Akkor nézzen körül külföldön! Gyerekcsinálásra felszólító rapszám, Fogamzás Napja, villanylekapcsolás minden hónap harmadik szerdáján és a gyermektelen párok kihallgatása.
A világ egyik fele amiatt szenved, hogy túl sok gyerek születik, a másiknak pedig pont az a baja, hogy „fogy a nép”. Utóbbihoz tartozik Magyarország is, ahol most a kormány a 10+10 millió forintos családok otthonteremtési támogatásával (csok) próbál lökni egyet a születési rátán.
Ehhez felmerült még a KDNP háza táján egyebek mellett a szingliadó és a cégeknél kötelezően előírt népesedési megbízott is – bár ezektől a párt hivatalosan elhatárolódott –, de ne feledkezzünk meg a hamvába halt Nemzeti Párválasztóról (hivatalosan Szabad egy táncra? programról) sem.
És ha azt hiszi, hogy ezek kivételes ötletek, akkor le kell lomboznunk. Íme néhány leleményes megoldás külföldről.
Szingapúr
A szingapúri államnak 2012-ben lett elege abból, hogy egy nőre csak 0,78 születés jut, ezért a a cukorkagyártó Mentosszal együtt meghirdették augusztus 9-ére a Nemzet Estéjét, aminek a lényege az volt, hogy a szingapúri pároknak „kirobbanjon a patriotizmusuk”. Az ehhez készült rapvideón elég sokan röhögtek, köszönhetően az olyan strófáknak, hogy „Én egy hazafias férj vagyok, te egy hazafias feleség, hadd csekkoljak be a táborodba, hogy gyártsunk egy életet”.
De itt még nem volt vége a próbálkozásoknak. A Városfejlesztési Hatóság maximálta az egyágyas lakások építésének számát, remélve, hogy megfékezik a terjedő szingli életmódot, és ösztönzik a lakosságot, hogy éljenek együtt, és csináljanak gyerekeket.
Az ország évente mintegy 380 milliárd forintnyi összeget szán a népesség növelésére, ennek egy része egy gyerekenként 4,5 millió forintos támogatás, valamint adókedvezmények és a szülési szabadság kiterjesztése.
2015-ben pedig egy ajándékcsomagot is adtak a szülőknek, benne kenguruval, cumisüveggel, pelenkázótáskával. Igaz, a gesztusban az is benne volt, hogy Szingapúr 50. születésnapját ünnepelték, tehát nem feltétlenül a gyerekszám növelése volt a cél.
Dél-Korea
Dél-Korea ugyan nincs akkora bajban, mint Szingapúr, de ott is nagyon kevés, 1,2 szülés jutott egy-egy nőre 2010-ben (ez az arány még a Kínában is 1,6 volt ekkor, pedig a szigorú egykepolitika volt érvényben). Ennek egyrészt a 70-es, 80-as évekbeli kormányprogramok voltak az okai, melyek a kisebb családokat támogatták, másrészt a pénzügyi gondok, ugyanis az éves jövedelmük 160 százalékáig eladósodtak a dél-koreaiak.
Az egyik legnagyobb félelmük emiatt az volt, hogy nem tudják finanszírozni a gyerekek felnevelését és oktatását, ezért a kormány ígéretet tett, hogy felére csökkenti az állami fenntartású intézményekben a tandíjat, és gyöngíteni próbálja azt a felfogást, hogy a sikeres élethez mindenképpen szükséges egy diploma megszerzése. Emellett pénzügyi ösztönzőket is bevezettek, hogy minél többen vállaljanak egynél több gyereket.
Azonban ők se ragadtak le a hagyományos megoldásoknál. 2010-ben bevezették a „családi napot”, amely szerint az állami hivatalokban minden hónap harmadik hetében, szerdán este 7-kor lekapcsolják a villanyt, hogy mindenki menjen haza, és foglalkozzon a családjával. A politikusok később bevallották, hogy nincs közvetlen kapcsolat a gyereknemzés és a hivatalok lámpaoltása között, de abban reménykedtek, hátha mégis számít valamennyit.
Oroszország
Oroszországnak a 80-as, 90-es évektől csökkent a népessége, nemcsak az alacsony születési ráta, hanem a magas halálozás miatt is. Ezért 2007-től szeptember 27-e lett a Fogamzás Napja. Ekkor szabadnapot adnak a pároknak, hogy megtegyék társadalmi kötelességüket, és kilenc hónap múlva, az oroszok nemzeti ünnepén, június 12-én rengeteg gyerek szülessen. Azok a nők, akik a ezen a napon szülnek, egyebek mellett hűtőt, pénzt vagy akár egy kocsit is nyerhetnek.
Bármennyire is abszurdnak látszik az ötlet, úgy tűnik, működik. Persze ez annak is köszönhető, hogy pénzügyileg is támogatják a gyerekes párokat. 2006 óta a természetes népszaporulat egyre csak növekszik.
Fotó: AFP / JOHN MACDOUGALL
Japán
Japánban is aggódnak, hogy egyszer kihal az ország, 2013-ban 1000 emberre csak 1,03 születés jutott, pedig 1975-ben ez még csaknem kettő volt. Emellett egyre inkább öregszik a társadalom, 2012-ben a pelenkákat gyártó Unicharm például azt közölte, hogy már több pelenkát adnak el időseknek, mint csecsemőknek.
Sokan kritizáljál a kormányzatot, hogy nem tesz semmit a negatív tendencia megállításáért, pláne nem a megfordításáért. A Tsukubai Egyetem diákjai azonban nemcsak beszéltek, hanem a tettek mezejére is léptek 2010-ben.
Létrehozták Yotarót, a robotbébit. Azt nem mondanánk, hogy a megszólalásig hasonlít egy csecsemőre, de sír, tüsszent, szenved, ha csöpög az orra, és reagál is „szüleire”; ha csiklandozzák, kuncog, a csörgő pedig megnyugtatja. Yotaro alkotói azt remélik, hogy babájukkal begyújtják a szülői érzelmek szikráját, és a fiatalok fontolóra veszik, hogy valódi gyereket is vállaljanak.
Egyébként az a vád nem teljesen igaz, hogy az állam nem tesz semmit, évi 8,5 milliárd forintnyi összeggel próbálja ugyanis ösztönözni a párokat, ebből a pénzből tartanak például párválasztó esteket is.
Skandinávia
Sok országban jár – akár szponzoroktól, akár az államtól – a csecsemők után anyasági csomag. Finnországban egy nagyon bőséges pakkot adnak jó pár ruhával és további szükséges termékekkel, mint takaróval, textilpelenkával, géztörölközővel és apróságokkal (fésű, körömvágó olló, kenőcsök).
A dánok, pontosabban egy dán utazási iroda pedig egy igazán rendhagyó módját találta meg az ösztönzésnek. Két reklámot is készítettek – az elsőnek a címe a „Tedd meg Dániáért!”, a másiknak pedig „Tedd meg édesanyádért!” –, melyek arra buzdítják a párokat, hogy menjenek el nyaralni, és felajánlanak nekik egy lehetőséget, hogy ha be tudják bizonyítani, hogy az úton termékenyült meg az anya, akkor három évig ellátják a gyereket különböző termékekkel, valamint egy gyerekbarát üdülést is biztosítanak. A videók nagyon viccesek, illetve bizarrak – kinek melyik –, érdemes megnézni őket (az elsőt ezen a linken éri el).
Románia
Szingliadó a 60-as években? Lehetséges, ha nem is így hívták. Az 1960-as években Romániában szinte a nullára csökkent a népességnövekedés. Ceauşescuék nem kedvezményekben gondolkoztak, hanem az egyedülállók és a gyermektelen párok megbüntetésén. A 25 év feletti felnőttekre – függetlenül családi állapotuktól – egy akár a fizetésük 20 százalékát kitevő büntetőadót vetettek ki. A válást is megnehezítették, 1967-ben mindössze 28 válást engedélyeztek, ami eleve hihetetlen szám, főleg, ha összehasonlítjuk az egy évvel korábbival, amikor még nem vezették be a szigorítást, akkor ugyanis 260 ezren váltak el.
Rövid távon működött is, '67-ben csaknem kétszer annyi gyerek született, de aztán a 80-as években a Ceauşescu-érának újra azzal kellett szembesülnie, hogy a születések száma csökkenni kezdett.
Ekkor még keményebb szabályokat vezettek be: a nőket havi nőgyógyászati vizsgálatra kötelezték, hivatalosan azért, hogy minél előbb kimutassák, ha valaki terhes lett, és a későbbiekben minden rendben legyen. A vizsgálatokat a „demográfiai parancsnokság egységei” végezték, akik a gyermektelen egyéneket és párokat is kihallgatták szexuális életükről.
Emellett az abortusz is szinte lehetetlen volt, csak annak volt esélye rá, akinek öt, a szülők ellátása alatt álló gyereke volt, vagy már elmúlt 45 éves. Máskülönben a körülmények nem számítottak, akkor sem, ha valaki nemi erőszak során esett teherbe. Erről készült az alábbi film. A kommunista rendszer leverésével aztán eltörölték ezeket a szabályokat.
Az abortusz tiltásának tragédiájáról szóló „4 hónap 3 hét 2 nap”
Vs.
A világ egyik fele amiatt szenved, hogy túl sok gyerek születik, a másiknak pedig pont az a baja, hogy „fogy a nép”. Utóbbihoz tartozik Magyarország is, ahol most a kormány a 10+10 millió forintos családok otthonteremtési támogatásával (csok) próbál lökni egyet a születési rátán.
Ehhez felmerült még a KDNP háza táján egyebek mellett a szingliadó és a cégeknél kötelezően előírt népesedési megbízott is – bár ezektől a párt hivatalosan elhatárolódott –, de ne feledkezzünk meg a hamvába halt Nemzeti Párválasztóról (hivatalosan Szabad egy táncra? programról) sem.
És ha azt hiszi, hogy ezek kivételes ötletek, akkor le kell lomboznunk. Íme néhány leleményes megoldás külföldről.
Szingapúr
A szingapúri államnak 2012-ben lett elege abból, hogy egy nőre csak 0,78 születés jut, ezért a a cukorkagyártó Mentosszal együtt meghirdették augusztus 9-ére a Nemzet Estéjét, aminek a lényege az volt, hogy a szingapúri pároknak „kirobbanjon a patriotizmusuk”. Az ehhez készült rapvideón elég sokan röhögtek, köszönhetően az olyan strófáknak, hogy „Én egy hazafias férj vagyok, te egy hazafias feleség, hadd csekkoljak be a táborodba, hogy gyártsunk egy életet”.
De itt még nem volt vége a próbálkozásoknak. A Városfejlesztési Hatóság maximálta az egyágyas lakások építésének számát, remélve, hogy megfékezik a terjedő szingli életmódot, és ösztönzik a lakosságot, hogy éljenek együtt, és csináljanak gyerekeket.
Az ország évente mintegy 380 milliárd forintnyi összeget szán a népesség növelésére, ennek egy része egy gyerekenként 4,5 millió forintos támogatás, valamint adókedvezmények és a szülési szabadság kiterjesztése.
2015-ben pedig egy ajándékcsomagot is adtak a szülőknek, benne kenguruval, cumisüveggel, pelenkázótáskával. Igaz, a gesztusban az is benne volt, hogy Szingapúr 50. születésnapját ünnepelték, tehát nem feltétlenül a gyerekszám növelése volt a cél.
Dél-Korea
Dél-Korea ugyan nincs akkora bajban, mint Szingapúr, de ott is nagyon kevés, 1,2 szülés jutott egy-egy nőre 2010-ben (ez az arány még a Kínában is 1,6 volt ekkor, pedig a szigorú egykepolitika volt érvényben). Ennek egyrészt a 70-es, 80-as évekbeli kormányprogramok voltak az okai, melyek a kisebb családokat támogatták, másrészt a pénzügyi gondok, ugyanis az éves jövedelmük 160 százalékáig eladósodtak a dél-koreaiak.
Az egyik legnagyobb félelmük emiatt az volt, hogy nem tudják finanszírozni a gyerekek felnevelését és oktatását, ezért a kormány ígéretet tett, hogy felére csökkenti az állami fenntartású intézményekben a tandíjat, és gyöngíteni próbálja azt a felfogást, hogy a sikeres élethez mindenképpen szükséges egy diploma megszerzése. Emellett pénzügyi ösztönzőket is bevezettek, hogy minél többen vállaljanak egynél több gyereket.
Azonban ők se ragadtak le a hagyományos megoldásoknál. 2010-ben bevezették a „családi napot”, amely szerint az állami hivatalokban minden hónap harmadik hetében, szerdán este 7-kor lekapcsolják a villanyt, hogy mindenki menjen haza, és foglalkozzon a családjával. A politikusok később bevallották, hogy nincs közvetlen kapcsolat a gyereknemzés és a hivatalok lámpaoltása között, de abban reménykedtek, hátha mégis számít valamennyit.
Oroszország
Oroszországnak a 80-as, 90-es évektől csökkent a népessége, nemcsak az alacsony születési ráta, hanem a magas halálozás miatt is. Ezért 2007-től szeptember 27-e lett a Fogamzás Napja. Ekkor szabadnapot adnak a pároknak, hogy megtegyék társadalmi kötelességüket, és kilenc hónap múlva, az oroszok nemzeti ünnepén, június 12-én rengeteg gyerek szülessen. Azok a nők, akik a ezen a napon szülnek, egyebek mellett hűtőt, pénzt vagy akár egy kocsit is nyerhetnek.
Bármennyire is abszurdnak látszik az ötlet, úgy tűnik, működik. Persze ez annak is köszönhető, hogy pénzügyileg is támogatják a gyerekes párokat. 2006 óta a természetes népszaporulat egyre csak növekszik.
Fotó: AFP / JOHN MACDOUGALL
Japán
Japánban is aggódnak, hogy egyszer kihal az ország, 2013-ban 1000 emberre csak 1,03 születés jutott, pedig 1975-ben ez még csaknem kettő volt. Emellett egyre inkább öregszik a társadalom, 2012-ben a pelenkákat gyártó Unicharm például azt közölte, hogy már több pelenkát adnak el időseknek, mint csecsemőknek.
Sokan kritizáljál a kormányzatot, hogy nem tesz semmit a negatív tendencia megállításáért, pláne nem a megfordításáért. A Tsukubai Egyetem diákjai azonban nemcsak beszéltek, hanem a tettek mezejére is léptek 2010-ben.
Létrehozták Yotarót, a robotbébit. Azt nem mondanánk, hogy a megszólalásig hasonlít egy csecsemőre, de sír, tüsszent, szenved, ha csöpög az orra, és reagál is „szüleire”; ha csiklandozzák, kuncog, a csörgő pedig megnyugtatja. Yotaro alkotói azt remélik, hogy babájukkal begyújtják a szülői érzelmek szikráját, és a fiatalok fontolóra veszik, hogy valódi gyereket is vállaljanak.
Egyébként az a vád nem teljesen igaz, hogy az állam nem tesz semmit, évi 8,5 milliárd forintnyi összeggel próbálja ugyanis ösztönözni a párokat, ebből a pénzből tartanak például párválasztó esteket is.
Skandinávia
Sok országban jár – akár szponzoroktól, akár az államtól – a csecsemők után anyasági csomag. Finnországban egy nagyon bőséges pakkot adnak jó pár ruhával és további szükséges termékekkel, mint takaróval, textilpelenkával, géztörölközővel és apróságokkal (fésű, körömvágó olló, kenőcsök).
A dánok, pontosabban egy dán utazási iroda pedig egy igazán rendhagyó módját találta meg az ösztönzésnek. Két reklámot is készítettek – az elsőnek a címe a „Tedd meg Dániáért!”, a másiknak pedig „Tedd meg édesanyádért!” –, melyek arra buzdítják a párokat, hogy menjenek el nyaralni, és felajánlanak nekik egy lehetőséget, hogy ha be tudják bizonyítani, hogy az úton termékenyült meg az anya, akkor három évig ellátják a gyereket különböző termékekkel, valamint egy gyerekbarát üdülést is biztosítanak. A videók nagyon viccesek, illetve bizarrak – kinek melyik –, érdemes megnézni őket (az elsőt ezen a linken éri el).
Románia
Szingliadó a 60-as években? Lehetséges, ha nem is így hívták. Az 1960-as években Romániában szinte a nullára csökkent a népességnövekedés. Ceauşescuék nem kedvezményekben gondolkoztak, hanem az egyedülállók és a gyermektelen párok megbüntetésén. A 25 év feletti felnőttekre – függetlenül családi állapotuktól – egy akár a fizetésük 20 százalékát kitevő büntetőadót vetettek ki. A válást is megnehezítették, 1967-ben mindössze 28 válást engedélyeztek, ami eleve hihetetlen szám, főleg, ha összehasonlítjuk az egy évvel korábbival, amikor még nem vezették be a szigorítást, akkor ugyanis 260 ezren váltak el.
Rövid távon működött is, '67-ben csaknem kétszer annyi gyerek született, de aztán a 80-as években a Ceauşescu-érának újra azzal kellett szembesülnie, hogy a születések száma csökkenni kezdett.
Ekkor még keményebb szabályokat vezettek be: a nőket havi nőgyógyászati vizsgálatra kötelezték, hivatalosan azért, hogy minél előbb kimutassák, ha valaki terhes lett, és a későbbiekben minden rendben legyen. A vizsgálatokat a „demográfiai parancsnokság egységei” végezték, akik a gyermektelen egyéneket és párokat is kihallgatták szexuális életükről.
Emellett az abortusz is szinte lehetetlen volt, csak annak volt esélye rá, akinek öt, a szülők ellátása alatt álló gyereke volt, vagy már elmúlt 45 éves. Máskülönben a körülmények nem számítottak, akkor sem, ha valaki nemi erőszak során esett teherbe. Erről készült az alábbi film. A kommunista rendszer leverésével aztán eltörölték ezeket a szabályokat.
Az abortusz tiltásának tragédiájáról szóló „4 hónap 3 hét 2 nap”
Vs.
