kutibotond
Új tag
a spontaneitás okoz gondot, abba a paradoxonba keveredtél h játszani öntudatlanul kell... a darabot meg tudni kell...
légy te az... aki tud játszani abban a pillanatban amikor megtanultad a számot add át magad az öntudatnak... zenének...
két oldalról támadnám a dolgot... ha a kamerát már legyőzted kérd meg egy barátodat tartsa a kamerát így ott is van meg nem is..
... halhass meg valakit úgy h közben magadat- testedet is figyeled ..látod máris ..."hárman vagytok" a zene ö és te ...
másik oldal keress egy színpadot ... most üresen...kezd azzal h megfogod megszagolod... aztán menj fel... halhasd meg a lépteid különböző járással...
csinálj zajokat..tapsolj...
...aztán ülj le a szélére lógasd a lábad kalimpálj ! ..majd csendeseddj el hallgasd meg a terem zajokat- csendet
nézz a nézőtérre képzelj oda embereket akik néznek
aztán képzeld h káposzta fejük van majd azt h a káposztán két fül ...
és sok minden más eszedbe jut majd..a lényeg h megéld... pont mint a zenében
ezért mondják h ... játsz ...
igazad van
a probléma éppen ez az, hogy nem merem átadni magam ... viszont többször előfordult, hogy belefeledkeztem abba hogy játszom és a végére ébredtem meg, hogy "na , mindjárt le is játsztam" , ... csak mondom a biztonság kedvéért akarok "ébren" maradni és így megint olyan konfúz az egész
ez nagyon jó amit mondasz, viszont függ, hogy kinek, mit, hol játszom ... és ha ez engem egy cseppet sem érdekelne akkor semmiféle problémám nem is lenne
szoktam ilyen képzeletekkel együtt játszani és hát nem teljesen de érzem, hogy valamennyi izgalmat így is kicsalok magamból
neked is bocs, hogy ilyen későn válaszolok!