Árvai Emil

Árvai Emil:

ANNÁNAK

Versemet ANNAk írom,
aki nélkül nem bírom;
párja után vágyik az ember
nem múló szerelemmel.

Újra-újra a vonzalom,
feleségemröl szól dalom,
életem nagy-nagy múzsája,
vers-csókot küldök utána.

Szépségét foglalom rímbe,
nyílvesszöt rajzolok szívbe,
firkálok fára, falra:
szerelmem Anna, Anna...

Feleségemnek udvarlok,
bátran, mert kosarat nem kapok,
söt vacsorát, ruhát, ágyat,
és beteljesülö vágyat.

Tortáját tizenhat éve
szeli a menyasszony kése,
s asszonyom kezéböl egy-egy szelet
újra édesíti életemet.
...

Kéz a kézben megyünk tovább,
köröttünk üvölt a világ;
meg fog védeni az Úr karja,
Ö a javunkat akarja.

Árvai Emil:

ANNA-SZÉP

uj topicba helyezve

Árvai Emil:

ÉNEKEK ÉNEKE

uj topicba helyezve