A távolság növekedésével csökken az anyóskonfliktus.
no azért ez igy igen egyszerű és sarkositott...sztem nem is igazán konfliktusokról van szó...mindinkább az anyos féle kritikák forrása...egyfajta versengésből adódik...,ugyan is ugy a kedves nej...,mint az anyós is...egy pasiért küzd...,maga a
féltékenység..., a vetélkedés...,az anyós-anyák fiúk elengedésre való tesze-tosza képtelensége...amik kapásból generálják a "konfliktusokat"...
azért az is igaz...,hogy napjainkban egyre több esetben a gazdasági helyzet miatt...a fiatalok kénytelenek a szülői házban kezdeni az "önálló" családi életűket...ami igy természetesen a megannyi nézeteltérés és viták melegágyává alakul az anyóssal ippeg...,persze vannak kivételek itt is...,sajnos nem mindenki tud egy új családi közösségbe bekerülve...mindenkinek megfelelni...és ugy hogy még lojális is maradjon a saját családjával...párjával szemben...,
baromira rugalmasnak kell tudni maradni...és igen nagy türelemre...tolarenciára van mindenkinek szüksége...és ez nem csak az anyósokra vonatkozik...
azt gondolom ez valahol egy álló és meddő barikádharcra hasonlitható jelenség...amikor is az egyik oldalon az anyatigrisként harcoló anyós van...a másik oldalon a meny...és a csata főszereplője maga a gyerek-férj...akinek a legnehezebb harcászati feladat jut...,mert hol ezen...hol a másik oldalon kell vivnia a küzdelmeit eleget téve azon "harcosok" elvárásainak...
sztem nagyon fontos...,hogy akár milyen is egy anyós...de törekedni kell a konfliktusok minimalizálására...és mind ezt ugy...,hogy senkinek ne sérüljön az önbizalma...és persze az önértékelése sem...
azt sem szabad elfelejteni és a pasikra vonatkoztatom...,hogy biza bármennyire is jó egy feleség...ha konfliktusok lesznek az anyós-meny között...a férj az annyát fogja védeni...és annak ad igazat mégha nincs is...hiszen az anyjával volt élete első és legfontosabb érzelmi-lelki kapcsolata...
nos ez az egész anyós féle buli a mennyel olyan... "két dudás egy csárdába" c darabra hasonlitható...csak sokan mentségüket keresve elfelejtik...,hogy ugye az éremnek két oldala van...és nem feltétlen rossz minden anyós...az előitéleteken a kezdetek kezdetén nem árt tullépni...,mert kizártnak tartom...,hogy minden anyós velejéig romlott lenne...csak-mert...
sztem korántsem csökken az anyóssal a konfliktusa senkinek...,ha távol vannak egymástól...,csak a saját kapcsolatunk fog romlani a párunkkal...,hiszen gondoljuk csak végig...(példa csak)...az anyjától távollévő pasi...,de nő is mit fog tenni
...telefonálgat naponta...,valamilyen uton csak elmegy az anyjához stb...és egy idő után mind ezt titokba....,jönnek a megjegyzések és a kételyek a párunktól...mondván valóban az "anyáddal beszélgetsz pusmogva....,tényleg az anyádnál voltál?"...és lehetne még sorolgatni...
a földrajzi távolságok soha...,de soha nem fogják egy ember... biztos és megfelelő érzelmi életét megteremteni...,avagy azt negativá alakitani...,hiszen azt gondolom tartozunk szüleinknek...az anyósainknak is annyival....,ha már a gyermekét szeretjük és párunknak választottuk...,hogy az esetleges anyós "negativok" ellenére is...,de mindig probáljuk meg...az anyósunkkal a kapcsolataink határait...rugalmassá és érzelmileg megbizhatóvá tenni....saját és párunk harmonikus kapcsolata a tét...
s egyszer csak mi magunk is jó-"rossz" anyósok-apósok leszünk...nem árt már most edzeni és készülgetni... amikor majd a mi gyermekeink is nyomják a kritikát...és véleményeznek minket...ugyan nekünk hogy fog esni...amit esetleg mi most csinálunk s mondunk az érintett anyósunknak...