Egy kis kiigazítás: ha a Wikipédián szétnézel, akkor kiderül, hogy a smile születése 1982-re tehető, tehát 2005 előtt is használták.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangulatjel
nem oszt, nem szoroz. Max. egy hajszállal kevesebben vannak, akik szerinted eleve kudarcra voltak itélve ha irásban akartak kommunikálni a szmájlit megelőző korokban.
a szmájli duplán okoz kárt. Egyrészt használója beismeri, hogy képtelen gondolatainak, hangulatának, közlendőjének a nyelv eszközeivel történő kifejzésére.
Másrészt mivel a jelentésük nem egyértelmü, az ártatlan olvasó kénytelen dekódolási folyamatba bonyolódni, ha nem akarja a mondanivalót félreérteni. Ez jobb esetben csak a szmájli megböködése a kurzorral, hogy előjöjjön az irásos megfejtés (de akkor mi értelme a grafikának?) máskor komoly dilemma keletkezhet.
A fogait vicsorgató zöld pofa inkább azt jelentené, hogy a pasi berágott valamire, azt, hogy "talking" (ami a hivatalos megfejtés) -- a legkevésbé... (különben is miféle gesztus/hangulat az, hogy "talk-ing")
Vagy a kopasz pofa termoszból élvezettel kortyol valamit -- teljes csőd...
A megfejtés nem ad támpontot, lehet kiskorú a bébipapival, vagy egy idült, aki a napi betevőt vételezi be... Micsoda különbség...
arról nem is szólva hogy az agressziv szövegszerkesztő automatikusan berakja a szmájlit, ha felfedezi az őt dekódoló karaktersort, ami aztán betesz a mondanivalódnak.