A jo hazassag titka.....
- Téma inditó bogyomama
- Kezdés dátuma
Sanyi és Mari épp 25 éve házasok. Sanyi végiggondolja az addigi életüket, és azt mondja Marinak:
- Figyelj Mari! 25 évvel ezelőtt igaz, hogy nem volt pénzem, albérletben laktam, busszal jártam, egy heverőn aludtunk ketten és nem volt TV-nk, de akkor, ha szegényen is, de legalább egy 25 éves szöszi bombázó mellett ébredtem reggelente. Ma van egy nagy házunk, hatalmas franciaágy, plazma TV, mindkettőnknek kocsi, de mégiscsak egy 50 éves öregedő nő mellett ébredek reggel, hiába van pénzem.
Mari gondolkozik egy kicsit, majd így szól:
- Tudod mit? Menj és keress magadnak egy 25 éves szöszi bombázót, az ügyvédem pedig elintézi, hogy megint ne legyen pénzed.
És boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Kávézás ..az életben és a házasságban....
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át, a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif]Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.[/FONT]
<object height="355" width="425">
</object>
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Tanmese felnőtteknek [/FONT] </object>
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át, a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
[/FONT][FONT=arial,helvetica,sans-serif]Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanár így szólt:
- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.[/FONT]
[FONT=arial,helvetica,sans-serif]Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.
Ez is egy tipp a házasság és az élet minőségéhez!
[/FONT]
Ez is egy tipp a házasság és az élet minőségéhez!
[/FONT]
Nekem egy házasságom volt,ami 5 hónapig tartott,6 és fél évi együttjárás után.Tolerancia hiánya,tombolás,bulizás mindkettőnk részéről.Utána 21 év élettársi kapcsolat,amihez nem igazán kellett a papír,mert nem azon múlik.Egymás megbecsülése,hülyeségek tolerálása,szabadság meghagyása,és a másik fél nem birtokbavétele.Szerintem már működik is a dolog.
Szabály!
\"A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miutánmeghoztuk döntésünket.\"StephanieDowrick
Mi néhány évig együtt éltünk, a párom a harmadik gyerekünkkel volt bármely órás, amikor összeházasodtunk. Addig én sem hittem, hogy egy papír bármit is megváltoztathat - pedig így van. Ha másban nem, abban mindenképpen, hogy a véglegesség látszatát kelti. Pár évvel ezután gazdasági okokból el kellett válnunk. Mindketten tudtuk, mi a válásunk igazi oka, ezután is éppen úgy együtt éltünk, mint azelőtt, de a bíróságon ennek ellenére teljesen maga alá temetett bennünket a veszteség érzése. Most egy újabb házasságon törjük a fejünket. Fene se tudja miért...
A tolerancia azt jelenti, hogy lenyeljük a másik hülyeségét. Egy ideig működik is a dolog, de aztán egyszer csak elszakad a cérna. Ehelyett jobb megbeszélni a problémákat, még ha igőnként csörömpölés is lesz a beszélgetés vége. A vitákat mindig napnyugta előtt le kell zárni. Aztán legkésőbb az ágyban ki kell békülni. Nincs is annál jobb...
Na mondom én a tutit... ;-)
A jó házasság titka a megfelelő parner megtalálása. Ennyi.
Akik itt leírták, hogy szerintük mi a jó házasság titka azok egytől-egyig azt írták le, hogy az ő házasságuk miért jó vagy miért rossz...
Kb. 95%-os biztonsággal állítom, hogy ami nekem jó az neked egyáltalán nem lenne jó. Persze bizonyos mértékig jöhetnek az apró trükkök, de higyjük el, hogy ezek az apró praktikák, trükkök is csak a megfelelő emberrel működnének.
Ezért szép az élet - néha olyan emberek találnak egymásra, akikből soha ki sem néznéd, hogy lehetne köztük valama... aztán mégis... mivel egymásra vannak hangolódva.
Sajnos az ember rövidke élete során nagyon kevés olyan emberrel találkozik, akivel tényleg megvan az a vibrálás, ami lehetővé teszi a hosszú és tartalmas együttélést, de szinte biztos, hogy előbb-utóbb találkoznak... vagy nem... ;-)
A jó házasság titka a megfelelő parner megtalálása. Ennyi.
Akik itt leírták, hogy szerintük mi a jó házasság titka azok egytől-egyig azt írták le, hogy az ő házasságuk miért jó vagy miért rossz...
Kb. 95%-os biztonsággal állítom, hogy ami nekem jó az neked egyáltalán nem lenne jó. Persze bizonyos mértékig jöhetnek az apró trükkök, de higyjük el, hogy ezek az apró praktikák, trükkök is csak a megfelelő emberrel működnének.
Ezért szép az élet - néha olyan emberek találnak egymásra, akikből soha ki sem néznéd, hogy lehetne köztük valama... aztán mégis... mivel egymásra vannak hangolódva.
Sajnos az ember rövidke élete során nagyon kevés olyan emberrel találkozik, akivel tényleg megvan az a vibrálás, ami lehetővé teszi a hosszú és tartalmas együttélést, de szinte biztos, hogy előbb-utóbb találkoznak... vagy nem... ;-)
Nagyon igaz. Az a szomoru, amikor az ember ugy erzi, hogy "talan nem letezik a szamara megfelelo partner". Ami termeszetesen nem egyertelmuen azt jelenti, hogy a masik (azaz senki) nem eleg jo hozza. Csupan jelenthezi, hogy o magaban van "a hiba"....
Szia!
Valóban tuti ! A lényeghez még annyit!
Először is az, hogy nincs két egyforma ember. Ezt el kell fogadjuk, és ezzel együtt azt is, hogy el kell fogadjuk a másikat úgy, ahogy van. Nem szabad, hogy mindenáron változtatni akarjunk rajta, csupán megbeszélhetjük, hogy mi az, amin esetleg érdemes lenne elgondolkodni. Alkalmazkodni ternészetesen kell valamennyire, hiszen máshogyan nem működik.
Fontos megkülönböztetni, és idejében felismerni, hogy mit is szeretünk az adott kapcsolatban. Azt, hogy engem szeretnek, azt, hogy tartozhatok valakihez, és nem vagyok egyedül, stb.-stb., vagy pedig tényleg a másikat szeretem feltétel nélkül. Ha ez így van, akkor el tudom fogadni az összes "hülyeségét", "bogarait", és főleg a gondolkodásmódját. Meg tudunk mindent beszélni normálisan, és ha éppen van is "vitatéma", nem rontunk egymásnak. Mégha nem is egyformák az elveink, tudunk kompromisszumot kötni, és megtalálni a kettőnk között létezhető "arany középutat". Képesek vagyunk újra és újra "megújítani" a kapcsolatunkat, felfrissíteni, változatosságot vinni bele, és ezáltal nemhogy egymásra unnánk, hanem még közelebb kerülünk egymáshoz. Képesek vagyunk nem csak a saját, hanem a másik szemével IS nézni a dolgokat, és elfogadni, hogy ő miért gondolkodik ugyanarról máshogyan, és megtalálni, hogy mi lehet mégis a közös "vezérfonal".
Mindezt azért, mert a másik fontosabb nekem, mint saját magam, mert azt szeretném, ha ő jól érezné magát, és én ezáltal érezném jól magam. Nem alárendeltséget értek ezalatt, hanem igazi önzetlenséget, amit lehet úgy is, hogy a saját egyéniségünk ne szenvedjen csorbát.
A "kompromisszum" veszedelmes dolog, ugyanis önmagunk feladását jelenti - még ha ugyanezt várjuk el, kapjuk is a másiktól. Nem vagyok a feleségem fia, és ő sem a lányom, nem feladatunk megnevelni egymást. De abban Paktuskának igaza van, hogy "Képesek vagyunk újra és újra "megújítani" a kapcsolatunkat, felfrissíteni, változatosságot vinni bele, és ezáltal nemhogy egymásra unnánk, hanem még közelebb kerülünk egymáshoz. Képesek vagyunk nem csak a saját, hanem a másik szemével IS nézni a dolgokat.."
Ha már tudod magad kívülről szemlélni, meglátod a hibáidat - ha szeretsz valakit, a legjobbat akarod nyújtani neki, így magadtól is változni fogsz - és ez nem kompromisszum. Két ember, ha figyel egymásra, idővel összecsiszolódik. Én pl. már nem tudom elképzelni ez életemet egyedül vagy más nővel. A nejem lassanként a másik énemmé vált. A jin és a jang - a világot mozgató két erő.
Ha már tudod magad kívülről szemlélni, meglátod a hibáidat - ha szeretsz valakit, a legjobbat akarod nyújtani neki, így magadtól is változni fogsz - és ez nem kompromisszum. Két ember, ha figyel egymásra, idővel összecsiszolódik. Én pl. már nem tudom elképzelni ez életemet egyedül vagy más nővel. A nejem lassanként a másik énemmé vált. A jin és a jang - a világot mozgató két erő.
szerintem 2 féle házasság van...
az egyikben 2 olyan ember találkozik és él együtt, akiknek előző életbeli adósságuk van egymás felé, a másikban pedig nincs már karma és "egy lélek 2 test"-ként találnak egymásra...
a kettő nagyon sokban eltér egymástól...
aki még feladatot vállalt házastársával, annak ezt meg kell oldania....sajnos ez sokszor nagyon nehéz élethelyzeteket teremt...
a másik kapcsolódás maga a földi mennyország, de ezt már az első találkozásnál is tudni lehet...mindkét fél érzi, hogy találkozásukkal valami új minőség született...
egy karmikus házasság sem feltétlenül válik rosszá, de a feladatok sok toleranciát, szeretetet kívánnak meg a felektől...
egy válást is meg lehet szépen, szeretettel oldani, elengedni a másikat, élje a saját életét tovább...ezek nagy feladatok...
ha az ember a lelki társával él, a házasság biztosan sikerre van itélve, mert a hasonló a hasonlóval nagyon szépen eléldegél...nem is nagyon kell alkalmazkodni, mert szinte minden gondolatuk azonos...
egy karmikus házasságban viszont az egyik mindig enged és ezzel feladja az egyéniségét, amig bírja
aztán kiszakad a liszt, borul a bili és jön a válás....
az egyikben 2 olyan ember találkozik és él együtt, akiknek előző életbeli adósságuk van egymás felé, a másikban pedig nincs már karma és "egy lélek 2 test"-ként találnak egymásra...
a kettő nagyon sokban eltér egymástól...
aki még feladatot vállalt házastársával, annak ezt meg kell oldania....sajnos ez sokszor nagyon nehéz élethelyzeteket teremt...
a másik kapcsolódás maga a földi mennyország, de ezt már az első találkozásnál is tudni lehet...mindkét fél érzi, hogy találkozásukkal valami új minőség született...
egy karmikus házasság sem feltétlenül válik rosszá, de a feladatok sok toleranciát, szeretetet kívánnak meg a felektől...
egy válást is meg lehet szépen, szeretettel oldani, elengedni a másikat, élje a saját életét tovább...ezek nagy feladatok...
ha az ember a lelki társával él, a házasság biztosan sikerre van itélve, mert a hasonló a hasonlóval nagyon szépen eléldegél...nem is nagyon kell alkalmazkodni, mert szinte minden gondolatuk azonos...
egy karmikus házasságban viszont az egyik mindig enged és ezzel feladja az egyéniségét, amig bírja
aztán kiszakad a liszt, borul a bili és jön a válás....
Szerintem a jo hazassag titka bennunk rejlik,persze ervenyes ez mindket felre.Ha egy keveset sem merul fel bennunk,par ev utan,hogy kaphattunk volna jobbat akkor tegyuk fel ,hogy "jo hazassagban" elunk,azonban kerdem en ,es gondolkodjunk el jo melyen,hanyan elunk tokeletes hazassagot,persze ha ez letezik.Teszem fel a kerdest,milyen a tokeletes hazassag.Valaszt kerek ,amit nem lehet megcafolni.
Tökéletes ?
Müller Péter interjú:- Akik olvasták a Szeretetkönyvet, azt mondják, megoldást kerestek az életükre, és találtak!
– Ezért írtam. Én is folyton megoldást keresek az életemben. A könyv megírása után másként láttam a családomat is. Meg vagyok róla győződve, hogy aki valódi szeretetet ad, valódi szeretetet is kap.
A könyv is arról szól, hogy a szeretet az adásnak és az elfogadásnak a nagy játéka. Szeretem az olvasóimat. Szeretet alatt nemcsak érzelmeket értek, hanem egyfajta érző-értő megbecsülést is. Mikor az olvasóval találkozom, érzem, hogy létrejött ez a kölcsönösség.
- Könyvében azt írja, képtelenek vagyunk egymást igazán szeretni. Tényleg ennyire katasztrofálisnak látja a helyzetet?
– Nem. Az a tapasztalatom, hogy akármilyen sötét és beteg világban is élünk, mégis vannak, akik magukban és önmaguk körül megteremtik a szeretetet. Mert azt nem kapjuk készen. Meg kell tanulnunk először önmagunkat szeretni. Ha magamat nem szeretem, soha senkit nem szerethetek igazán.
- Talán még soha ennyit nem foglalkoztak az újságok azzal, mi lehet a jó házasság titka, mint mostanában. Ön 50 éve él boldog házasságban. Mi a recept?
– Tartós házasságban csak az igazán érett lelkek tudnak élni. Ezt tanácsadó könyvekből nem lehet megtanulni. Annyira kell szeretni egymást, hogy akármilyen hülye a másik vagy én, szinte észre sem vesszük, hogy megkarcoltuk egymás lelkét.
- Elárulja, hol és mikor volt a nagy találkozás?
– Hol máshol történhetett volna, mint a Madách Színházban, hiszen minden ott történik velem… 1957-ben április 4-i ünnepség volt. Ő a büfében dolgozott, én rendezőként voltam jelen.
Az ünnepség végén kijött a pult mögül, megláttam, pár szót váltottunk, és hazamentem. Anyám rám nézett, és megkérdezte: mi történt veled, fiam? Akkor kiszaladt a számon: találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet. Később újra találkoztunk, s azóta együtt vagyunk.
- Mit tesz érte, hogy jól működjön a házasságuk?
– Már régóta megtanultam figyelni rá. Nagy titkok tudója az én feleségem. Ha valamiért dühbe gurulok, kiderül: neki van igaza. Igazi nő, aki nemcsak kimondja az igazat, de meg is szenved érte. Két napig gondolkodom az esetleges konfliktuson, majd morogva odamegyek hozzá, és azt mondom: mintha igazad lett volna…
Müller Péter interjú:- Akik olvasták a Szeretetkönyvet, azt mondják, megoldást kerestek az életükre, és találtak!
– Ezért írtam. Én is folyton megoldást keresek az életemben. A könyv megírása után másként láttam a családomat is. Meg vagyok róla győződve, hogy aki valódi szeretetet ad, valódi szeretetet is kap.
A könyv is arról szól, hogy a szeretet az adásnak és az elfogadásnak a nagy játéka. Szeretem az olvasóimat. Szeretet alatt nemcsak érzelmeket értek, hanem egyfajta érző-értő megbecsülést is. Mikor az olvasóval találkozom, érzem, hogy létrejött ez a kölcsönösség.
- Könyvében azt írja, képtelenek vagyunk egymást igazán szeretni. Tényleg ennyire katasztrofálisnak látja a helyzetet?
– Nem. Az a tapasztalatom, hogy akármilyen sötét és beteg világban is élünk, mégis vannak, akik magukban és önmaguk körül megteremtik a szeretetet. Mert azt nem kapjuk készen. Meg kell tanulnunk először önmagunkat szeretni. Ha magamat nem szeretem, soha senkit nem szerethetek igazán.
- Talán még soha ennyit nem foglalkoztak az újságok azzal, mi lehet a jó házasság titka, mint mostanában. Ön 50 éve él boldog házasságban. Mi a recept?
– Tartós házasságban csak az igazán érett lelkek tudnak élni. Ezt tanácsadó könyvekből nem lehet megtanulni. Annyira kell szeretni egymást, hogy akármilyen hülye a másik vagy én, szinte észre sem vesszük, hogy megkarcoltuk egymás lelkét.
- Elárulja, hol és mikor volt a nagy találkozás?
– Hol máshol történhetett volna, mint a Madách Színházban, hiszen minden ott történik velem… 1957-ben április 4-i ünnepség volt. Ő a büfében dolgozott, én rendezőként voltam jelen.
Az ünnepség végén kijött a pult mögül, megláttam, pár szót váltottunk, és hazamentem. Anyám rám nézett, és megkérdezte: mi történt veled, fiam? Akkor kiszaladt a számon: találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az életemet. Később újra találkoztunk, s azóta együtt vagyunk.
- Mit tesz érte, hogy jól működjön a házasságuk?
– Már régóta megtanultam figyelni rá. Nagy titkok tudója az én feleségem. Ha valamiért dühbe gurulok, kiderül: neki van igaza. Igazi nő, aki nemcsak kimondja az igazat, de meg is szenved érte. Két napig gondolkodom az esetleges konfliktuson, majd morogva odamegyek hozzá, és azt mondom: mintha igazad lett volna…
Van 1 mondás: A házasság olyan, mint az ostromlott vár: aki bennt van, az ki akar jönni, aki kinnt van, az be akar menni......
Mi már 36 éve vagyunk házasok, és mondhatom, hogy a szeretet, az egymás megbecsülése, a tolarencia, már sok nehéz időn átsegített bennünket. Nem mondom, hogy nem voltak, sőt vannak összezördülések, de mindíg olyan buta, pitiáner dolgokon, hogy visszagondolva csak mosolygunk....
Szóval ennyi idő után ki lehet ismerni egymást, számíthatunk a másikra, és szeretjük egymást. Mert a szerelem szeretetbe fordult át. Láttam, látom még most is, hogy párom mindene a család...és nekem is....
Az igaz szeretet tettekben, és nem a szavakban rejlik....mennyire igaz!
Mi már 36 éve vagyunk házasok, és mondhatom, hogy a szeretet, az egymás megbecsülése, a tolarencia, már sok nehéz időn átsegített bennünket. Nem mondom, hogy nem voltak, sőt vannak összezördülések, de mindíg olyan buta, pitiáner dolgokon, hogy visszagondolva csak mosolygunk....
Szóval ennyi idő után ki lehet ismerni egymást, számíthatunk a másikra, és szeretjük egymást. Mert a szerelem szeretetbe fordult át. Láttam, látom még most is, hogy párom mindene a család...és nekem is....
Az igaz szeretet tettekben, és nem a szavakban rejlik....mennyire igaz!
Hasonló témák
