Égszínkék álom
Többé már nem látlak,tudom,
s lelkem már sötét lett,akár a korom,
Meg meg mar a magány,emléked kínoz,
álmomban velem vagy,s érintésed hívom.
Hiányzik minden szó,ajkadról egy csók,
tekinteted,mely maga az égbolt.
Tested éltető melegét,már nem érzem,
holt jelenemben,jéggé fagyott szívem.
Szeretnék szeretni,de csak is téged,
szerelmed tüzében,engedd hogy elégjek.
Taszíts a mélybe,s hozz ki a pokolból!
Mint isten az embert,a porból.
Kezeid közt,meghalni,szép is volna,
utolsó szavakat,a te ajkad súgna.
Eladnám a lelkem,földi szerelmedért,
testemből az életet,s a vért.
Csak te voltál nekem,fáj még a sebem,
égszínkék szemed,már soha nem lesz velem.
Bűnös vagyok,mint minden ember,
létem csak pislog,romokban hever.
Vallomás ez,melyet tán soha sem olvasol,
ahogy már kezem sem karol.
Légy boldog,örök szerelemben,
s boldog lesz minden könnycsepp,
mely csillog szememben.
Többé már nem látlak,tudom,
s lelkem már sötét lett,akár a korom,
Meg meg mar a magány,emléked kínoz,
álmomban velem vagy,s érintésed hívom.
Hiányzik minden szó,ajkadról egy csók,
tekinteted,mely maga az égbolt.
Tested éltető melegét,már nem érzem,
holt jelenemben,jéggé fagyott szívem.
Szeretnék szeretni,de csak is téged,
szerelmed tüzében,engedd hogy elégjek.
Taszíts a mélybe,s hozz ki a pokolból!
Mint isten az embert,a porból.
Kezeid közt,meghalni,szép is volna,
utolsó szavakat,a te ajkad súgna.
Eladnám a lelkem,földi szerelmedért,
testemből az életet,s a vért.
Csak te voltál nekem,fáj még a sebem,
égszínkék szemed,már soha nem lesz velem.
Bűnös vagyok,mint minden ember,
létem csak pislog,romokban hever.
Vallomás ez,melyet tán soha sem olvasol,
ahogy már kezem sem karol.
Légy boldog,örök szerelemben,
s boldog lesz minden könnycsepp,
mely csillog szememben.