K
kokojumbo
Vendég
Technika híján feltűrte ingujját és elővette ős earth-csőkulcsát. Ebben mindig bízhatok, -gondolta magában. Sebes léptekkel szökelleni kezdett, ám gravitáció nem lévén túl magasra emelkedett, túl az időhorizonton. Most mi a jó zenu legyen kérdezte volna, de a fertelmes dög már nyújtotta is a csápját. Nem maradt idő a gondolkodásra.
felfújható android baba, mely épp a...
K
kokojumbo
Vendég
Zorgnak már semmi esélye sem maradt. Ebből nincs kiút, gondolta, és kikapcsolta a kénsavoxid ventillálót. Agyműködése azonnal leállt.
Zelux kapitány sikeresen vissza úszott a felszínre és megcsodálta zsákmányát. Bár a hajója elveszett és egy távoli galaxis egy elhagyatott bolygóján tartózkodott, ez nem vette el az étvágyát.
Épp csak végzett a zorg utolsó csápjával, amikor egy portál nyílt meg mellette. Önmaga egy másik példánya lépett ki ebből a különösen villódzó anomáliából. Magyarázat nélkül lebénította a ZX-2 "Pacifier" egyetlen lövésével és magával vonszolta hősünket az egyre instabilabb kapun át.
Zúgó fejjel és homályos látással tért magához Z, de még így is biztos volt benne, hogy ahova került, az nem más mint ...
Épp csak végzett a zorg utolsó csápjával, amikor egy portál nyílt meg mellette. Önmaga egy másik példánya lépett ki ebből a különösen villódzó anomáliából. Magyarázat nélkül lebénította a ZX-2 "Pacifier" egyetlen lövésével és magával vonszolta hősünket az egyre instabilabb kapun át.
Zúgó fejjel és homályos látással tért magához Z, de még így is biztos volt benne, hogy ahova került, az nem más mint ...
Mint a szeretetett otthona, a szomszéd galaxisban. Nagyon megörült, mert itt nagyon jól kiismerte magát, hisz már jó régen élt ezen a bolygón. A másolata viszont nem tudott ilyen gyorsan alkalmazkodni az új gravitációs viszonyokhoz, és nagyon nehézkessé vált. Így hát Zelux kapitány gyors mozdulattal ártalmanná tette, és besietett a házába. Azonnal felhívta a videofonján a kapitányságot, és nyugodtan várta a megérkező biztonságiakat, hogy elszállítsák a galibát okozó másolatot. Gúzbakötve pakolták be a légitaxiba a kiérkező rendfertartó egység emberei. Zelux kapitány pedig kihasználta a gyorsan jött pihenőt. A közeli nyaraló tavacskájában megfürdött, és a kedvesét hívta fel a videofonján, aki hamarosan meg is érkezett. Kellemes estét töltöttek együtt édes kettesben. Reggelre arra ébredtek, hogy veszettül csörög a videofonjuk. A kapitányág hívta, hogy azonnal vissza kell térnie az egységéhez. Így hát végeszakadt a rövid vakációjának. Megérkezett az egyszemélyes űrhajója, és elszállította Zelux kapitányt a főhadiszállásra, ahol már várta a következő küldetésének eszköze, az csillagok felügyeletét szolgáló űrcirkáló.
Alaposan kihallgattál Zelux másolatát és arra jutottak, hogy nem tudják megkülönböztetni őket, hiszen minden amit hősünk tudott, azt tudja ő is. A bölcs főparancsnok nem akart elhamarkodottan dönteni, hiszen az egész univerzumnak kárára lehet, ha rosszul választanak. Szabadon nem engedhették, hiszen olyan tudás birtokában voltak mind a ketten, ami ha rossz kezekbe kerül, az ismert világ végét jelenthetné.
Végre lehetősége nyílt Zelux 2-nek - ahogy Zelux kapitány nevezte - elmagyarázni szeretett kalandorunknak, hogy jó szándék vezérelte, amikor elkábította. Már csak másodperceik voltak hátra, hogy a nap, ami körül keringett a már említett bolygó, felrobbanjon és elégesse mindkettőjüket. Zelux belátta, hogy nem volt más lehetőségük, így megbocsájtotta önmagának, hogy elkábította. Rövid, kötetlen beszélgetés után búcsút intettek egymásnak és másolata visszatért a sját párhuzamos univerzumába.
Sikeres megmenekülésüknek nem csak önző céljai voltak, hiszen így Zelux beszámolhatott felfedezéséről az Űrmarshallnak, ami nem kisebb jelentőségű volt, mint hogy ...
Végre lehetősége nyílt Zelux 2-nek - ahogy Zelux kapitány nevezte - elmagyarázni szeretett kalandorunknak, hogy jó szándék vezérelte, amikor elkábította. Már csak másodperceik voltak hátra, hogy a nap, ami körül keringett a már említett bolygó, felrobbanjon és elégesse mindkettőjüket. Zelux belátta, hogy nem volt más lehetőségük, így megbocsájtotta önmagának, hogy elkábította. Rövid, kötetlen beszélgetés után búcsút intettek egymásnak és másolata visszatért a sját párhuzamos univerzumába.
Sikeres megmenekülésüknek nem csak önző céljai voltak, hiszen így Zelux beszámolhatott felfedezéséről az Űrmarshallnak, ami nem kisebb jelentőségű volt, mint hogy ...
Sikeres megmenekülésüknek nem csak önző céljai voltak, hiszen így Zelux beszámolhatott felfedezéséről az Űrmarshallnak, ami nem kisebb jelentőségű volt, mint hogy a felrobbant nap helyén felfedezte a párhuzamos halaxisnak az átjáróját.
Hatalmas horderejű dolog volt ez a Zelux kapitány életében. Mert már 30 éve ezt kutatta, ahogy átlépte az űrakadémia kapuját. Most valósággal készen az ölébe hullott. Igaz, hogy majdnem az életébe került, de mégis. Úgyérezte, hogy hőstettet hajtott végre. elkezdhették a párhuzamos galaxisnak a felfedezéséhez szükséges űrjárművek, és felszerelések összeszerelését.
Sok fiatal, ifjonc is részt vett ebben a nagy horderejű manőverben. A gyerekkori barátjának a fiát is felismerte az újoncok között, Miselt. Boldogan borultak egymás nyakába, és férfias kézropogtatás közben kérdezte Zelux a fiatal kadétot az édesapjáról, Murxról. Kiderült, hogy ő is részt fog venni a kiképzésben, mert eddig egy csillagrombolón szolgált, mint parancsnok. Sokévi gyakorlata jogosította fel, hogy ebben az akcióban is részt vegyen. Boldog izgalommal várta Zelux a régi cimboráját Murxot. Másnapra jelezték az űrhajója érkezését, és így volt még ideje, hogy a barátja fiával Misellel megszervezzék a fogadására tervezett vendégséget a közeli étteremben.
Hatalmas horderejű dolog volt ez a Zelux kapitány életében. Mert már 30 éve ezt kutatta, ahogy átlépte az űrakadémia kapuját. Most valósággal készen az ölébe hullott. Igaz, hogy majdnem az életébe került, de mégis. Úgyérezte, hogy hőstettet hajtott végre. elkezdhették a párhuzamos galaxisnak a felfedezéséhez szükséges űrjárművek, és felszerelések összeszerelését.
Sok fiatal, ifjonc is részt vett ebben a nagy horderejű manőverben. A gyerekkori barátjának a fiát is felismerte az újoncok között, Miselt. Boldogan borultak egymás nyakába, és férfias kézropogtatás közben kérdezte Zelux a fiatal kadétot az édesapjáról, Murxról. Kiderült, hogy ő is részt fog venni a kiképzésben, mert eddig egy csillagrombolón szolgált, mint parancsnok. Sokévi gyakorlata jogosította fel, hogy ebben az akcióban is részt vegyen. Boldog izgalommal várta Zelux a régi cimboráját Murxot. Másnapra jelezték az űrhajója érkezését, és így volt még ideje, hogy a barátja fiával Misellel megszervezzék a fogadására tervezett vendégséget a közeli étteremben.
Zelux, Misell és Murx a vacsora közben - ahol különleges fogásnak egy jupiteri szúrcsók űból készült ragut fogyasztottak el galuskával - megbeszélték nagyratörő terveiket.
Murx azzal a jó hírrel állt elő, hogy Zeluxot kérték fel az első felderítő hajó kapitányának, amit persze azonnal el is fogadott, de csak azzal a feltétellel, ha Misellt magával viheti, mint pilótát. Hiszen kiderült, hogy különleges tehetséggel van megáldva - évfolyamelsőként végzett az akadémián.
A következő napok lázas készülődéssel teltek, Zelux elbúcsúzott feletteseitől és összeszedte legénységét. Antont az egyik legkiválóbb gépészt és Rodint az új fejlesztésű kiborgot, aki navigátor és szakács minőségben lesz a legénység tagja.
Egy héttel késöbb megérkeztek a felrobbant nap helyén tátongó feketelyuk közelébe. Az utolsó eligazítás alkalmával Zelux megköszönte, hogy társai vállalták az igen veszélyes kalandot és ítélőképességére bízták életüket. Zelux kiadta a parancsot Misellnek és célba vették a feketelyukat.
Az előzetes mérések igaznak bizonyultak és az új fejlesztésű gravitron pajzs is remekül működött, ezért a fizikai addig is ismert törvényeit meghazudtolóan nem hatott a hajóra a feketelyuk szörnyű gravitációs mezeje. Az idő-görbület jelentett egy kis gondot a parancsnoksággal való kommunikációval, hiszen hőseink számára mindössze 1 perc lelt el. Üzenetük, ami mindössze 13 mp hosszú volt, a parancsnokság számára egy héten át tartó üzenetként érkezett meg és csak az éleseszű Murx jött rá, hogy az üzenetet be kell sűríteni 13 mpbe, hogy értelmezhetővé váljon.
Zelux új hajója, a Scout - ami az egyik legmodernebb hajónak számított galaxisunkban - sikeresen átért a féreglyukon és egy egészen új világ tárúlt hőseink szeme elé.
Murx azzal a jó hírrel állt elő, hogy Zeluxot kérték fel az első felderítő hajó kapitányának, amit persze azonnal el is fogadott, de csak azzal a feltétellel, ha Misellt magával viheti, mint pilótát. Hiszen kiderült, hogy különleges tehetséggel van megáldva - évfolyamelsőként végzett az akadémián.
A következő napok lázas készülődéssel teltek, Zelux elbúcsúzott feletteseitől és összeszedte legénységét. Antont az egyik legkiválóbb gépészt és Rodint az új fejlesztésű kiborgot, aki navigátor és szakács minőségben lesz a legénység tagja.
Egy héttel késöbb megérkeztek a felrobbant nap helyén tátongó feketelyuk közelébe. Az utolsó eligazítás alkalmával Zelux megköszönte, hogy társai vállalták az igen veszélyes kalandot és ítélőképességére bízták életüket. Zelux kiadta a parancsot Misellnek és célba vették a feketelyukat.
Az előzetes mérések igaznak bizonyultak és az új fejlesztésű gravitron pajzs is remekül működött, ezért a fizikai addig is ismert törvényeit meghazudtolóan nem hatott a hajóra a feketelyuk szörnyű gravitációs mezeje. Az idő-görbület jelentett egy kis gondot a parancsnoksággal való kommunikációval, hiszen hőseink számára mindössze 1 perc lelt el. Üzenetük, ami mindössze 13 mp hosszú volt, a parancsnokság számára egy héten át tartó üzenetként érkezett meg és csak az éleseszű Murx jött rá, hogy az üzenetet be kell sűríteni 13 mpbe, hogy értelmezhetővé váljon.
Zelux új hajója, a Scout - ami az egyik legmodernebb hajónak számított galaxisunkban - sikeresen átért a féreglyukon és egy egészen új világ tárúlt hőseink szeme elé.
Zelux, Misell, és Murx szinte kábultan álltak az ablaknyi méretű monitor előtt, ahogy megközelítették a legközelebbi naprendszert ebben a galakszisban. Soha nem látott színekben pompázott minden. Mint mikor a zuhatagban megtörik a napfény, olyan villózás fogadta az űrvándorokat.
A kiborg jelentését olvasva tanácskoztak, hogy melyik bolygóra szálljanak le, mert itt mindegyiken életet mutattak ki a műszerek.
Fejlett életformát csak a harmadik bolygón fedeztek fel a műszerek által készített feljegyzekben. Éppen akkor döntöttek arról, hogy ide, a harmadik bolygóra szállnak le, mikor ott egy nagy fényfelvillanást fedeztek fel. Mi lehet az? Talán veszélyben vannak az ott élő lények? Morfondíroztak, mikor a szakács kiborg jött be, hogy kész az ebéd, menjenek enni. Ebéd utánra halasztották a végleges döntést, és elmentek ebédelni. Még ebéd közben is alaposan kitárgyalták, hogy mi a teendő, mit tegyenek. Egy ember nélküli szondát bocsájtottak a bolygó felszínére, amire kamerát szereltek fel, hogy lássák mi a helyzet a bolygón. A legnagyobb meglepetésükre, nem hogy proglémát nem tapasztaltak, de egy fogadóbizottság volt látható a kamerán. Számukra még érthetelen nyelven köszöntő beszéd is elhangzott. Gyors feladatot adva a kommunikációért felelős munkatársaknak. Egy óra alatt meg is fejtették a szóbeli üzenetet. Várják az űrből érkezett vendégeket.
A kiborg jelentését olvasva tanácskoztak, hogy melyik bolygóra szálljanak le, mert itt mindegyiken életet mutattak ki a műszerek.
Fejlett életformát csak a harmadik bolygón fedeztek fel a műszerek által készített feljegyzekben. Éppen akkor döntöttek arról, hogy ide, a harmadik bolygóra szállnak le, mikor ott egy nagy fényfelvillanást fedeztek fel. Mi lehet az? Talán veszélyben vannak az ott élő lények? Morfondíroztak, mikor a szakács kiborg jött be, hogy kész az ebéd, menjenek enni. Ebéd utánra halasztották a végleges döntést, és elmentek ebédelni. Még ebéd közben is alaposan kitárgyalták, hogy mi a teendő, mit tegyenek. Egy ember nélküli szondát bocsájtottak a bolygó felszínére, amire kamerát szereltek fel, hogy lássák mi a helyzet a bolygón. A legnagyobb meglepetésükre, nem hogy proglémát nem tapasztaltak, de egy fogadóbizottság volt látható a kamerán. Számukra még érthetelen nyelven köszöntő beszéd is elhangzott. Gyors feladatot adva a kommunikációért felelős munkatársaknak. Egy óra alatt meg is fejtették a szóbeli üzenetet. Várják az űrből érkezett vendégeket.
...a csapda sajnda gyanúja se merült fel bennük...
A csapda sanda gyanúja se merült fel bennük, de azért a fiatal kadétot otthon hagyták az anyaűrhajón.
Zelux, és Murx a felfegyverzett humainodokkal egy kisebb leszállóegységben foglaltak helyet, így szálltak el a csodásan tündöklő, fényárban úszó bolygóra. De mikor megérkeztek, és kiszálltak a járműveikből, még a szavuk is elállt, mert csupa fa emberek fogadták őket, teljes díszben. Mármint mindegyiknek a haja helyett virágok pompáztak. Sok galakszist bejártak, öreg űrrókák voltak, rengeteg bolygót felfedeztek, de ilyen élményben még soha nem volt részük. Emberi testre kisértetiesen hasonlító lények, mindd-mindd fából voltak, hajlékony fából, érző fából. Ráadásul aranyszívű fából. Döbbenten álltak a fogadóbizottság előtt, és már sajnálták, hogy felfegyverezkedve szálltak le erre a csupaszív lények bolygójára. A fogadóbizottság elkalauzolta őket a bolygójuk székhelyére, ahol a bolygótanács már várta őket. Mikor mindenki elfoglalta a helyét a gazdagon megterített asztalok mellett, a vezetőjük szólásra emelkedett. Elmondta, hogy soha jobbkor nem is jöhettek volna, mert egy rablókkal megrakott űrhajó közlít az ő szeretetett bolygójukhoz, és kérve kérik, hogy segítsenek megvédeni a népüket.
Murx és Zelux döbbenten összenéztek, majd rövid időre félrevonultak a terem sarkába tanácskozni. A náluk lévő kézi videofonon keresztül kapcsolatba léptek az anyaűrhajóval, és felajánlották a segítségüket, a csupaszív faembereknek. Elég humaonid tartózkodott az űrhajón, és elég harci jármű is volt a fedélzeten, így felkészülten várták a rablókkal megrakott űrhajót.
Zelux, és Murx a felfegyverzett humainodokkal egy kisebb leszállóegységben foglaltak helyet, így szálltak el a csodásan tündöklő, fényárban úszó bolygóra. De mikor megérkeztek, és kiszálltak a járműveikből, még a szavuk is elállt, mert csupa fa emberek fogadták őket, teljes díszben. Mármint mindegyiknek a haja helyett virágok pompáztak. Sok galakszist bejártak, öreg űrrókák voltak, rengeteg bolygót felfedeztek, de ilyen élményben még soha nem volt részük. Emberi testre kisértetiesen hasonlító lények, mindd-mindd fából voltak, hajlékony fából, érző fából. Ráadásul aranyszívű fából. Döbbenten álltak a fogadóbizottság előtt, és már sajnálták, hogy felfegyverezkedve szálltak le erre a csupaszív lények bolygójára. A fogadóbizottság elkalauzolta őket a bolygójuk székhelyére, ahol a bolygótanács már várta őket. Mikor mindenki elfoglalta a helyét a gazdagon megterített asztalok mellett, a vezetőjük szólásra emelkedett. Elmondta, hogy soha jobbkor nem is jöhettek volna, mert egy rablókkal megrakott űrhajó közlít az ő szeretetett bolygójukhoz, és kérve kérik, hogy segítsenek megvédeni a népüket.
Murx és Zelux döbbenten összenéztek, majd rövid időre félrevonultak a terem sarkába tanácskozni. A náluk lévő kézi videofonon keresztül kapcsolatba léptek az anyaűrhajóval, és felajánlották a segítségüket, a csupaszív faembereknek. Elég humaonid tartózkodott az űrhajón, és elég harci jármű is volt a fedélzeten, így felkészülten várták a rablókkal megrakott űrhajót.
Zelux kapitány és rettenthetetlen csapata könnyű szerrel győzedelmeskedtek a fosztogató rablókkal szemben. Még egy lövést se tudtak leadni.
Szinte túl könnyű volt az egész. Zeluxot nem hagyta nyugodni ez a különös eset, mert hiszen remek lövész volt és hajója is faja legzseniálisabb tudósainak elméjéből pattant ki, valami nem stimmelt. Aztán beugrott neki, Murx nem lehet vele, hiszen Ő jött rá a központban, hogy az üzenetüket hogyan kell sűríteni, hogy értelmezhetővé váljon. Murx nem lépett át ebbe a galaxisba, tehát nem is tarthatott vele a barátságos falények világába.
Egy magyarázat lehetséges csupán, az idegenek manipulálták elméjét. Amikor ezt végig gondolta, agya megszabadult attól az eddig észrevehetetlen zümmögéstől, ami irányította érzékeit.
Kiderült, hogy egy ártalmatlan kereskedő hajót lőttek ementáli sajttá és a falények nem mások, mint ocsmány csiga külsejű űrkalózok, akik eddigre már darabokra szedték minden használható alkatrészét a zsákmánynak.
Zelux gyors fohászt küldött az életüket vesztett kereskedők lelkei felé - bárhol is legyenek - és ...
Szinte túl könnyű volt az egész. Zeluxot nem hagyta nyugodni ez a különös eset, mert hiszen remek lövész volt és hajója is faja legzseniálisabb tudósainak elméjéből pattant ki, valami nem stimmelt. Aztán beugrott neki, Murx nem lehet vele, hiszen Ő jött rá a központban, hogy az üzenetüket hogyan kell sűríteni, hogy értelmezhetővé váljon. Murx nem lépett át ebbe a galaxisba, tehát nem is tarthatott vele a barátságos falények világába.
Egy magyarázat lehetséges csupán, az idegenek manipulálták elméjét. Amikor ezt végig gondolta, agya megszabadult attól az eddig észrevehetetlen zümmögéstől, ami irányította érzékeit.
Kiderült, hogy egy ártalmatlan kereskedő hajót lőttek ementáli sajttá és a falények nem mások, mint ocsmány csiga külsejű űrkalózok, akik eddigre már darabokra szedték minden használható alkatrészét a zsákmánynak.
Zelux gyors fohászt küldött az életüket vesztett kereskedők lelkei felé - bárhol is legyenek - és ...
Zelux gyors fohászt küldött az életüket vesztett kereskedők lelkei felé - bárhol is legyenek - és mostmár tiszta fejjel, aggyal körülnézett. Akkor látta, hogy a rablók teljesen elvannak foglalva azzal, hogy a kifosztott űrkereskedők űrhajóját kibelezzék, árúkészletüket szétcincálják. A legnagyobb megkönnyebbülésére ügyet sem vetettek rá. Úgy látta, hogy még a kézi videofont nem ismerik ezek a förtelmes rablók, mert meghagyták nála. Óvatosan eltávolodott a közeli erdő felé. Mikor látta, hogy annyira elvannak foglalva a rablott kincsikkel, rohanva vetette bele magát az erdő sűrűjébe. Itt helyezte üzembe a kézi videofonját, és megkönnybbülve hallotta meg kedves cimborája hangját a készülékből. Murx izgatottan tájékoztatta arról, hogy három kilométerrel távolabb ért talajt a kisméretű űrhajó, amin Zelux a harcos humanoidokkal a talajt ért. A humainoidoknak már korábban sikerült meglépniük a rablóktól, így nagyon közel vannak a kapitányhoz. Mikor a túloldalon kiért a kisméretű helyi erdőből, már teljes díszben vártak rá, a csapathordozval együtt. Akkor kapta a kézi videofonján a hírt, hogy a faemberek már várnak rá, igaz nem olyan díszben, mint ahogy ezelőtt látni vélte. Nemsokára oda is értek, és ugyanolyan faembereket láttak, mint az első alkalommal látni véltek. Igen ám, csak az volt a különbség, hogy az igazi faemberek igen csak gyanakodóak voltak. Vizsgáló készülékekkel világították át őket, mert már volt szerencséjük a rablók becsapó hadműveletében. Ezzel szűrték ki, hogy véletlen se kerüljenek a lakókörzetükbe ezek az ártalmas lények. Miután kiderült, hogy Zelux valóban Zelux, kinyitották a hegyszikla falába rejtett titkos bejáratot, és elkalauzolták a kicsiny csapatot a valódi élőhelyükre. Mikor megérkezett a szállító járművük, kiszálltak, és ámulva néztek körül a mesés táj közepén elterülő faemberek falujában. Kőből lévő henger alakú házak voltak, kupola tetőkkel. Pálmafák, csodás virágos cserjék, bokrok díszítették ezeket első látszatra puritán házakat. Mikor betértek az egyikbe, akkor látták, hogy mindenféle modern eszközökkel felszerelt lakások ezek. Nékik is volt videofonuk, igaz még a kézit nem találták fel, de így is legyűgöző volt számukra, hogy milyen magas fejlettségi szintet értek el. Csőpostán rendelték az ételüket, amik zöldségből, és friss gyümölcsből állt. Tájékoztatták őket arról a tényről, hogy annak ellenére, hogy fa emberek, ember módjára szaporodnak, húst soha nem fogyasztottak, csak zöldséget, gyümölcsöt, nektárt. Ha valami oknál fogva elfogyott az élelmük, akkor fotoszintézissel is képesek voltak fenttartani magukat. Igaz, hogy abban az időben a szellemi fejlődésük a minimumra csökkent, de a rablótámadásokat így élve át tudták vészelni. Mesélték, hogy 500 évvel ezelőtt találtak rá erre az átjáróra, és minden erejükkel titokban is tartották eddig. A sugárzáson alapuló készülékük feltalálásával, még az álcázással történő belopakodást is kitudják szűrni. Van már kismértű űrhajójuk is, az úgynevezett lopakodó. Ami egy földi gumimatracra kisértetiesen hasonlít. De ezzel véget is ér a hasonlóság, mert foton meghajtással működik, és teljesen hangtalan. Így észrevétlen megtudják az ellenséget közelíteni, és az elkóborolt gyermekeket biztonságos helyre tudják még időben szállítani. Azóta egyetlen gyermeket sem sikerült ezeknek a lényeknek elrabolni, hogy váltság fejében bármit is követelhessenek. A vezetőjük elmondta, hogy ő küldte a segítség kérést, és valóban szeretnék, ha segítenének nékik a már ismert rablólkat kiebrudalni a bolygójukról. Mert utána már le tudnák védeni a bolygót az erőszakos, rabló, gyilkoló elemekkel szemben. Most van beavatás előtt a vadonatúj eszközük, amivel ezt eltudnák végezni. Kiszeretnék próbálni, és ha kell javítani, módosítani rajta.
Zelux most már nem mondott olyan könnyen igent, mert élt a gyanúperrel, felhívta az anyaűrhajót, és megkérdezte erről Murxot. Aki tapogató sugárral átvilágította ezt a kicsiny csapatot, és megállapította, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat. Ünnepélyesen elnevezték ezt a bolygót Félix-nek, és leküldte a barátjához a maradék humaonida csapatot, és a harci járműveket, és a szerelő egységet, hogy a már leküldötteket megjavítsák, harképessé tegyék.
Hajnalra virradóra, készen állt a bevetésre az egész harci egység. Nem is gondolták volna, hogy olyan könnyen beveszik az ellenséget, mert ők azt hitték, hogy mindenkit megöltek, és egyedül vannak a bolygón. Egy kisebb sziklabarlangban sebtében kialakított börtöncellába zárták őket, ólomcellába, hogy ha van esetleg valami extra eszközük, véletlen se tudják használni. Összeült a bíróság, és a két nép közösen megbilincselve egy kisebb űrhajóval a központi naprendszer igen fejlett civilizációval rendelkező lényeihez küldték a büntetésük letöltéséért. Estére indították útjára a börtöncirkáló nevű kisméretű űrhajót. Másnap reggel meg is érkezett a visszajelzés, kép, és hang kiséretében, hogy átvették a fegyenceket, és foton rácsos börtönbe zárták őket életük végéig.
Ekkor kezdődött az ünnepség, amin egy teljes hónapig tartott. Ezután elvitték a vendégeket a híres neves intézményeikbe. A múzeumukkal kezdték, megmutatták a drága vendégeiknek, hogy miként lettek az egyszerű tölgyfából évmilliók alatt ember módjára élő, szaporodó, gondolkodó, alkotó, érző lények. Ezután az iskolákat látogatták meg, majd a kórházakat, és a vendéglátó egységeiket, a végén a kutató állomásaikat, űrkiképző központjaikat. Ezután egy kis csapat csatlakozott a Zelux legénységéhez. Nagy szükség is volt rájuk, mert olyan eszközökkel is rendelkeztek, amivel ők még nem. Harper volt a faemberek parancsnoka, inkább az apjuk. Mert ők családi kötelékben éltek, és a főnökeiket is úgy tisztelték. Hajnalra kellve szállt fel erről a csodálatos bolygóról Zelux űrhajója, és csatlakozott az anyaűrhajóhoz. Murx és fia Misell várt rá az űrhajó zsilipkapujában. Az egész csapatot a nagy vendéglőhelyiségbe kalauzolták, ahol reggelig mulattak, miközben az űrhajó elindult a további felderítések felé.
Zelux most már nem mondott olyan könnyen igent, mert élt a gyanúperrel, felhívta az anyaűrhajót, és megkérdezte erről Murxot. Aki tapogató sugárral átvilágította ezt a kicsiny csapatot, és megállapította, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat. Ünnepélyesen elnevezték ezt a bolygót Félix-nek, és leküldte a barátjához a maradék humaonida csapatot, és a harci járműveket, és a szerelő egységet, hogy a már leküldötteket megjavítsák, harképessé tegyék.
Hajnalra virradóra, készen állt a bevetésre az egész harci egység. Nem is gondolták volna, hogy olyan könnyen beveszik az ellenséget, mert ők azt hitték, hogy mindenkit megöltek, és egyedül vannak a bolygón. Egy kisebb sziklabarlangban sebtében kialakított börtöncellába zárták őket, ólomcellába, hogy ha van esetleg valami extra eszközük, véletlen se tudják használni. Összeült a bíróság, és a két nép közösen megbilincselve egy kisebb űrhajóval a központi naprendszer igen fejlett civilizációval rendelkező lényeihez küldték a büntetésük letöltéséért. Estére indították útjára a börtöncirkáló nevű kisméretű űrhajót. Másnap reggel meg is érkezett a visszajelzés, kép, és hang kiséretében, hogy átvették a fegyenceket, és foton rácsos börtönbe zárták őket életük végéig.
Ekkor kezdődött az ünnepség, amin egy teljes hónapig tartott. Ezután elvitték a vendégeket a híres neves intézményeikbe. A múzeumukkal kezdték, megmutatták a drága vendégeiknek, hogy miként lettek az egyszerű tölgyfából évmilliók alatt ember módjára élő, szaporodó, gondolkodó, alkotó, érző lények. Ezután az iskolákat látogatták meg, majd a kórházakat, és a vendéglátó egységeiket, a végén a kutató állomásaikat, űrkiképző központjaikat. Ezután egy kis csapat csatlakozott a Zelux legénységéhez. Nagy szükség is volt rájuk, mert olyan eszközökkel is rendelkeztek, amivel ők még nem. Harper volt a faemberek parancsnoka, inkább az apjuk. Mert ők családi kötelékben éltek, és a főnökeiket is úgy tisztelték. Hajnalra kellve szállt fel erről a csodálatos bolygóról Zelux űrhajója, és csatlakozott az anyaűrhajóhoz. Murx és fia Misell várt rá az űrhajó zsilipkapujában. Az egész csapatot a nagy vendéglőhelyiségbe kalauzolták, ahol reggelig mulattak, miközben az űrhajó elindult a további felderítések felé.
Zelux, és Murkx a fiatal kadéttal Misellel, másnap reggel nagyon korán ébredtek. Nem tudták, hogy mire ébrednek, de valami zajt hallottak. Zelux ijedten ugrott ki az ágyból, és a két bartátját is azonnal riasztotta, mert szólt a sziréna. Nagyon csodálkoztak az álmos űrhajós pilóták, hogy senkit sem hallanak mozogni. Gyorsan felkapkodták a mentőruhájukat, mert nagy katasztrófától tartottak. Kiviharzottak a vezérlőterembe, és ott találták az összes épkézláb embert, és kiborgot is, akik alig fértek el a nagy zsúfoltságban. Döbbenten nézték a képernyőt, mert egy hatalmas asztroida rohant észnélkül feléjük. Zelux odarohant a vezérlőegységhez, és egy erélyes mozdulattal, félrerántotta a kormányvezérlő karját. Így az utolsó pillanatban megmenekültek a legénységgel együtt.
Mivel már úgy is felébredtek, elkezdték páztázni a radar sugarakkal a környező űrt. A képernyő bal sarkában felfedeztek egy kicsiny csillagot, ami körül csak pár bolygót lehetett észlelni. Nagyítóval közelire állították a felvételt, és akkor látták, hogy egy az öt bolygó közül lakható, oxigéndús, földi vízhez hasonló tenger borította, és cserje, moha, meg páfrányfa található a felszínén. No ide lelátogatunk, úgyis már nagyon régen fürödtem természetes vízben, természetes környezetben! Kiáltott fel Zelux. Csak lassan, mert lehet, hogy vannak veszélyes élőlélek abban a tengerekben!
Figyelmeztette barátját Murkx.
Gyorsan megreggeliztek, és egy csapat kiborggal egy leszállóegységen landoltak a bolygó felszínén. Óvatosan lecsatolták a szkafander sisakját, és jólesően szívták be a már nem steril oxigént. A műszereik nem jeleztek sem baktériumot, se más fertőző élőlényt a levegőben. Akkor odamentek a közeli kisebb tavacskához, és annak a vizét is megvizsgálták. Itt viszont hemzsegtek a halak, és a vizinyövények sokasága. Veszélyt istt sem észleltek még. Gyorsan megfürdött a legénység Zeluxal, és Murkxal együtt, és utána átutaztak a kerekes katonai járműveikkel a pár kilométerre lévő egyik kisebb tengerhez. Itt már nagyobb meglepetés várt rájuk. Az első, hogy egy hatalmas cápa dugta ki a fejét a hivatlan látogatókra, akik búvárharangban szálltak a vízre, búvárruhában. Azért, hogy ezt a tengert is megvizsgálják. Ami nagyon rövid ideig tartott, mert ki kellett menekülniük a vérszomjas cápa támadása miatt.
Mivel már úgy is felébredtek, elkezdték páztázni a radar sugarakkal a környező űrt. A képernyő bal sarkában felfedeztek egy kicsiny csillagot, ami körül csak pár bolygót lehetett észlelni. Nagyítóval közelire állították a felvételt, és akkor látták, hogy egy az öt bolygó közül lakható, oxigéndús, földi vízhez hasonló tenger borította, és cserje, moha, meg páfrányfa található a felszínén. No ide lelátogatunk, úgyis már nagyon régen fürödtem természetes vízben, természetes környezetben! Kiáltott fel Zelux. Csak lassan, mert lehet, hogy vannak veszélyes élőlélek abban a tengerekben!
Figyelmeztette barátját Murkx.
Gyorsan megreggeliztek, és egy csapat kiborggal egy leszállóegységen landoltak a bolygó felszínén. Óvatosan lecsatolták a szkafander sisakját, és jólesően szívták be a már nem steril oxigént. A műszereik nem jeleztek sem baktériumot, se más fertőző élőlényt a levegőben. Akkor odamentek a közeli kisebb tavacskához, és annak a vizét is megvizsgálták. Itt viszont hemzsegtek a halak, és a vizinyövények sokasága. Veszélyt istt sem észleltek még. Gyorsan megfürdött a legénység Zeluxal, és Murkxal együtt, és utána átutaztak a kerekes katonai járműveikkel a pár kilométerre lévő egyik kisebb tengerhez. Itt már nagyobb meglepetés várt rájuk. Az első, hogy egy hatalmas cápa dugta ki a fejét a hivatlan látogatókra, akik búvárharangban szálltak a vízre, búvárruhában. Azért, hogy ezt a tengert is megvizsgálják. Ami nagyon rövid ideig tartott, mert ki kellett menekülniük a vérszomjas cápa támadása miatt.
Még jó, hogy ide menekültek ki a tengerből, mert alig, hogy megszabadultak a búváruháktól, egy különös építményre lettek figyelmesek. Hasonló volt, mint egy nagyméretű termeszvár, de nem természetes képződmény volt. Hasonlított egy rádióadóállomáshoz. De, hogy került ide a galakszis erre a távoli pontjára egy rádióadóállomás? Összeülltek, és tanácskozni kezdtek, de nem jutottak semmire. Ezért elhatárzoták, hogy visszatérnek az anyaűrhajóra. Zelux, Murkx, és Misell a kislégyszámú emberrel felszálltak az űrkopra, csak egy maradt a kiborgokkal. Akiket megbítak arra, hogy figyeljenek minden gyanús neszre, mozgásra, változásra, hullámra.
Közben megérkezett az űrkomp az anyaűrhajó fedélzetére. A tudós gárdát nagy munkában találták. Észleltek egy fura rádió adásszerűséget, ahogy Zelux, Murkx, és Misel elhagyta a bolygó felszínét. A tudósok tanácsára üzembe helyezték a sokkerekes bolygójárót, és kérték a hőseinket, hogy csak abban közlekedjenek a bolygó felszínén. Addig míg teljesen felderítik, feltérképezik, kikutatáják, nehogy megint egy űrharamia csapatba botoljonak, vagy valami ártó erőbe. Egy különleges űrsisakot is szedtek elő a raktárból, amit még eddig senki sem használt, de ilyen különleges hullámmal sem találkoztak még eddig sehol az univerzumban. Általános izgalom vett erőt mindenkin, mert kiakarták deríteni a zavar okát, forrását. Ahogy ott pásztázták egy szondával a felhőréteg szintjén, egy nagy kontinenset fedeztek fel. És ott egy hatalmas hegyet találtak, nagyon magas hegycsúccsal. Annak a tetején ismét felismertek a tengerparton talált rádióadó ikermását. Elkezdtek tanakodni lehet, hogy értelmes lények lakhatják a bolygót. Sokkal nagyobb óvatosságot rendeltek el, mert szárazföldi életnek még a nyomát sem fedezték fel, a növényvilágon kívül, csak a tengerek, tavak, óceánok hemzsegtek a halaktól, tengeri emlősöktől. Egy űrkompot küldtek le a kiscsapatnak, akik már a bolygó felszínén tartózkodtak. Sátrat, takarókat, főzőeszközöket, ételeket, és szerszámokat szállítottak az ott lévőeknek. Leszállították még a sokkerekes bolygójárót, és a különleges űrsisakot is. Adóvevőjüket is lecserélték egy sokkal modernebbre, amit nem befolyásolhatnak külső elemek.
Berendezkedtek egy hosszabb itt tartózkodásra.
Közben megérkezett az űrkomp az anyaűrhajó fedélzetére. A tudós gárdát nagy munkában találták. Észleltek egy fura rádió adásszerűséget, ahogy Zelux, Murkx, és Misel elhagyta a bolygó felszínét. A tudósok tanácsára üzembe helyezték a sokkerekes bolygójárót, és kérték a hőseinket, hogy csak abban közlekedjenek a bolygó felszínén. Addig míg teljesen felderítik, feltérképezik, kikutatáják, nehogy megint egy űrharamia csapatba botoljonak, vagy valami ártó erőbe. Egy különleges űrsisakot is szedtek elő a raktárból, amit még eddig senki sem használt, de ilyen különleges hullámmal sem találkoztak még eddig sehol az univerzumban. Általános izgalom vett erőt mindenkin, mert kiakarták deríteni a zavar okát, forrását. Ahogy ott pásztázták egy szondával a felhőréteg szintjén, egy nagy kontinenset fedeztek fel. És ott egy hatalmas hegyet találtak, nagyon magas hegycsúccsal. Annak a tetején ismét felismertek a tengerparton talált rádióadó ikermását. Elkezdtek tanakodni lehet, hogy értelmes lények lakhatják a bolygót. Sokkal nagyobb óvatosságot rendeltek el, mert szárazföldi életnek még a nyomát sem fedezték fel, a növényvilágon kívül, csak a tengerek, tavak, óceánok hemzsegtek a halaktól, tengeri emlősöktől. Egy űrkompot küldtek le a kiscsapatnak, akik már a bolygó felszínén tartózkodtak. Sátrat, takarókat, főzőeszközöket, ételeket, és szerszámokat szállítottak az ott lévőeknek. Leszállították még a sokkerekes bolygójárót, és a különleges űrsisakot is. Adóvevőjüket is lecserélték egy sokkal modernebbre, amit nem befolyásolhatnak külső elemek.
Berendezkedtek egy hosszabb itt tartózkodásra.
Berendezkedtek egy hosszabb itt tartózkodásra, hiszen üzemanyaguk már fogytán volt és előállítása hosszadalmas munka, ha nincsenek meg a kellő alapanyagok.
Bocsánat, hogy nem a regény részeként írok, de leszakadhatnál már Murxról, mert a történet szerint ő nem ment velük a másik galaxisba. Amikor mégis megemlítetted hogy ott van, akkor először még beleszőttem a történetbe, hogy rosszul tudtad, hátha rájössz, de úgy tűnik nem sikerült. 30. majd 34. üzenet.
Sok sikert kívánok a továbbiakban is Zeluxnak, galaxisunk hősének
Bocsánat, hogy nem a regény részeként írok, de leszakadhatnál már Murxról, mert a történet szerint ő nem ment velük a másik galaxisba. Amikor mégis megemlítetted hogy ott van, akkor először még beleszőttem a történetbe, hogy rosszul tudtad, hátha rájössz, de úgy tűnik nem sikerült. 30. majd 34. üzenet.
Sok sikert kívánok a továbbiakban is Zeluxnak, galaxisunk hősének
Zelux így kénytelen volt az embereit, barátját, és Miselt elküldeni egy űrcirkálóval, hogy eszközöket hozzanak a bolygóra, hogy kitermeljék a bázisukat ellátó üzemanyagot. A féregjukon már sokkal könnyebben ment a visszaút, hiszen már másodszor tették meg az utat. Zelux a maradék pár emberrel, és a kiborgokkal izgatottan várták vissza a kis csapatot.
Addig is hasznosan akarták eltölteni az időt. Elkezdték felkutatni a táborhelyük környékét. Szenet, vasat, uránimot, mocsárgázt már találtak. Az élelmük is biztosítva volt a tengerekben, tavakban élő halakból.
Mikor jelzést kaptak a közeledő visszatérő űrcirkálótól, akkor fedeztek fel egy barlanglejáratot. Egy kiscsapat kiborg vigyázott a lejáratra, de a felderítést elnapolták arra az időre, mikorra megérkezik a jól felszerelt űrcirkáló. Szükségük lett a fedélzetén ideszállított eszközökre, gépekre, műszerekre. Így hát várni kényszerültek.
Addig is hasznosan akarták eltölteni az időt. Elkezdték felkutatni a táborhelyük környékét. Szenet, vasat, uránimot, mocsárgázt már találtak. Az élelmük is biztosítva volt a tengerekben, tavakban élő halakból.
Mikor jelzést kaptak a közeledő visszatérő űrcirkálótól, akkor fedeztek fel egy barlanglejáratot. Egy kiscsapat kiborg vigyázott a lejáratra, de a felderítést elnapolták arra az időre, mikorra megérkezik a jól felszerelt űrcirkáló. Szükségük lett a fedélzetén ideszállított eszközökre, gépekre, műszerekre. Így hát várni kényszerültek.
Egy hét beletelt, míg visszaérkezett a mentőcsapat. Misellel a volt kadétkiképző intézmény tanára érkezett meg, Fuvalan, aki profi a különös sugárzások terén. Nagyon értett a napok röntgen sugárzásához, a csillagközi kóbor sugárzásokhoz, de még a ritkán előforduló bolygókhoz köthető hipnotikus sugárzásokhoz is. Misel boldogan mutatta be a volt tanárát Zelukxnak, aki nagy segítséget kapott vele. Velük érkezett a csillagflotta kémikusa is, Radix, akinek az lett a feladata, hogy a bolygón lévő nyersanyagokból űrhajtóműveknek való üzemanyagot állíttasson elő a kiborgokkal. Miselt elkísérte a nagy szerelme is, Főnix kisasszony, és a volt osztálytársa Kamux, aki fiatal léttére bolygóhírű szakács volt. Rengeteg szerszámot, alkatrészt, felszerelést hoztak magukkal. Radix magával hozta a kedvenc biorobotját is, Almarandot is. Aki az emberek számára életveszélyes sugárzásban is biztosan tudja teljesíteni a gazdája mindenféle utasítását, számára adott feladatát. Kamux pedig a kuktarobotjával érkezett, Kukusszal. Mostmár csak az volt hátra, hogy nekivágjanak a nagy feladatnak.
A sikers megérkezés örömére nagy vendégséget csaptak, mostmár nem az űranyahajón, hanem a bolygó felszínén lévő táborukban. Halat sütöttek nyárson, algakörettel fogyasztották. Időközben talált növényből, aminenek a magja hasonlít a földi gabonákra, bort készítettek, és ezt tálalták a frissen érkezett kedves vendégeknek. Ez a kitűnő nedű nagyon hasonlított a földön ismert rizsborra. Szőlőre nagyon hasonlító gyümölcsöt is felfedeztek nem messze a táboruktól, de még nem ellenőrizték, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e. Így ezzel még várniuk kellett. Karmux vállalta ezt a kényes feladatot.
Radix pedig a táboruk közvetlen közelében fellelhető fura kőzetet vette górcső alá, már másnap az ünnepség után. A tenger partján bukkantak erre a kőzetre. Mikor Radix a kezébe vette, megpuhult, és hajékonnyá vált a kutató kezének a melegétől. Hasonlóan reagált, mint a viasz, csak azzal a különbséggel, hogy a napsugarak nem fejtetettek ki rá semmiféle hatást, csak az emberi kéz melege.
Ellátogattak a fura termeszvárszerű rádióhullámokat kibocsájtó képződményhez is. Fuvalan az újonnan hozott eszközökkel elkezdte a képződmény vizsgálatát, mert értelmes élet nyomát sejetette a háttérben. Azt mondta, hogy a prakszisában még nem fordult elő, hogy természetes körülmények között ilyen létrejött volna valaha. Megmért sugárzás is ezt a megérzését vélte megerősíteni.
A sikers megérkezés örömére nagy vendégséget csaptak, mostmár nem az űranyahajón, hanem a bolygó felszínén lévő táborukban. Halat sütöttek nyárson, algakörettel fogyasztották. Időközben talált növényből, aminenek a magja hasonlít a földi gabonákra, bort készítettek, és ezt tálalták a frissen érkezett kedves vendégeknek. Ez a kitűnő nedű nagyon hasonlított a földön ismert rizsborra. Szőlőre nagyon hasonlító gyümölcsöt is felfedeztek nem messze a táboruktól, de még nem ellenőrizték, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e. Így ezzel még várniuk kellett. Karmux vállalta ezt a kényes feladatot.
Radix pedig a táboruk közvetlen közelében fellelhető fura kőzetet vette górcső alá, már másnap az ünnepség után. A tenger partján bukkantak erre a kőzetre. Mikor Radix a kezébe vette, megpuhult, és hajékonnyá vált a kutató kezének a melegétől. Hasonlóan reagált, mint a viasz, csak azzal a különbséggel, hogy a napsugarak nem fejtetettek ki rá semmiféle hatást, csak az emberi kéz melege.
Ellátogattak a fura termeszvárszerű rádióhullámokat kibocsájtó képződményhez is. Fuvalan az újonnan hozott eszközökkel elkezdte a képződmény vizsgálatát, mert értelmes élet nyomát sejetette a háttérben. Azt mondta, hogy a prakszisában még nem fordult elő, hogy természetes körülmények között ilyen létrejött volna valaha. Megmért sugárzás is ezt a megérzését vélte megerősíteni.