Faltysné Ujvári Anna: Nagymama
A nagymama reszketeg (már öreg),/De fogja a kezedet,/S elvezet a gondon át/Minden félős unokát.//A nagymama rosszul lát,/De visel egy ókulát,/Pulcsit köt, és verset szaval,/A rézüstben lekvárt kavar. // A nagymama lába fáj,/Mégis veled szaladgál,/Versenyt fut az idővel-/Majd megérted idővel. //A nagymama elringat,/Simogat és puszilgat,/Hallgasd meg, hogy mit mesél,/S az ő álma te legyél.// A nagymama szíve nagy,/Neki „jobbsincs” gyerek vagy./Néha-néha öleld át/ A nagymamát, a nagymamát! (//A nagymama szíve nagy,/őrzi minden álmodat,/Köszönöm, hogy itt vagy velem,/köszönöm a szeretetet.)
A nagymama reszketeg (már öreg),/De fogja a kezedet,/S elvezet a gondon át/Minden félős unokát.//A nagymama rosszul lát,/De visel egy ókulát,/Pulcsit köt, és verset szaval,/A rézüstben lekvárt kavar. // A nagymama lába fáj,/Mégis veled szaladgál,/Versenyt fut az idővel-/Majd megérted idővel. //A nagymama elringat,/Simogat és puszilgat,/Hallgasd meg, hogy mit mesél,/S az ő álma te legyél.// A nagymama szíve nagy,/Neki „jobbsincs” gyerek vagy./Néha-néha öleld át/ A nagymamát, a nagymamát! (//A nagymama szíve nagy,/őrzi minden álmodat,/Köszönöm, hogy itt vagy velem,/köszönöm a szeretetet.)