A sárgaház
- Én akkor sem hiszem, hogy tudathasadásos lennék! - hitetlenkedett Steve.
- Pedig így van. Skizó vagy komám! - közölte Tom.
- Figyelj, mi többen vagyunk haver, hallgass ránk! - győzködte Harold is.
- Hagyjatok a hülyeségeitekkel! Biztos észre venném. A skizofrénia nem egy kis jelentéktelen dolog.
- Nézd a pozitív oldalát! Sohasem leszel magányos.
- Hülye!
- Így is lehet fogalmazni. De a szellemileg sérült kifejezés sokkal diplomatikusabb.
- Egyezzünk ki abban, hogy szellemileg hülye!
- Hé! Ne Tomra haragudj. Erről senki sem tehet. - csitítgatta Steve-et Harold. - Maximum te, amiért ilyen elmebajos állat vagy.
- Te csak kussolj Harold! Mind a ketten meg vagytok buggyanva, és féltékenyek vagytok az én normálisságomra!
- Mind őrültek vagyunk, vedd már észre! Ez nem szórakoztatóközpont, hanem szanatórium! Diliház! - tört ki magából Tom.
- Én csak tévedésből vagyok itt!
- Francokat! Én nem vagyok orvos, de azt tudom, hogy azokat küldik ide, akiknek az agya nem úgy működik, mint az emberek többségének. Ha majd egy szép napon a Föld lakosságának többsége két személyiséggel lesz megáldva, majd akkor mehetünk ki - Tom teljesen belelovalta magát a magyarázásba, ami különösen mélyenszántó volt, ha azt nézzük, hogy egy dilistől származik - Négyen vagyunk ebben a szobában, és csak te tagadod a problémádat közülünk!
- Ti még élvezitek is ezt az egészet igaz? Hát nem értitek hogy tőrbe csaltak minket?!
- Mondd Steve, te hülye vagy? Itt bomlasztod az agyad ahelyett, hogy a terápiára koncentrálnál. Így egész életedben itt fogsz velünk snóblizni! - mondta Harold - És ezt a kételkedést még egyszer nem akarom meghallani! Betegek vagyunk és kész! - idegesen beletúrt a hajába.
- Hé! Ne húzd a hajam te állat! - kiabált rá Tom. Steve csendben durcizott.
- A te hajad? - húzta fel a szemöldökét kételkedően Harold.
- Az enyém! - bizonygatta Tom - A szemöldökömet pedig hagyd békén!
- A te szemöldöködet? - kételkedet Harold - Mindent ki akarsz sajátítani magadnak!
- Hogy lehetsz ilyen szemlét?! Akarsz egy gyomrost?
- Úgy ütsz mint egy lány! - ekkor a társaság egyetlen ökle, a társaság egyetlen gyomrában landolt, mire mind a négyen felordítottak.
- Hülyék! - korholt, levegő után kapkodva Arnold, aki eddig csendben figyelte a vitát - Senki sem vághat hasba senkit, ha ilyen zsúfoltan vagyunk! - kiabált hörögve. Mindannyian oda támolyogtak a gumival borított falhoz, nekidöntötték a falhoz a hátukat és leültek. Kapkodva vették a levegőt. Egyszer csak kivágódott az ajtó. Egy fehérköpenyes alak lépett be rajta, sajnálkozó képet vágva.
- Marika! Hát semmit sem használ a magánzárka? Már megint kárt próbál tenni magában!? Még egy ilyen és jön a kényszerzubbony!
Az okosságot elkövette: a Gál Attila
- Én akkor sem hiszem, hogy tudathasadásos lennék! - hitetlenkedett Steve.
- Pedig így van. Skizó vagy komám! - közölte Tom.
- Figyelj, mi többen vagyunk haver, hallgass ránk! - győzködte Harold is.
- Hagyjatok a hülyeségeitekkel! Biztos észre venném. A skizofrénia nem egy kis jelentéktelen dolog.
- Nézd a pozitív oldalát! Sohasem leszel magányos.
- Hülye!
- Így is lehet fogalmazni. De a szellemileg sérült kifejezés sokkal diplomatikusabb.
- Egyezzünk ki abban, hogy szellemileg hülye!
- Hé! Ne Tomra haragudj. Erről senki sem tehet. - csitítgatta Steve-et Harold. - Maximum te, amiért ilyen elmebajos állat vagy.
- Te csak kussolj Harold! Mind a ketten meg vagytok buggyanva, és féltékenyek vagytok az én normálisságomra!
- Mind őrültek vagyunk, vedd már észre! Ez nem szórakoztatóközpont, hanem szanatórium! Diliház! - tört ki magából Tom.
- Én csak tévedésből vagyok itt!
- Francokat! Én nem vagyok orvos, de azt tudom, hogy azokat küldik ide, akiknek az agya nem úgy működik, mint az emberek többségének. Ha majd egy szép napon a Föld lakosságának többsége két személyiséggel lesz megáldva, majd akkor mehetünk ki - Tom teljesen belelovalta magát a magyarázásba, ami különösen mélyenszántó volt, ha azt nézzük, hogy egy dilistől származik - Négyen vagyunk ebben a szobában, és csak te tagadod a problémádat közülünk!
- Ti még élvezitek is ezt az egészet igaz? Hát nem értitek hogy tőrbe csaltak minket?!
- Mondd Steve, te hülye vagy? Itt bomlasztod az agyad ahelyett, hogy a terápiára koncentrálnál. Így egész életedben itt fogsz velünk snóblizni! - mondta Harold - És ezt a kételkedést még egyszer nem akarom meghallani! Betegek vagyunk és kész! - idegesen beletúrt a hajába.
- Hé! Ne húzd a hajam te állat! - kiabált rá Tom. Steve csendben durcizott.
- A te hajad? - húzta fel a szemöldökét kételkedően Harold.
- Az enyém! - bizonygatta Tom - A szemöldökömet pedig hagyd békén!
- A te szemöldöködet? - kételkedet Harold - Mindent ki akarsz sajátítani magadnak!
- Hogy lehetsz ilyen szemlét?! Akarsz egy gyomrost?
- Úgy ütsz mint egy lány! - ekkor a társaság egyetlen ökle, a társaság egyetlen gyomrában landolt, mire mind a négyen felordítottak.
- Hülyék! - korholt, levegő után kapkodva Arnold, aki eddig csendben figyelte a vitát - Senki sem vághat hasba senkit, ha ilyen zsúfoltan vagyunk! - kiabált hörögve. Mindannyian oda támolyogtak a gumival borított falhoz, nekidöntötték a falhoz a hátukat és leültek. Kapkodva vették a levegőt. Egyszer csak kivágódott az ajtó. Egy fehérköpenyes alak lépett be rajta, sajnálkozó képet vágva.
- Marika! Hát semmit sem használ a magánzárka? Már megint kárt próbál tenni magában!? Még egy ilyen és jön a kényszerzubbony!
Az okosságot elkövette: a Gál Attila
