Elismerem, hogy vannak furcsa dolgok, bár általában szoktak lenni racionális magyarázatok is, még ha nem is ismerjük őket. Ahhoz, hogy Éva orosz szót halljon, nem kellett feltétlenül orosz nyelvterületen élnie, különösen nem a szocialista éra idején. De nem állítom, hogy Évában valahol mégis rögzülhetett gyerekkorában az orosz beszéd, csak előbb alaposan utánanéznék a családban, mielőtt természetfelettinek fogadnám el a jelenséget.
*
Éva nagyon közel állt hozzám. Pontosan ismerem, tudom a gyerek- és felnőtt korát is.
Más. Az álmokról mi a véleményed? Nagyon sok évvel ezelőtt éltem egy bizonyos lakásban, ahonnan 27 évvel ezelőtt költöztünk el. Álmomban de sokszor ott járok, s mivel vannak rossz emlékeim, erős szívdobogásra ébredek. Vízet iszom, ha jó az idő, kiülök a tornácra, hallgatom a tücskök muzsikáját, iparkodom másra gondolni, vagy készítek egy teát, de az is előfordul, hogy a tévé műsorában "lapozok", csak vajmi módon töröljem az álmot. Aztán vagy vissza alszom, vagy netezem, s másnap, vagy harmadnap ismét üldöz az álom, annak ellenére, hogy nem gondoltam rá.
Aztán a következő megmagyarázhatatlan, furcsa dolog. Édesanyám 2008 október elején halt meg. Nem, nem gondolok arra, hogy elment, tudatosan kerülöm az ilyen évfordulókat. Igaz, azon a napon gyertyát gyújtok és ezzel letudtam, virágot teszek a vázába és kész. De, hogy már előtte gondoljak erre a napra, nem ezt soha. S,mégis, most is valamelyik nap azt álmodtam, hogy fel kell hívnom édesanyámat telefonon. Kezemben volt az a régi piros tárcsás telefon, ami abban az időben volt a tulajdonomban. Tárcsáztam is, hallottam, hogy ki is csörög, aztán belém hasított a felismerés, hiszen nincs már a vonal végén akit keresek.
Mérhetetlenül rossz érzés fogott el.
Aztán tovább folytatódott az álmom, az ő régi lakásában jártam. Ő nem volt ott, de szörnyű volt látni azt, mintha ott lenne és mégsem volt ott.
Hozzáteszem, nem ő nevelt fel, de drága nagyanyám. Ettől függetlenül voltak vele kedves, szép emlékeim. S, ezek a visszatérő álmok majd minden évben, szeptember táján jönnek, jönnek, hiába nem várom. Hiába nem gondolok rá, csak úgy megjelennek és pocsékul érzem magam. Pocsékul.
Úgy, hogy eléggé furcsa az emberi elme.