek le rám,isteni szigorral, vajon e holt évszak,ellenünk mit forral? Orral a föld felé,csüngő jégcsapok, hó fedte dombok,s rajta tar lombok. Üvegtetőt húz a víz tükrére,a hideg lehelet, míg lelkem...