Schalkház Sarolta Klotild néven, 1899. május 11-én született Kassán. A Schalkház (eredetileg: Schalkhaus) család osztrák eredetű volt, Sára nagyapja a 19. század negyvenes éveiben érkezett a városba. Fogadót nyitott, amelynek egyik különtermében rendszeresen lehetőséget teremtett, hogy a vendégek hangversenyeket, színielőadásokat tekintsenek meg. Ebben a pezsgő társadalmi és kulturális közegben nevelkedett testvéreivel együtt Schalkház Sára. Tanítóképzőt végzett, rövid ideig tanított,
Munkája mellett különböző lapokban publikált, novellákat írt, 1926-ban
Fekete furulya címmel önálló kötete is megjelent. Miközben a modern nő életmódját követte, kiemelt figyelmet szentelt a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok megszüntetésére irányuló törekvéseknek. Az 1920-as évek elején könyvkötőként dolgozott, ekkor ismerte meg a kétkezi munkások világát. A szociális kérdés nem hagyta nyugodni, ezért 1926-tól az Országos Keresztény Szocialista Párt kassai irodájának munkatársa lett, a párt lapját, a
Népet szerkesztette.
a felvidéki magyar nők helyzetének javítása érdekében megalapították a Katolikus Nőszövetséget.
Ahogy a deportálások megkezdődtek, egyre sürgetőbbé vált az üldözöttek konkrét intézkedésekkel történő segítése. Slachta Margit még XII. Piusz pápát is felkereste, hogy megakadályozza a szlovákiai zsidóság deportálását. A testvérek otthonaikban, valamint a kezelésük alatt álló intézményekben folyamatosan menedéket nyújtottak a hozzájuk fordulóknak.
1944. december 27-én, s már az utcán látta, hogy nyilas igazoltatás zajlik az általa vezetett Bokréta utcai Katolikus Nővédő Otthonban. Ennek ellenére gondolkodás nélkül jelentkezett mint az intézet vezetője, ezért négy gyanúsnak talált emberrel és Bernovits Vilma hitoktatóval együtt elhurcolták. Sorsa ezzel beteljesedett.
Az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottjának vallomása szerint 1944. december 27-én egy nő, kivégzése előtt, a Duna-parton, hóhérai szemébe nézve keresztet vetett magára. Minden valószínűség szerint ő volt az. 1969-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Világ Igaza kitüntetésében részesítette, 2006-ban a katolikus egyház boldoggá avatta.