Aerensiniac
Kitiltott (BANned)
Én meg én meg a testem!
Forrás: Blikk.hu 2009-10-19
ZÜRICH – Újabb babonás legendáról rántották le a tudósok a leplet. Kiderült ugyanis, hogy a halál előtti utolsó percekben érzékelt testen kívüli élmény nem a túlvilágra való átlépést jelképezi, egyszerűen csak egy hibásan működő agyterület eredménye.
<table class="cikkkeptable" align="right" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="cikkepalairas">
</td></tr></tbody></table>Peter Brugger, a zürichi egyetemi kórház neuropszichológusa évek óta tanulmányozza a jelenséget, első alanya egy akkor 21 éves fiatalember volt. A férfit súlyos sérülésekkel vitték be a kórházba, miután kiugrott harmadik emeleti lakása ablakán – állítása szerint azért, mert egy epilepsziás roham közben elhagyta a testét, látta magát kívülről. Ettől annyira megijedt, hogy kivetette magát az ablakon, de az orvosok megmentették, Brugger professzor pedig vizsgálgatni kezdte.
Pár évvel később, 2006-ban bukkant rá második kísérleti alanyára, egy 43 éves nőre, akin súlyos epilepsziás rohamai miatt agyműtétet végeztek el. Ám mielőtt hatott volna az altató, a páciens megszólalt: elhagytam a testemet! Elmondása szerint percekig lebegett az agyában kotorászó orvosok felett.
Bármilyen hátborzongatóan hangzik is ez az élmény, a professzor szerint semmilyen misztikus dolog nem áll a jelenség mögött, ennek a bizonyos temporoparietális átmenetnek (TPÁ) a „meghibásodása” okozza. A tudósok szerint az öntudatunk, az a határozott meggyőződés, hogy mi mi vagyunk, és nem egy másik egyed, csak több érzékszerv összehangolt munkájával alakulhat ki.
A látás, hallás, szaglás, tapintás és a belső fülben létrejövő térérzet együtt tesz képessé minket arra, hogy tudjuk, meddig terjed a testünk. Ha az ezért felelős agyterület megsérül, énünk elveszti a kapcsolatot a testtel, ilyenkor történhet meg, hogy kilépünk abból, és úgy érzékeljük, mintha kívülről látnánk önmagunkat – mondta el a professzor a New Scientistnek.
K. Á.
Forrás: Blikk.hu 2009-10-19
ZÜRICH – Újabb babonás legendáról rántották le a tudósok a leplet. Kiderült ugyanis, hogy a halál előtti utolsó percekben érzékelt testen kívüli élmény nem a túlvilágra való átlépést jelképezi, egyszerűen csak egy hibásan működő agyterület eredménye.
<table class="cikkkeptable" align="right" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="cikkepalairas">
</td></tr></tbody></table>Peter Brugger, a zürichi egyetemi kórház neuropszichológusa évek óta tanulmányozza a jelenséget, első alanya egy akkor 21 éves fiatalember volt. A férfit súlyos sérülésekkel vitték be a kórházba, miután kiugrott harmadik emeleti lakása ablakán – állítása szerint azért, mert egy epilepsziás roham közben elhagyta a testét, látta magát kívülről. Ettől annyira megijedt, hogy kivetette magát az ablakon, de az orvosok megmentették, Brugger professzor pedig vizsgálgatni kezdte.
Pár évvel később, 2006-ban bukkant rá második kísérleti alanyára, egy 43 éves nőre, akin súlyos epilepsziás rohamai miatt agyműtétet végeztek el. Ám mielőtt hatott volna az altató, a páciens megszólalt: elhagytam a testemet! Elmondása szerint percekig lebegett az agyában kotorászó orvosok felett.
Bármilyen hátborzongatóan hangzik is ez az élmény, a professzor szerint semmilyen misztikus dolog nem áll a jelenség mögött, ennek a bizonyos temporoparietális átmenetnek (TPÁ) a „meghibásodása” okozza. A tudósok szerint az öntudatunk, az a határozott meggyőződés, hogy mi mi vagyunk, és nem egy másik egyed, csak több érzékszerv összehangolt munkájával alakulhat ki.
A látás, hallás, szaglás, tapintás és a belső fülben létrejövő térérzet együtt tesz képessé minket arra, hogy tudjuk, meddig terjed a testünk. Ha az ezért felelős agyterület megsérül, énünk elveszti a kapcsolatot a testtel, ilyenkor történhet meg, hogy kilépünk abból, és úgy érzékeljük, mintha kívülről látnánk önmagunkat – mondta el a professzor a New Scientistnek.
K. Á.