ô sem jobb a Deákné vásznánál
Ugye, hogy ugye:lol: jó, hogy van meló és lehet szeretni is ha másért nem a kollegákért
Elárulok egy titkot amikor nekem unalmas dolgokat kell csinálni mindig jár az agyam. Gondolkozom ezen-azon és tök jól elvagyok magamban
Rendes csajszi vagy Laura így helyes a kocsma fontos kulturális központ....tegnap is bementem egybe....és mennyi érdekességet hallottam másfél perc alatt:lol: Valaki elárulná milyen lehetett a Deákné vászna?
Kollegákért? Hmmm....
én különben afféle magányos farkas típus vagyok. Egy horvátországi világítótornyokról szóló filmben az egyik toronyőr beszélt így, amikor kérdezték tőle:
"azért szeret elvonultan élni az emberektől, mert nem szereti őket?
- én szeretem az embereket, csak nem szeretek közöttük élni."
Valahogy így vagyok én is. Talán azért vagyol el ilyen jól, ebben a vírtuális kocsmában, mert veletek, lehet, hogy jobban tudok beszélni, mint azokkal a kollégákkal, akik körülvesznek.
A Deákné vászna: ez hejjessen: a hazabölcse feleségének vászna, akinek annódettókor rőfös üzlete volta Klauzál úccában
De igazából ez sem igaz, mert amikoron deáknéról beszélünk, ótómattice mindenki nagybetűsen érti, azaza haza bőcsére való asszó cijjácijóval, megszeméllyesti ezt a kedves női személlyt, akinek pedig ijjen vászonneműhöz nemsok köze volt.
A történet az ősi legendáriumok szerént pedig a következő volt:
(nem én írtam, hanem máshonnan, smástól származó történet)
Megjegyzem a deák aakor még nem vezetéknév volt, hanem afféle írástudó, tehát értelmiségifélét jelentett.
Élt valaha egy deák Máté, falun, aki elszánta magát, hogy ő bizony retkeslábú, repedtsarkú, rossztartású, kormosképű, fonásban-szövésben görnyedetthátú lyányt feleségül nem veszen, csakis olyat, aki , hogymondjam finoman, nyaktól lefelé fitnessz, fölfelé pedig
babyface. Na, el is vette egy özvegy megfelelően kényes lányát, Ilkót. Telt múlt az idő, s a diák, hazajővén a munkából, egyre nagyobb kupit talált a lakásban. A koron még a mosogatást nem találták föl, de pl a fehér vásznakat időnként mosták, de szapulták is. A deák egyik barátja azt tanácsolta, hogy tettesse magát halottnak, így majd meglátja, mit tészen az asszony: ha még egy tiszta ingje sincsen. (
Máma már nehéz elképzelnünk, hogy mit akart az asszony a tiszta inggel.)
"Jaj uram, jaj uram, háromingő jó uram!
Az egyiket szántam, másikat gondoltam,
Harmadik istentudja, főv, van szapuban."
Szegény értelmiségi asszony (
a korban a textilárut a parasztság még maga-maga állította elő...) hova kapjon? Szövőszéke nincsen -mégha egy kis orsó fonala lyánykorából, ha, egy tökben. (
Bio-módon készítették tárolóedényeiket...) Ígyen aztán szegény Máté diák holttetemét használta szövőszékül:
"Lába ujján fonal végét megkötötte vala,
Ritka fogaiban fonált matolála
Lába ujjaira s fogára hálolá."
Így készült volna tehát a deákné vászna, nonszensz, elképzelhetjük. És há-há, most már ismerős lehet a szitu, hiszen ma is van sok olydolog, ami ílyes kipkedés-kapkodásban, inkább verbalis születik meg. (Merthogy az ura "holtetemét" még szövöszékként valahogy fölhálózta a cérnával a szövéshez, de hogy azon az inget sohase szőtte meg...)
Tovább nem tűrheté, Máté deák fölugrék:
>>Nem látod-é, kurva leánya, ki vagyok?
Húrt hálolál rám, agg eb, pengő lant vagyok!<<"
Mesének szép.de ezen kívül találgatás az egész. Ez is olyan szólásunk, amelyiknek eredeti jelentése már elveszett:
A magyar szólások között akad néhány, amely személynevet tartalmaz. Vajon kik lehettek ezek a "neves", voltaképpen mégis feledésbe merült személyek? Ki volt például az az asszony, akinek a férjét Deáknak hívták, s akinek a vásznáról lemondó rosszallással emlékeznek meg, mindahányszor egy még annál is hitványabb atyánkfiát méltatják
("ô sem jobb a Deákné vásznánál")?
Deáknéról – bármennyire szeretnénk is – nem tudunk semmi konkrétat.
Mi fán terem? címû, a magyar szólások és közmondások eredetét vizsgáló kötetében O. Nagy Gábor két magyarázat- lehetôséget említ.
Az ismert nyelvújító, író, Pálóczi Horváth Ádám egy mára végleg elkopott, mondai történetre hivatkozik. Eszerint "a Deákné vászna a padrúl leesett, és mindjárt szösszé vált". Olyan vászonról lehetett tehát szó, amely a legrövidebb idôn belül elenyészett, tönkrement. (De ze szerintem már a boszorkányság ténykörét feszegeti, és ebben nem óhajtok állást foglalni, főleg, ahol a kocsmát főleg női személlek látogatják
) Erdélyi János irodalomtörténész szerint viszont a deákné, vagyis a falusi tanítóné nevezte a férjét a maga vásznának, akit korhelykedései miatt gyakorta megsulykolt, akárcsak a mosott vásznat. Ez esetben tehát a deákné nem tulajdonnév.
O. Nagy Gábor azt állítja, hogy mindkét magyarázat nélkülözi az "objektivitást", vagyis utólagosan tulajdonított etimológia. Az viszont kétségtelen, hogy az "ô sem jobb a Deákné (vagy deákné) vásznánál" szólás a 16. század közepe elôtt keletkezett, és nemigen vezethetô vissza idegen nyelvû mintára!
Na így elelmélkedvén, kezdem a napot, mert hétfőn reggel a gondolkodás igen nehéz testi munka (Máskor is), de főleg, me nemezért fizetnek, és a végén "kiteszik a szűrömet"