Délelőtt kocsmáztam. Éjjel azt álmodtam, hogy ülök egy parkban és cseresznyés sütit csipegetek. Hajnali öt körül aztán kikászálódtam az ágyból, mert olyan rosszul voltam, hogy nincs a süti sehol, hogy felbontottam egy üveg befőttet és mire leültem a felét be is kanalaztam. Aztán mire kiraktam a kvízt az összeset befaltam. De, a lelkem csak nem nyugodott meg, kevés volt a befőtt, nekem a süti kellett, felhívtam néhány ismerőst (valahogy senki nem örült a hívásomnak) és megkérdeztem tőlük,
- nem tudod hol van a legközelebbi kocsma és mikor nyit? Ja, szia jó reggelt!
Egyikük sem tudta!
Minek születik valaki pasinak, ha egy ilyen egyszerű kérdésre nem tudja a választ?
Az internet segített. Elcsoszogtam, épp nyitásra értem oda. Kezemben a picinke üveggel bemerészkedtem, és kértem bele fél deci cseresznyepálinkát. A pult mögött álló úriember döbbenten kérdezett vissza
- fél decit??? és eltetszik vinni? nyugodtan megihatja itt is, engem nem zavar ha egy nő iszik.
- iszik a ménkű, három evőkanállal kell belőle a cseresznyepálinkás pitébe!
- a mibe???
- a pitébe, az egy csuda finom süti.
- süti??? mármint pálinkás sütemény??? hát én ilyenről még nem is hallottam, rum az igen, de pálinka??? hol tetszik lakni, nagy kérés hogy tessék hozni belőle egy szeletet?
- háát, nem nagy kérés, délután hozok belőle kóstolót.
Ebéd után megettem majdnem a felét, aztán féket tettem a számra, és vágtam belőle két szeletkét, no, nem nagyokat, olyan módjával csak. Felöltöztem és vittem a kóstolót a kocsmába. A kocsma dugig tömve, kocsmáros meg a felesége áll a pult mögött. Köszöntem, letettem a kistányért a pultra és közöltem, hogy íme a kóstoló.
Ízlett nekik, elkérték a receptjét, és ígéretet kaptam, hogy az első sütésből ők hoznak kóstolót.
Hazamásztam, leültem és az utolsó morzsáig elpusztítottam az egészet.
Most haldoklás van, rosszul vagyok tőle!