Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.

Gorilla írta:

Javaslom mindenkinek, hogy olvassa el a topikinditot (foleg az elso mondatot), es utana szoljon hozza.
Az utolso elotti mondat is fontos.
Kifejezetten hasonlo cipoben jarok velemenyere vagyok kivancsi. Mas jellegu velemeny nem szerencses, mert teljesen megalapozatlan, es legbolkapott. En nem szemelyisegelemzest kerek, es bezartsag szint felmerest, hanem megoldasi javaslatot arra a problemara, amit felvetettem korabban. Es foleg masok tapasztalata erdekel. Nagyon nem jo, hogy kezd atmenni az en szemelyisegelemzesembe, es abba, hogy mit hogy gondolok, mit hogy olvasok, meg hogy hogyan kene a kornyzetemet figyelni es tanulni, meg ehhez hasonloak. Es mellette meg azt is megtudtam, en magam vagyok a problema, aki mar mentgetetlenul bezarta magat, es mellette gorcsosen baratokat keres. Erdekes film, de en meg nem lattam.
Ha a sajat pszichoanalizisemre lesz szukseg, akkor megkeresek egy specialistat, aki ert is hozza.

Kattints a kibontásához...

Nincs szukseged lelki analizisre, mert mak egeszseges vagy, a lelked is a fejed is a hejen.
Meg csak beutalni se kell a gumiszobaba.
A baj hogy kicsit messze laksz igy nehez is a napi baratsagot kotni meg ott kevesebb magyar kapcsolatra van lehetoseg mint egy nagy varosba ahol tobb 10 ezer honfitarsad van.
Nem beszelve itt tobb zenekar is van akikkel jo lenne megismerkedned mert az biztos erdekelne.
HA aktivan zenelnel nem lenne ilyen gondod mert minden etterembe vagy cluba ezer lehetoseg van.

mielott tovabb folytatodik a szemelyiseg elemzes, es a bezartsag szindroma taglalasa, azert ajanlok par linket, hogy ne az itt krealt fantom emberhez beszeljetek, hanem hozzam.

Ez az en MySpace oldalam
Ez a zenekarom MySpace oldala
Ez az altalam uzemeltetett rockandroll forum
Ennyire vagyok bezarva.

Hát szerintem a Gorilla nem azért jött ide ( a Melittán kivül), hogy mindenki lekapja a 10 körméről és kivűl-belül analizálják.
Én voltam hasonló helyzetben és vagyok is ,de nem tudok okosat mondani,mert az élet hozza a dolgokat,recept nincs .Melitta leirta vele hogy volt, ezek adhatnak ötleteket, de biti recept nincs.
Az hogy légy nyitott közhely és nem is hiszem,hogy a gorillának ezzel lenne bajaj,egyszerűen csak nem találta meg azt az embert ,embereket akikben feltétel nélkül megbizhatna és kidahtná neki ugy mint ahogy az itthon hagyott barátoknak ezelött.

Gorilla kedves!Nekem csak egy tanácsom van.
Járj nyitott szemmel, és lélekkel!

A Mystery Gang-et imádom!

andika írta:

A Mystery Gang-et imádom!

Kattints a kibontásához...

En abban a zenekarban jatszottam. Illetve akkor meg nem ugy hivtak, de 90-95 kozott en voltam benne az enekes gitaros abban a zenekarban, amiben ugyan ez a dobos es bogos volt. Gunning Dogs volt a neve. Aztan en kileptem, jott ez a srac, es ugy lett Mystery Gang.

Akkor is.Voltam az egyik lapodon,de erre már rájöttél és imádom azt a fajta zenét.

andika írta:

Akkor is.Voltam az egyik lapodon,de erre már rájöttél és imádom azt a fajta zenét.

Kattints a kibontásához...

Persze, hat en is nagyon szeretem oket, nagyon joban vagyok veluk a mai napig. A zenejuket is szeretem, es az embereket is szeretem a zenekarban. Nagyszeruen csinaljak. A mostani fesztivaljukat is en reklamoztam a neten.

Kőke írta:

Kedves Hakapeszi Gorilla , és Andika !
Andika szerintem Gorilla reakcióját követve érezte úgy, hogy "lekaptuk a tíz körméről". Ehelyett más történt.

Hakapeszi Gorilla, "Nagy levegő", mert metafóra következik!!!:
Hakapeszi szereti a csokit. Jelezte a fórumon, hogy nagyon fáj a foga egy kis csokira, és kétféle síkon írt róla:
1.) Megtudhattuk, hogy kapott már kerek csokládét, lyukas csokoládét, fehér csokoládét..., de egyik sem volt ínyére való, mert ő nem Gombóc Artúr... Akinek tapasztalata van csokiszerzés terén, jelezze.
2.) Plasztikusan ecsetelte a fogfájás mibenlétét.

Így aztán kétféle segítség érkezett:
1.) Csoki + lelőhelyek (hálás feladat, és volna még igény rá...)
2.) Mivel a fogfájás önmagában is komolynak tűnt, fogászati tapasztalatok és kezelés is érkezett... Hálátlan feladat, fájdalmas, és bizalom kell hozzá a fogfájós részéről.

Gorilla! Teljesen érthető, hogy bizalom híján elutasítod. Csak kérlek, ne hidd, hogy ellened irányult, még ha "sértőnek" is érezted. Ebben biztos vagyok. Magam részéről mindenképpen, Gab pedig a világ egyik legjobb embere (a párom, így róla kezeskedem). Forgószélnek pedig megszavazom a bizalmat.

Én a továbbiakban tiszteletben tartom, hogy te kizárólag az 1.) pontnak szeretnéd fenntartani ezt a topikot. (Feldmár András szavai jutnak szembe: "Az a lényeg, hogy ne árts. Azt is nehéz, nem kell még "jót is akarni".")

Szóval innen Mo.-ról "csokit"...:
Van egy ausztráliai író: Andrew Matthews. Tőle két könyvet ismerek ( a "Hallgass a szívedre!" és a "Legyél boldog tinézser!" címűt ), de van egy "Barátkozni Jó" című is, amit az első kettő után merek ajánlani. (A mű eredeti címe: Making friends. Lehet, hogy így hamarabb megszerezhető.)

"Egyszerű, gyakorlatias és nagyon vicces... Azokról szól, akiket szeretünk, azokról, akikkel összejárunk, és azokról, akiket messzire elkerülünk."
Minden jót!

Kattints a kibontásához...

Nagyon köszönöm

Egyébként pedig: :656:

1.
"Tulzottan keves informaciot adtam magamrol, az eletemrol, az eletem reszleteirol, a mindennapjaimrol, a munkamrol, a napi gyakorlatomrol, a gondolkodasmodomrol, a vilaghoz valo hozzaallasomrol, es ugy altalaban a szemelyisegemrol ahhoz, hogy egy tomondatban kijelentsd, hogy en vagyok a problema. Mivel nem tudod, ki vagyok en, vagy inkabb milyen vagyok, azt sem tudhatod, hogy en vagyok e a problema vagy sem."

Ez nagyon logikus, de sajnos ettől még nem igaz. Ember és ember között csak a felszínen van különbség. Ezért nem fontos, hogy az életed minden vonatkozásáról tájékozott legyek, mert ezek csak a szerephez tartoznak, amit játszol. Amire fent azt mondtad, személyiség, én erről azt mondom, az csak szerep. A szerepek mások, a felszín más, de minél inkább belelátsz magadba, annál inkább azt fogod látni, hogy mélyen belül az emberek nagyon is egyformák. Úgyhogy a másik ismerete nem attól függ, hogy mennyi információd van RÓLA, hanem attól, hogy mennyire vagy tisztában SAJÁT MAGADDAL.
Én rólad beszéltem, nem a személyiségedről, ami csak egy színjáték. Te viszont azt hiszed, hogy te az vagy. És így azt hiszed, én is arról beszélek. (És most kérdezd meg, miért beszélek én arról, hogy te mit hiszel. Nyugodtan.)

2.
"Igen, es az is lehet hogy en ertem onmagam..."

Millió-egy dologból süt, hogy te csak azt HISZED, hogy érted magad. És ez esetben el veszed magadtól a lehetőséget, hogy egyszer valóban így is legyen. De ez a te dolgod, a te életed. Viszont panaszkodsz, hogy nincsenek barátaid. És ez nem egy olyan panasz, hogy "nem tudom a húsleves receptjét, segítsen valaki!" Mert erre csak oda kell adni a receptet. De a te problémádra nincs recept.
Nehéz olyasvalakivel barátkozni, akinek nem nyitott a szíve. Te azt mondod ugyan, nyitott vagy, de úgy tűnik, alaposan megválogatod, hogy mire. De ez nem nyitottság. A nyitottság azt jelenti, hogy mindent befogadsz, de aztán mindent el is engedsz onnan, hogy bármi újra és újra beférhessen...

3.
"...es aki azt hiszi, hogy kivulrol jobban ert, az lehet hogy nem ert semmit, es igazabol nem hozzam beszel, hanem egy fantom emberhez, amit 3 hozzaszolasbol osszerakott maganak."

Igen, ez lehet, de ettől még nem biztos, hogy így is van.

Végül pedig:
Egy étel az alkotóelemeivel EGYÜTT lesz azzá, ami. Bajban lennénk, ha a fűszereket, és az egyéb hozzávalókat külön kéne megenni. És te pont ezt csinálod.
Tehát, ne a mondatokra figyelj, hanem arra, amit az EGÉSZ mondani szeretne neked. Mert különben úgy jársz, mint aki egy kulcslyukon keresztül nézi a világot, és értetlenkedik, hogy mi is történik odakint, mert a rész önmagában, ugye nem értelmes. Mi értelme volna egy fel-le mozgó fekete valaminek? Pedig lehet, hogy épp csak egy arra elsétáló fekete macska farkát láttad.
És bár nem hiszem, hogy megértettél, így jó eséllyel ugyanazt fogod tenni, amit eddig, elmagyarázod, hogy te miért nem az az ember vagy, akiről beszélek, vagy valami mást fogsz mondani, és csak gondolni fogod ezt.
Erre gondoltam többek között, amikor azt mondtam, be vagy zárva. Mert nem jut el hozzád, amit mondok.
De mégis, hátha...

"Amire fent azt mondtad, személyiség, én erről azt mondom, az csak szerep."

Most ne keverd bele a Jung fele szerepszemelyiseget, mert az teljesen mast jelent. En is olvastam eleget a pszichologiarol. A szemelyisegnek 5 polusa van, es ebbol csak egy a szerep, a masik negy minden embernel kulonbozik, meg a tudatalatti is, tehat az emberek nagyban kulonboznek belulrol is.

"Úgyhogy a másik ismerete nem attól függ, hogy mennyi információd van RÓLA, hanem attól, hogy mennyire vagy tisztában SAJÁT MAGADDAL."

De igen attol fugg, hogy mennyi informaciod van rol. Nem pedig attol, hogy mennyire ismered magad. Amikor a sajat viselkedesedet probalod belelatni masokba, es abbol megitelni masokat, az az egyik formaja projekcionak. Teves megitelesi rendszer. Olvasni kell a temaban.

"Millió-egy dologból süt, hogy te csak azt HISZED, hogy érted magad."
Nalad jobban ertem magam, mert olyan suletlensegeket hordassz ossze a szemelyemmel kapcsolatban, aminek semmi koze sem hozzam, sem a szerepszemelyiseghez, sem a valos onmagamhoz. A szerepszemelyisegemrol meg aztan vegkepp semmit nem tudsz.

"De a te problémádra nincs recept."
De van recept, (mint ahogy mar el is hangzott itt Melitta reszerol), ugyanis a bevandorlasbol adodo baratsaghiany egy logikus, es ertheto szociologiai jelenseg, aminek sok megoldasa van. Ez abbol is latszik, hogy sokan megoldottak. De mivel a bevandorlok sorsa mas es mas, a kornyezete, a korulottuk levo populacio osszetetelen nagy mertekben elter, ezert egyenre szabott megoldasok vannak. En nem azert nyitottam ezt a topikot mert nincsenek barataim, es most itt kifakadok, (mert nagyon sok emberrel tartom a kapcsolatot), hanem azert meg a kornyezetvaltozas hatasara nem elegeseges mennyisegi tarsadalmi kapcsolatom alakult ki. Nem kell belelatni az eletembe a "segitsegert kialt, mert bezarta magat" dramai jelenseget. Ne jatszd ezt a szerepet, hogy megfejtessz engem. Nem tudsz, mert ahhoz sem a szerepet, sem a belso onmagamat nem latod. (Csak azt hiszed, de az a szereped, amit jatszol)

"Igen, ez lehet, de ettől még nem biztos, hogy így is van."

Nyugodj meg, igy van.

"Egy étel az alkotóelemeivel EGYÜTT lesz azzá, ami. Bajban lennénk, ha a fűszereket, és az egyéb hozzávalókat külön kéne megenni. És te pont ezt csinálod."

Megint ezek az ertelmetlen metaforak... Ne menekulj mar ilyenbe. Ird le, amit mondani akarsz. Meg honnan gondolod, hogy en az elet fuszereit eszem? Tenyleg ez vicces egy ido utan.

"Tehát, ne a mondatokra figyelj, hanem arra, amit az EGÉSZ mondani szeretne neked. Mert különben úgy jársz, mint aki egy kulcslyukon keresztül nézi a világot, és értetlenkedik, hogy mi is történik odakint, mert a rész önmagában, ugye nem értelmes. Mi értelme volna egy fel-le mozgó fekete valaminek? Pedig lehet, hogy épp csak egy arra elsétáló fekete macska farkát láttad."

metafora hegyek... mar a fekete macska is becsuszott. Ne fess mar ilyen szornyu kepet az eletrol, mert mostmar en kezdem erteni a Te lelekivilagodat (Egyre jobban)

"Erre gondoltam többek között, amikor azt mondtam, be vagy zárva. Mert nem jut el hozzád, amit mondok.
De mégis, hátha..."

Gondolod, hogy az emberekhez csak akkor jut el amit mondasz, ha egyetertenek vele? Ha nem ertenek vele egyet es tetelesen cafoljak, akkor nem jut el?

de ahogy azt irtam korabban, hogyha szemelyisegelemzesre lesz szuksegem, akkor majd felkeresek egy szakembert, aki ert is hozza. Van akinek ez a foglalkozasa. Egyetemen tanitjak 6 alatt, es lehet belole doktoralni.

"Most ne keverd bele a Jung fele szerepszemelyiseget, mert az teljesen mast jelent."

Ha teljesen mást jelent, miből gondolod, hogy azt keverem ide? Pontatlanságot és homályos ismereteket feltételezel. Azt gondolod, tévedek, és nem azt szeretnéd megérteni, amit mondok. Engem nem érdekel sem Jung, sem semmilyen un. szakember. Amit ők ismertek, az is csak a felszín.
Én beszélek, neked. Te meg még mindig nem figyelsz.

"Nalad jobban ertem magam, mert olyan suletlensegeket hordassz ossze a szemelyemmel kapcsolatban, aminek semmi koze sem hozzam, sem a szerepszemelyiseghez, sem a valos onmagamhoz. A szerepszemelyisegemrol meg aztan vegkepp semmit nem tudsz."

Mint mondtam, nem ezekről beszéltem. Így ennek nincs itt értelme.

"Nem kell belelatni az eletembe a "segitsegert kialt, mert bezarta magat" dramai jelenseget."

Erről szó sincs. Semmivel sem látok a helyzetedbe nagyobb drámát, mint amekkora benne van. Ezt is csak te hiszed.

"Nyugodj meg, igy van."

Ha így van, és én csak sületlenségeket beszélek, akkor minek a védekezés? Ha pontosan tudod, hogy amit mondok, nem áll rád, akkor minek az aggodalom?
Nem akkor védekezünk, amikor tudjuk, hogy igazunk van. A látszat ellenére. Hanem akkor, amikor kétségünk van efelől...


"Megint ezek az ertelmetlen metaforak... Ne menekulj mar ilyenbe. Ird le, amit mondani akarsz."

Azonnal, mihelyst te leírod nekem a só ízét.

"mar a fekete macska is becsuszott. Ne fess mar ilyen szornyu kepet az eletrol, mert mostmar en kezdem erteni a Te lelekivilagodat"

Te talán valami szörnyű dolgot látsz egy fekete macskában? Szerintem gyönyörűek. Tele vagy feltételezésekkel.

"Gondolod, hogy az emberekhez csak akkor jut el amit mondasz, ha egyetertenek vele? Ha nem ertenek vele egyet es tetelesen cafoljak, akkor nem jut el?"

Mondom, nem azt cáfolod, amit mondok, hanem azt, amit te KÉPZELSZ, hogy mondok. És igen. Ha megértesz, nem fogsz cáfolni. A cáfolás mindig szemben állás. Ahhoz mindig kell egy szemközti pozíció. Megérteni viszont azt jelenti, hogy melléállni. Oda, ahol a másik van. Amihez esetenként a kétségbevonás kellhet, de egy idő után mindenképp ott kell hagyni...

"de ahogy azt irtam korabban, hogyha szemelyisegelemzesre lesz szuksegem, akkor majd felkeresek egy szakembert, aki ert is hozza. Van akinek ez a foglalkozasa. Egyetemen tanitjak 6 alatt, es lehet belole doktoralni."

Nagyon nehéz lenne olyan szakembert találnod, aki ért is hozzá. A fehér hollónál is ritkább. És ha mégis van ilyen, az sem azért fog érteni hozzá, mert az egyetemen ezt tanulta. Jung, Adler, Freud, Maslow, ugyanúgy szenvedtek, ahogy mindenki. Nem találtak rá megoldást. Mindenki ugyanabban a hajóban ül. Majdnem mindenki...

Gab írta:

Engem nem érdekel sem Jung, sem semmilyen un. szakember. Amit ők ismertek, az is csak a felszín.

Kattints a kibontásához...

Gab írta:

Nagyon nehéz lenne olyan szakembert találnod, aki ért is hozzá.

Kattints a kibontásához...

Te most itt nyiltan azt allitod, hogy Jung (a tudatalatti teljes felterkepezesenek az legnagyobb szakembere es uttoroje) is csak a felszint ismerte (hozzad kepest)? Ugye nem kepzeled, hogy ezek utan barmifele komoly beszelgetest folytatok veled.

Gab írta:

Jung, Adler, Freud, Maslow, ugyanúgy szenvedtek, ahogy mindenki.

Kattints a kibontásához...

Igen, de nem azert meg nem ertettek hozza, hanem azert mert ok is emberek. A belgyogyasznak is lehet epekove, es nem biztos, hogy ki tudja venni maganak. Attol meg lehet jo belgyogyasz.

Gab írta:

Azonnal, mihelyst te leírod nekem a só ízét.

Kattints a kibontásához...

A so ize sos. A "sos" kifejezes egy tokeletes melleknev a magyar (es minden mas) nyelvben, mert a jelentese egyertelmu, es kulturalis tapasztalatra alapozott. Az nem az en hibam, hogyha valaki nem evett meg sot.

"Igen, de nem azert mert nem ertettek hozza, hanem azert mert ok is emberek."

De, pontosan azért, mert nem értették meg. Buddha (többek között) volt az egyik, aki megértette a szenvedést. És azt látta, túl lehet jutni rajta. Éppen ezzel a megértéssel. És mindazok, akik hozzá hasonlóan megértették (a sor hosszú, azért mondtam épp Buddhát, mert talán ő az egyik legismertebb), tőle függetlenül, ugyanígy látták. Hozzá elmehetnél a gondoddal, de tőle sem azt hallanád, amit szeretnél. Meg ő nincs is már itt ugyebár.
Másfelől pedig évezredekkel korábban látta azt, amit Jung is felfedezett, sőt azt is, amit még a mai napig sem látnak az un. szakemberek. Még jó, hogy ő nincs itt, mert attól tartok, akkor vele sem volnál hajlandó "komoly beszélgetést" folytatni.
Egyébiránt pedig, ennek az egésznek semmi jelentősége nincs a te szempontodból, én csak azért említettem, mert a félreértésed miatt idekeverted.

Na nem vagyok meglepve. A gondolatmenetek sorabol mar szamitottam arra, hogy rovidesen Buddha is elokerul... Es lőn.

Ha jol sejtem Gorilla problemaja nem az, hogy nem tud kapcsolatokat teremteni, baratkozni, nem eleg nyitott vagy nem tud szakitani a multtal....stb, hanem az, hogy nincs ra lehetosege, hogy kapcsolatokat teremtsen. (Szolj Gorilla, ha nem jol gondolom.) Mar sokszor probaltam en is ecsetelni az otthoniaknak az itteni helyzetet, de aki nem itt el, az el sem tudja kepzelni, hogy erre milyenek a hetkoznapok. De ez igy termeszetes.

Szoval csak egy kis statisztika, mert ugy latom, hogy egy kis felreertes alakult ki itt koztetek: Magyarorszag nepsurusege 110 fo/km2, Kanadae 3 fo/km. Igen tudom, ez nem egyenletes eloszlas, de Mo-hoz viszonyitva nagyon lehet erezni a kulonbseget. Pl. nem tudom szokta-e valaki szamolni, hogy hany emberrel talalkozik az uton, ha elmegy mondjuk az 1 km-re levo boltba gyalog. Erre en itt szoktam ra, eddig 4 volt a rekord. Vagy . A masik meg, hogy barmennyire is tunik hasonlo kulturanak a kanadai, azert megis kulonbozik apro dolgokban. Pl. ha itt szuksegem van nemi szocialis kapcsolatra (!nem baratokra, csak arra, hogy valakihez hozza tudjak szolni), akkor hiaba megyek le a jatszoterre a kolokkel, mint ahogy otthon tennem, mert rendszerint uresek a jatszoterek. Senkit nem akarok untatni, csak probalom leirni a helyet, hogy tenyleg ne Gorilla szemelyiseget probaljuk megfejteni, mert folosleges. Egy teljesen eppkezlab emberrel allunk szemben, aki igenyel nemi tarsadalmi kapcsolatot, sot mi tobb, baratokat. (ejnye Gorilla ) Ja es en egy 1 millios varosban lakom, mig Camridge kb. 110 000 lelket szamlal. Talan ott joval kevesebb az esely "baratokat csinalni", mint mondjuk Torontoban. Foleg, ha beleszamitjuk, hogy a keletieknek megvan a maguk tarsasaga, az iszlamok kulturajaba nem tudom mennyire ferunk bele, annak ellenere, hogy vannak koztuk nagyon kedves emberek. Aki itt szuletett, elt, annak szinten megvannak a sajat kapcsolatai. Szoval nem egyszeru, de nem is lehetetlen.

Akkor most ilyen bo lere eresztett bevezeto utan nezzuk a "receptet", hogy az elso hozzaszolasodra is reagaljak. Altalanos recept az biztos nincs, meg ujat sem fogok mondani, mert a Melitta mar elmondta. De elmeselem en is a sajat tapasztalataimat. Egyebkent tavaly nagyon utaltam itt lenni, pont a maganyossag miatt, de iden megismerkedtem nehany magyarral, igy mar kezdem magam jol erezni. Az pedig ugy tortent, hogy hala az iwiw-nek, kiderult, hogy lakik nehany magyar a kornyekunkon. (A varos masik vegen ismertunk magyarokat, de annyit talakoztunk, mintha mas varosban laknank. A tavolsag az van is annyi). Ja mert persze ez az osszefutunk magyarokkal es orulunk egymasnak, az nalam sem mukodott. Ez az iwiwes is csak azert, mert konkretan tudta mindket fel, hogy a masik baratot keres. Szoval az egesznek, ugy indultunk neki, hogy ha szimpatikusak vagyunk egymasnak es egy hullamhosszon vagyunk, akkor tartjuk a kapcsolatot, ha meg nem, akkor ugyis elmaradnak a talalkozasok. Na most, hogy igy leirtam, pont olyan, mint egy tarskereses. Annyival vagyok konnyebb helyzetben, hogy meg kicsi a gyerekem es pont ilyen helyzetben levo anyukak kerestek egymas tarsasagat. Ossze is jottunk 4-en, 5-en es nem a piszkos pelenkakrol beszelgetunk .
Emellett meg minden evben megprobaljuk osszehivni az itt elo magyar tarsasagot, mar akiket ismerunk. A szomszedban elo magyar csaladdal szoktunk partikat rendezni, tavaly Mikulas-buli, most gulyas-party. Itt is kialakulhatnak baratsagok, de ha mas nem legalabb bulizunk meg dumalunk egyet. Es igy is, ha belegondolok ismerek kb 15-20 magyar csaladot es 4-el tartjuk szorosabban a kapcsolatot. Szoval szerintem ez itt egy lutri jatek, hogy egyreszt, olyan populacioba kerulj, ahol tudsz ismerkedni, masreszt meg akiket megismersz, abbol meg csak ha minden 5.-kel vagytok egy sikon...Te is tudod. Bocs, hogy ilyen hosszura sikerult, ma szomenesem van.
Szerintem koltozz Torontoba. Vagy gyertek ide Calgaryba

na tessek! Ilyesmi hozzaszolasokra vartam buddhista okoskodas, es a lelkem felkoncolasa helyett. Koszonom szepen igy utolag is.
Igen, pontosan az a problema, hogy Cambridgeben eleg keves az ember. Illetve van, de eleg elszigetelten elnek. A szomszedaimat sem ismerem igazan. Nem az en hibam, egyszeruen nem viszonoznak semmilyen kozeledest. Meg azt sem koszonte meg az egyik, hogy a kocsifelhajtojarola fel meteres havat geppel letakaritottam, ami neki fel ejszakas munka lett volna. Semmit nem mondott, csak tudomasulvette, es szepen felparkolt a tiszta helyre. Szoval vannak ilyenek is.
Torontoba koltozni nem tudok, mert ide kotnek fontos dolgok. Egyreszt 5 eve dolgozom egy reklamcegnel, ahol erdekeltsegem is van es evek ota a fejlesztesen munkalkodom, es sajnos olyan kotelezettsegek es erdekeltsegek alakultak ki, amiket nem tudok itt hagyni. A gyerekek jol erzik itt magukat, es a magyarorszagi elszakadas torese vegre begyogyult, es sok baratjuk van a suliban, ezt sem akarom megszakitani.
Szoval nem egyszeru a kapcsolatteremtes. A bevandorlok (a magyarok is), altalaban ott gyulnek ossze, ahol mar van valaki. Tehat ahol van kisebb magyar kolonia, oda sorra erkeznek a magyarok, mert mindenkinek mar van ott egy ismerose, vagy az ismerosenek az ismerose. Ahol viszont nincsenek magyarok, ott nagyon nincsenek. Es ha az ember veletlen oda kerul, akkor borzaszto nehez a kapcsolatteremtes. Guelpen van tobbezer magyar csalad, ami tolunk olyan 30km-re van. De ott meg az a baj, hogy az ottani magyar populacio legjelentosebb resze a Vajdasagbol jott, komplett telepulesek koltoztek at a sajnalatos Szerb-Horvat haboru idejen, es az ottani baratsagok folytatodtak itt. Egymashoz jottek ki az emberek, egymasnak szereztek munkat ugyan ott ahol dolgoznak, sot jelentos reszuk egy azon vallalatnal dolgozik, es kialakultak a barati korok, amiket millio szal fuz ossze, es az idegeneknek meglehetosen nehez a beferkozes.
Szombatonknet van egy soktannyelvu iskola ebben a varosban, ahol van magyar osztaly gyerekeknek, es oda visszuk a mieinket is. Ott sok korunk beli szulo van, hasonlo koru gyerekekkel, de ahogy azt mar az elejen megfigyeltem par evvel ezelott, szinte mindenki mar ismeri egymast (mashonnan), es egyutt jonnek mennek, es nekem, mint uj arcnak, maximum odakoszonnek. En meg allok ott, varom a gyerekeimet, es neha kellemetlen. Nem tartozom a tarsasaghoz. Egy egy szulot ismerek csak futolag, rovidke beszelgetesekbol. Igy leirva nyilvan ugy tunhet, hogy "hat ott a lehetoseg! Ott a sok korodbeli, hat nosza, mi a problema?", de ott allva, erezve a viszonyokat es a korulmenyeket, sokkal nehezebb a helyzet, es ha valaki latna ezt a fizikai valosagaban, akkor ertene, hogy miert nem konnyu a kapcsolatteremtes. Ugyan olyan, mintha valaki egy palyaudvaron allna egyedul, es ott all par utazo, akik egy helyen dolgoznak, varjak a vonatot, egyutt utaznak 10 eve, es az ember azt erzi, hogyha odamennek, megszolitanam oket, akkor inkabb kellemetlenul ereznem magam, mert erzem, hogy igazabol nem hianyzom nekik. Vagy egy idegent megszolitani a buszon baratsag, vagy tovabbi jo kapcsolat remenyeben. Most erre is lehet mondani, hogy "de meg kell probalni, kulonben honnan tudod, hogy nem fogadnak be?". De ez sem ilyen egyszeru. Probaltam mar, es nem volt pozitiv elmenyem, kiveve egy nagyon kevdes csaladot, ahol az apa is zenel es nagyon kozvetlenek, csak olyannyira mas az idobosztasuk (egyikuk ejszakai muszak, hetvegen is, a masik meg gyerekekre vigyazas stb), hogy szinte lehetetlen a kapcsolattartas. Persze neha azert osszefutunk. (Evente ketszer). Azt is megfigyeltem, hogy ha pld a Magyar Hazban van egy rendezveny, (ahol mi is ott vagyunk, mert a gyerekeink fellepnek a hetvegi magyar iskola novendekeivel), akkor is a kialakult barati tarsasagok ulnek egyutt, beszelgetnek, jol elvannak egymassal, es mi csak ulunk a sor szelen. En megertem oket, mert ez egy termeszetes helyzet, de borzaszto nehez kezdemenyezni, fokeppen sok kutba fulladt probalkozas utan, es azutan, hogy az ottani emberek nem nagyon erdeklodnek az uj arcok irant. Ez benne van a levegoben, es igy megnehezebb. Persze vannak kivetelek, de egy egy mondatnal, vagy ropke beszelgetesnel tobbet meg senkivel nem sikerult elerni. Es az is ritka sajnos. Pedig olyan szivesen teremtenek kapcsolatot sokakkal. Es ilyen esemenyek utan visszaterni a varosba, ahol szinte egyaltalan nincs magyar, nem felemelo erzes. Az odahaza kialakult, vagy munkahely miatt, szomszedsag miatt kialakult es fenntartott baratsagokkal pedig versenyezni nem tudok.

Szépen le lettünk redukálva szomszédban élő magyar családra... :!:
Amikor férj elment hegyet mászni, és több, mint egy fél napig nem lehetett tudni, mi van vele (él-e még, mert kockázatvállalás relációban nem megbízható ), akkor ti töltöttétek velem az éjszakát meg a reggelt, és még megannyi más aprónak látszó dolog, ami barátok nélkül kemény lenne, így viszont leegyszerűsíti az életet.
Ünnepélyesen közlöm, hogy nekem a barátaim vagytok akkor is, ha csak szomszédnak vagyunk itt titulálva .

De visszatérve a fővonalhoz. Teljesen felesleges hosszas pszihológiai vitákba bonyolódni. A kapcsolatépítés kicsit szerencse dolga is, nem puszta elhatározásé. Barátokat ugyanúgy találni kell, keresni nem elég. Szóval bele kell futni a megfelelő emberekbe a megfelelő helyen és időben.
Gondolj vissza az otthoni életedre.
Hány embert tudnál barátként megnevezni?
Hány évedbe került felépíteni azokat a kapcsolatokat?
Az iwiw is csak egy hely, amin keresztül lehetőség van ismerkedni. Meg a canadahun is (ugyanis van, aki ezen az oldalon keresztül került a társaságba).
Plusz nem vagyunk egyformák, van, akinek egyszerű a kapcsolatteremtés, van, akinek nem. Megjegyzem, pár éve mi ketten, Gorilla, leveleztünk...

Valahol egyszer el kell kezdeni a kapcsolatok építését. Mi hogy is kezdtük? Koyoék belefutottak a férjembe a játszótéren (vagy fordítva), aztán én is belefutottam a mi kis játszóterünkön egy magyar anyukába - aztán Koyoék szerveztek egy Mikulás partit (amire ismerős is hozta az ismerősét). Telefonszámokat cseréltünk, és néha hívtuk egymást. Meg voltak kisebb vendégségek, egy-két család egy harmadikhoz... stb.
Közben segítettünk olyanoknak is, akik frissen érkeztek ide, és mostmár többen vagyunk. A gulyáspartin egész szép számban felvonultunk, pedig nem is mindenki tudott eljönni.
Jövő hétvégére valaki kitalálta, hogy náluk jöjjünk össze. Stb.
A dolog szépen fest - de pl. Koyonak igen sok munkája és áldozatkészsége fekszik ebben. Szóval valamit valamiért.
Az, hogy a jelenlegi környezetetek megfelel sok szempontból, szépen hangzik, és ha kátpótol az elidegenedettségért, akkor jó.
A gyerekek miatt kell a legkevésbé aggódni, ők könnyen alkalmazkodnak, és jól viselik a változásokat.

Másrészt, én most itt aktívan részt veszek az egyetem nagy projektjében, hogy a mi kis falunkban lakó ezer emberből "communityt" szervezzünk.
Sok országból, sokféle nép jött itt össze. Hosszú lenne belemenni. Viszont ami biztos, hogy hála istennek az emberekben még mindig megvan a szocializáció utáni vágy, kortól, nemtól, nemzetiségtól függetlenül. Csak néha rugdalni meg rángatni kell őket, hogy megtegyék az első lépéseket .

Koyo írta:

Ha jol sejtem Gorilla problemaja nem az, hogy nem tud kapcsolatokat teremteni, baratkozni, nem eleg nyitott vagy nem tud szakitani a multtal....stb, hanem az, hogy nincs ra lehetosege, hogy kapcsolatokat teremtsen. (Szolj Gorilla, ha nem jol gondolom.) Mar sokszor probaltam en is ecsetelni az otthoniaknak az itteni helyzetet, de aki nem itt el, az el sem tudja kepzelni, hogy erre milyenek a hetkoznapok. De ez igy termeszetes.

Szoval csak egy kis statisztika, mert ugy latom, hogy egy kis felreertes alakult ki itt koztetek: Magyarorszag nepsurusege 110 fo/km2, Kanadae 3 fo/km. Igen tudom, ez nem egyenletes eloszlas, de Mo-hoz viszonyitva nagyon lehet erezni a kulonbseget. Pl. nem tudom szokta-e valaki szamolni, hogy hany emberrel talalkozik az uton, ha elmegy mondjuk az 1 km-re levo boltba gyalog. Erre en itt szoktam ra, eddig 4 volt a rekord. Vagy . A masik meg, hogy barmennyire is tunik hasonlo kulturanak a kanadai, azert megis kulonbozik apro dolgokban. Pl. ha itt szuksegem van nemi szocialis kapcsolatra (!nem baratokra, csak arra, hogy valakihez hozza tudjak szolni), akkor hiaba megyek le a jatszoterre a kolokkel, mint ahogy otthon tennem, mert rendszerint uresek a jatszoterek. Senkit nem akarok untatni, csak probalom leirni a helyet, hogy tenyleg ne Gorilla szemelyiseget probaljuk megfejteni, mert folosleges. Egy teljesen eppkezlab emberrel allunk szemben, aki igenyel nemi tarsadalmi kapcsolatot, sot mi tobb, baratokat. (ejnye Gorilla ) Ja es en egy 1 millios varosban lakom, mig Camridge kb. 110 000 lelket szamlal. Talan ott joval kevesebb az esely "baratokat csinalni", mint mondjuk Torontoban. Foleg, ha beleszamitjuk, hogy a keletieknek megvan a maguk tarsasaga, az iszlamok kulturajaba nem tudom mennyire ferunk bele, annak ellenere, hogy vannak koztuk nagyon kedves emberek. Aki itt szuletett, elt, annak szinten megvannak a sajat kapcsolatai. Szoval nem egyszeru, de nem is lehetetlen.

Akkor most ilyen bo lere eresztett bevezeto utan nezzuk a "receptet", hogy az elso hozzaszolasodra is reagaljak. Altalanos recept az biztos nincs, meg ujat sem fogok mondani, mert a Melitta mar elmondta. De elmeselem en is a sajat tapasztalataimat. Egyebkent tavaly nagyon utaltam itt lenni, pont a maganyossag miatt, de iden megismerkedtem nehany magyarral, igy mar kezdem magam jol erezni. Az pedig ugy tortent, hogy hala az iwiw-nek, kiderult, hogy lakik nehany magyar a kornyekunkon. (A varos masik vegen ismertunk magyarokat, de annyit talakoztunk, mintha mas varosban laknank. A tavolsag az van is annyi). Ja mert persze ez az osszefutunk magyarokkal es orulunk egymasnak, az nalam sem mukodott. Ez az iwiwes is csak azert, mert konkretan tudta mindket fel, hogy a masik baratot keres. Szoval az egesznek, ugy indultunk neki, hogy ha szimpatikusak vagyunk egymasnak es egy hullamhosszon vagyunk, akkor tartjuk a kapcsolatot, ha meg nem, akkor ugyis elmaradnak a talalkozasok. Na most, hogy igy leirtam, pont olyan, mint egy tarskereses. Annyival vagyok konnyebb helyzetben, hogy meg kicsi a gyerekem es pont ilyen helyzetben levo anyukak kerestek egymas tarsasagat. Ossze is jottunk 4-en, 5-en es nem a piszkos pelenkakrol beszelgetunk .
Emellett meg minden evben megprobaljuk osszehivni az itt elo magyar tarsasagot, mar akiket ismerunk. A szomszedban elo magyar csaladdal szoktunk partikat rendezni, tavaly Mikulas-buli, most gulyas-party. Itt is kialakulhatnak baratsagok, de ha mas nem legalabb bulizunk meg dumalunk egyet. Es igy is, ha belegondolok ismerek kb 15-20 magyar csaladot es 4-el tartjuk szorosabban a kapcsolatot. Szoval szerintem ez itt egy lutri jatek, hogy egyreszt, olyan populacioba kerulj, ahol tudsz ismerkedni, masreszt meg akiket megismersz, abbol meg csak ha minden 5.-kel vagytok egy sikon...Te is tudod. Bocs, hogy ilyen hosszura sikerult, ma szomenesem van.
Szerintem koltozz Torontoba. Vagy gyertek ide Calgaryba

Kattints a kibontásához...