szervusztok,
örülük hogy megtaláltam ezt a topicot. most második hete hogy itthon fekszem acut lumbago miatt.
Sokat gondolkozom mi lehet az oka. ami kiváltotta egy teljesen héköznapi mozdulat volt; a munkahelyemen az íróasztalon lévő billentyűzet főlé hajoltam hogy beírjak egy jelszót, majd mikor a karommal a billentyűzet felé nyúltam, úgy éreztem a derekamba mintha kétszer belehasítottak volna.
még aznap végig dolgoztam, azonban másnap reggel egy lépést sem tudtam tenni. orvoshoz mentünk aki adott egy injekciót izomlazítót és gyulladáscsökkentőt írt fel. igazából sokkolt az egész esemény mivel nem mondhatom azt hogy legközelebb jobban figyelek, és akkor nem történik meg ez, mert ugyanezt a mozdulatot még sokszor meg fogom csinálni meg kell csinálnom.
szeretném tudni miért történt ez velem, mert nem hiszem hogy azzal ha egy reggel úgy ébredek hogy nem érzem, hogy fáj a derekam attól vége az egésznek. úgy érzem mintha a sors üzenne valamit, amit konkrétumokban nem tudok megfogalmazni, de ha tudni fogom a betegség jelentését akkor könnyebb lesz megérteni ezt a helyzetet, és a megfelelő úton tovább indulni ha felépülök.
előre is köszönöm a mielőbbi válaszotokat.
Szia Molla! Valóban jó úton jársz, ha úgy érzed, ennek a tünetnek mélyebb jelentése is van számodra. Már idáig eljutni is fél gyógyulás szerintem.
A test őszintévé tesz. És soha nem csap be. Mindegy mit okoskodok a logikámmal, mindegy milyen kifogásokat, védekezéseket találok ki. A test a leggyorsabb visszajelző mechanizmus, hogy ami belül van, meg amit kívül teszünk, az nincs összhangban egymással.
Mivel a test őszintévé tesz, ilyen és hasonló kérdéseket hasznos feltenni, hogy tényleg ok szinten történjen a változás=gyógyulás.
Mi az, amit nem birok tovább? Mi az a lelki teher, amit cipelek magammal? Mit hagyjak abba? Hogyan aránylik egymáshoz a munka és a pihenés?
Ha hirtelen fájdalmassá válik a mozgás, akkor már régóta elhanyagolom magam, már régóta elódázom szívem vágyát. Jogos-e nekem pihenni? Jogos-e nekem időnként nem csinálni semmit, másképp magammal lenni. Életemnek melyik területén viszem túlzásba a mozgást?
Pósa Ferenc: a betegség, mint pótcselekvés c. könyvét is ajánlom, meg persze az említett Dhalke könyveit, nagy segítségünkre vannak abban, hogy egyszerűen gondolkozzunk és megtanuljunk figyelni magunkra.
üdv daibo