Tudom hogy már sokadszor megemlékeztem Szerb Antalról de, számomra fontos hogy mindig beszéljünk róla mert a kultúrában bármikor felbukkanhat egy hasonló ordas eszme.
1901. május 1-jén született az egyik legeurópaibb magyar író, Szerb Antal, akit azonban halálra vertek Magyarországon.
hazánkban keretlegények végeztek vele munkaszolgálatosként, nem sokkal azután, hogy "Magyar irodalomtörténet" című művét 1943-ban betiltották és kivonták minden magyar iskolai könyvtárból, mintegy iskolatejprogram helyett. Végül is minden idők legszórakoztatóbb magyar irodalomtörténetéről van szó, csak hát Szerb Antal olyanokat állított, hogy "a nemzetiséget nem a vér határozza meg, hanem az elszánás".
Szerb azt írta, hogy "a tudós egyetlen földi jutalma a kartársak irigysége", és hát egy pöppet kevésbé népszerű és tehetséges tanár, Palló Imre képviselő biztos irigyelte, mikor úgy gondolta, felnyomja a "Magyar irodalomtörténet" szerzőjét, miként patikához vagy kerthez is úgy lehetett legkönnyebben hozzájutni a 20. században, ha jelentettük, hogy a szomszéd zsidó, kommunista, fasiszta, kulák vagy migráns. A Nemzeti Front képviselője képzőművészeti és őstörténeti kiruccanásai után 1942 decemberében interpellálta Szinyei Merse Jenő kultuszminisztert „Szerb Antal értékromboló irodalomtörténete tárgyában”.
. A nevezetes interpellációt Baky László későbbi zsidódeportáló belügyi államtitkár „Égessük el a könyvet!” beszólása színesítette, egy másik képviselő pedig azt a poént lőtte el, hogy „szerb is meg zsidó is”,
bevonultatták munkaszolgálatosnak, és 1945. január 27-én halálra verték Balfon. Így végezte Magyarországon a legjobb magyar irodalomtörténet írója.