Budapest Országház !

Elevator Boy témája a 'Építészet' fórumban , 2010 December 21.

  1. Elevator Boy

    Elevator Boy Állandó Tag

    Hazánk kiemelkedő építészeti alkotása Steidl Imre (1839 -1902 )
    épitő mérnök , egyetemi tanár müve a Budapest Orszáház !


    "A hazának nincsen háza" - írta 1846-ban keserûen a magyar
    polgárosodás hõskorának egyik legnagyobb költõje, Vörösmarty Mihály.
    A honfoglaló Árpád vezér unokái valóban sok évszázadon át
    úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó szállása az országgyûlés
    nek. De erre nem is volt szükség, hiszen õk maguk - a fõpapok,
    bárók, nemesek és városi polgárok - voltak az "ország", amerre õk
    jártak, ítéltek, tanácskoztak, ott volt a "haza".
    Ám az államalapító nagy király, Szent István óta éppen Vörösmarty
    nemzedékének idején - a reformkorban, s az azt követõ, 1848-as
    forradalom éveiben - fordult a legnagyobbat a magyar történelem
    kereke. A gazdasági szükségletek, a társadalmi küzdelmek és a
    kulturális ösztönzések következményeként a társadalom kiváltságolt
    százezreibõl és alávetett millióiból ekkoriban formálódott ki az a
    történelmi közösség, amelyet magyar nemzetnek nevezünk. A Szé-
    chenyi István és Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és Kossuth Lajos,
    Kölcsey Ferenc és Petõfi Sándor kezével, szavával alakított "ország-
    nak", az õk és legjobb társaik önfeláldozó munkájával tudatosan
    szervezett "nemzetnek" pedig már nagyon is szüksége volt arra, hogy
    saját háza legyen. A budai hegyen magasodó királyi várpalota töme-
    gének ellensúlyaként lent, a pesti Duna-parton. Az alattvalók fölött
    beláthatatlan magasságokban trónoló uralkodói akarat helyett az
    országlakosok önkormányzatának, saját sorsukról való demokratikus
    döntéseiknek ünnepélyes helyszíneként és lelkesítõ szimbólumaként.
     
    Melitta, nefrisz és corci kedveli ezt.
  2. Elevator Boy

    Elevator Boy Állandó Tag

    Felépül a "haza háza"



    Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombat
    tól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyûlés
    az elmúlt ezredévben. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli
    Pozsonyban. Többször felvetõdõ javaslat megújításaként itt hangzott
    el 1843 júliusában az a reformellenzéki indítvány, hogy a törvényho-
    zásnak a formálódó régi-új fõvárosba, Pest-Budára kellene költöznie.
    Szeptember folyamán országgyûlési bizottság vette kezébe a ház
    ügyét, és a Pest városával folyó sikeres egyeztetõ tárgyalásokra utalva
    nem kisebb tekintély, mint a jövendõ miniszter, Klauzál Gábor jelen
    tette ki, hogy "hely lévén, az ige testté fog válni". Ám a következõ
    évben kiírt tervpályázat díjaiért - avagy csak beadott pályamûveik
    visszaszerzéséért - még a hatvanas években is hiába instanciáztak a
    résztvevõk! Amire végre törvény született az országházról, nemcsak
    a test lett egészen más, mint amilyennek négy évtizeddel korábban
    elképzelték. Az ige - a népképviselet és az annak felelõs kormányzás
    eszméje - is másképp csengett a század végén, az akut válság
    korszakába lépõ dualizmus éveiben, mint reformkori születésekor, a
    polgárosodás még nyitott alternatívái idején.
    Az 1882-ben kiírt újabb tervpályázatot Steindl Imre[32k] (1839-1902)
    mûegyetemi tanár nyerte meg. Nemzedéktársaihoz hasonlóan õ is
    úgy vélte, hogy korának építészeti problémáit úgy oldhatja meg a
    legjobban, ha - a modern technika segítségével - régmúlt korok
    stíluselemeibõl viszonylag szabadon állítja össze alkotásait.
    Ez a historizmus a felvilágosodás óta hódított a mûvészetekben,
    elõbb az antik görög és római stíluseszményt újrafogalmazó
    klasszicizmus, majd a romantika keretében, immár a középkor és a
    koraújkor építészeti formavilágának újraalkalmazásához nyújtva teret.
    A mûvészek egy csoportja valódi rekonstrukcióra, "tiszta" neoromán,
    neoreneszánsz vagy neobarokk alkotások létrehozására törekedett.
    Más mûvészek a nagy stíluskorszakok alapformáinak keverésével
    próbálkoztak, ám az így kialakuló eklektika is - néhány jelentõs
    kivételtõl eltekintve - a romantikus tartalom elmúltával mûvészi
    zsákutcába torkollott. A történeti formák építészeti közhellyé
    koptatása ugyanis idõvel lehetetlenné tette, hogy hitelesen
    hordozhassák az épületben kifejezhetõ emberi értékeket, mara-
    dandó mondanivalót.
    A mûvészettörténetírás és sokezer látogató közös véleménye,
    hogy Steindl Imre pompás Országháza[73k] a historizáló eklektika
    szerencsés kivételei közé tartozik. Külsejének stlílusa az 1830-as
    évek Angliájában kibontakozó Gothic Revival (gótikus újjászüle-
    tés) irányzatához kötõdik, - ebben a felfogásban született Ch. Barry
    és A. W. Pugin remekmûve, a londoni Parlament is. Steindl, az õ
    nyomukba lépve, nem félt merészen újítani ott, ahol az épület funkció
    ja megkövetelte: a gótikában jószerével ismeretlen formaelemet,
    kupolát helyezett monumentális alkotása középpontjába. Éppígy al-
    kalmazta az épület belsõ tereinek szervezésekor is a reneszánsz
    és a barokk elveit. Legnagyszerûbb példája ennek a kupolához vezetõ
    díszlépcsõ. "Én az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni
    - vallotta akadémiai székfoglalójában -, mert ilyen, századokra
    szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem,
    hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusá-
    ba szerény módon, óvatosan, mint azt a mûvészet mindenkoron okvetlenül
    megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be."
    1885. október 12-én vágott bele az elsõ kapa a Lipótvároshoz
    tartozó rakparti Tömõ-tér laza talajába, és tizenhét éven át, átlag
    ezer ember dolgozott a mû elkészültén. A kor leghatalmasabb beru-
    házása volt ez, s mivel lehetõség szerint minden részletét magyar
    anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészít
    tetni, egész iparágakat lendített fel (pl. a márványbányászatot, izzó
    gyártást) a gigantikus összegbe - a tervezett 9 millió forint (18,5 millió
    korona) helyett 38 millió aranykoronába - kerülõ vállalkozás. Mintegy
    176 000 köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát
    húztak fel, fél milliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. (A
    puha sóskúti mészkövet sajnos hamar kikezdte az idõ s az idõjárás;
    folyamatosan cserélik ki a jóval keményebb süttõire.) A 268 méter
    hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter
    magasra emelkedõ épület közel 18 000 m2-t foglal el és 473 000
    köbméter térfogatú. Az épület egy három és fél hónapon át készült,
    átlagosan 2-5 méter vastag, hatalmas betontányéron áll. 90 külsõ és
    152 belsõ szobor[39k] magasodik a falakon, emellett kívül megyei és
    városi címerek, belül a hazai flóra virágmotívumainak sorai dekorál-
    ják a falakat. A díszítéseknél alkalmazott 22-23 karátos arany össz-
    mennyisége mintegy 40 kilogramm.
    Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsõház és 13 személy- és
    teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel
    több mint 200 irodahelyiség van. Az Országház méreteirõl fogalmat
    adhat a következõ becslés: mintegy 50 ötemeletes lakóház férne el
    a belsejében!
    Esztétikailag a Duna felõli oldal a fõhomlokzat, de a hivatalos
    fõbejárat a Kossuth térrõl nyílik. A kritikusok máig felemlegetik, hogy
    a tér és az Alkotmány utca hibás rendezése folytán (ezt Steindl
    amiként az épület teljes befejezését - már nem érte meg) sajnos nem
    nyílik kellõen távoli, reprezentatív rátekintési perspektíva a homlokzat
    és a kupola megfelelõ városképi érvényesüléséhez. Az épület szim-
    metrikus szerkezete alapjában követi egy kétkamarás országgyûlés
    funkcióit. Akár a washingtoni Capitolium esetében, itt is a törvényho-
    zás egy-egy házát szolgálta, illetve szolgálja az északi, illetve a déli
    szárny (közepükön a kiemelkedõ tetõvel jelzett üléstermekkel), és az
    összekötõ kapcsot - s egyben az együttes ülések színhelyét - adja a
    hatalmas kupolacsarnok. A II. világháború befejezése óta az épület
    a törvényhozó mellett otthont ad a végrehajtó hatalom legfelsõbb
    vezetésének is. Északi frontja a miniszterelnök, a déli a köztársasági
    elnök rezidenciája, míg a parlament elnöke a bejárati épületrész
    észak-keleti sarokszobáiban dolgozik.
     
    Melitta, nefrisz és corci kedveli ezt.
  3. Elevator Boy

    Elevator Boy Állandó Tag

    A díszlépcsõ



    A hármas osztású, hatalmas fõbejárathoz vezetõ széles lépcsõ két
    oldalán oroszlánszobrok fogadják a látogatókat - Markup Béla, illetve
    a háborúban elpusztultat újraformáló Somogyi József alkotásai. De
    a turistacsoportok nem ezen az úton, hanem a XIl. kapun keresztül,
    a fõhomlokzattal párhuzamos belsõ folyosón érkeznek a díszlépcsõhöz,
    parlamenti sétájuk kezdetéhez.
    A fõbejárattól egyetlen lendülettel a kupolateremhez vezetõ
    díszlépcsõ-csarnok[91k] Steindl mester egyik legragyogóbb építõmûvészi
    alkotása. Különösen impozáns az a megoldás, hogy a pihenõtõl a kupola
    felé immár a belsõ tér majd teljes szélességében vezet tovább a
    fõlépcsõ! Méltán kapott éppen itt, a bal oldali márványfalon
    helyet 1904-ben a mûvész bronz mellszobra, Stróbl Alajos munkája.
    Az iparosmunka szeretetét ékszerész édesapjától örökölte Steindl
    lmre, de a bécsi neogótika kiemelkedõ mesterének, Friedrich
    Schmidtnek tanítványaként sem felejtette kõmûves inaséveit. Sõt,
    egyetemi tanárként sem átallotta kezébe venni a vakolókanalat, hogy
    a kõmûves mesterséget kitanulva még szakszerûbben vezethesse be
    tanítványait a mûemlékrestaurálás rejtelmeibe.
    A díszlépcsõ-csarnok mennyezetét tartó oszlopok közül kiválik
    nyolc sötétvörös színû, hat méter magas és négy tonna súlyú gránit
    szál. Svédországból származnak, egyetlen sziklatömb valahány. A lép-
    csõre lepillantó, koronázási jelvényeket tartó apródfigurák horgany
    öntvénybõl készültek, kissé erõltetetten idézve a festett gótikus faszob-
    rok modorát. A mennyezet tükreiben Lotz Károly három allegorikus
    freskója segít értelmezni, miféle fogalmakhoz társítsuk a csarnok
    nagyszerû térélményét. A bejárat oldalán "A törvényhozás apotheózi-
    sa" látható, pontosabban az ezeréves magyar törvényhozásé, mivel
    a kép centrumában magasodó oszlopon leghíresebb törvénycikkeink
    sorakoznak (aligha véletlenül a kiegyezéssel az élen...). Az antikizáló
    talapzatot a vérszerzõdés dombormûve díszíti, a figurák kezében
    pedig feltûnik a magyar címer és a szent korona. A másik kép tárgya
    "Magyarország dicsõítése"[77k], ugyancsak egyértelmû történelmi utalá-
    sokkal: a címerpajzsot tartó nõalak lábainál balról Széchenyi István,
    jobbról Petõfi Sándor vezeti Huszár Adolf nevezetes szobrát idézõ
    testtartásban a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömegeket.
    A kettõ között elhelyezkedõ harmadik képen a magyar állam ún.
    középcímerét - Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Fiume és
    Magyarország egyesített heraldikai szimbólumát - tartják Lotz jelleg-
    zetes, légiesen könnyed angyalfigurái.


    A kupolacsarnok



    A lépcsõn felérve a térélményt szenzációsan kitágító, tizenhatszög
    letû körfolyosóra lép a látogató. A kupolacsarnok[63k] belsõ csillagmeny-
    nyezete természetesen jóval alacsonyabb a külsõ kupolánál, de a
    leleményes szerkesztés folytán 27 méteres magasságát a körterem
    20 méteres átmérõjéhez képest így is imponálóan magasnak érez-
    zük. A pompás csarnok - az épület szerkezeti és gondolati középpont-
    ja - egykor az országgyûlés mindkét háza együttes üléseinek adott
    otthont. A fõbejárati fronttal együtt egyébként ez volt az Országház
    legkorábban elkészült része, mivel már 1896-ban itt tartották a parla-
    ment millenniumi ünnepi ülését.
    A kupolacsarnokban körbepillantva tizenhat uralkodó szobra és
    címerpajzsa ad rövid történelmi leckét - mind ezeréves históriánkból,
    mind a dualizmus korának történelemszemléletébõl - a pillérköte-
    gekben gyönyörködõknek. Szemben a fõlépcsõvel Árpád nyitja a
    sort, majd - balról jobbra haladva - Szent István, Szent László,
    Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és
    Hunyadi Mátyás következik; azután az erdélyi fejedelmek közül Bátho-
    ri István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül
    pedig három Habsburg: lll. Károly, Mária Terézia és II. Lipót zárja e
    jócskán kompromisszumos összetételû szoborgalériát.
    A királyszobrok - s a társalgókban, termekben, folyosókon elhe-
    lyezkedõ megannyi társuk - alkotói a kor nevesebb szobrászai közül
    valók: többek között Bezerédy Gyula, Holló Barnabás, Kiss Antal, Kiss
    György, Kallós Ede, Köllõ Miklós, Ligeti Miklós, Mátray Alajos, Mayer
    Ede, Damkó József, Szécsi Antal. Anyaguk a már említett horgany
    öntvény mellett a modern magyar kerámiaipar európai rangú mûhe-
    lyében, Zsolnay Vilmos pécsi gyárában készült különlegesség : a
    pirogránit. Burkolásra ideális - az országház udvarainak falain szá-
    mos ponton pirogránit hordozza a hazai növényvilág stilizált motívu
    mait. De szobrászati alapanyagnak - immár kilenc évtizede egybe-
    hangzó kritika állítja - sajnos nem volt a legszerencsésebb választás.
    "Éktelenkedõ és papagáj színeitõl kacérkodó apró, szobornak neve-
    zett figurák" - így minõsítette Pap Zoltán képviselõ 1902-ben a kon-
    vencionális megformálásukat az élénk színekkel csak méginkább
    hangsúlyozó alkotásokat. Mivelhogy az anyag mellett legalább ilyen,
    vagy tán még nagyobb problémát jelent a megmintázás kötelezõen
    unalmas egyöntetûsége. A kritika tehát jogos, miközben maguk a
    szobrok kezdettõl fogva sajátos, nélkülözhetetlen összetevõi a "haza
    háza" hangulatának.
    A kupolacsarnok pilléroszlopainak oldalában márványtáblák jelzik,
    nem üres szó csupán az, amit úgy hívunk, nemzeti emlékezet. Az
    Országház megépítését, a honfoglalás millenniumának megünneplé-
    sét, Szent István intelmeinek részleteit, s végül - talán egyfajta kárpót-
    lásul, hiszen mindenképpen az uralkodók között lett volna a helye -
    II. Rákóczi Ferenc dicsõ emlékezetét hirdeti ez a négy márványba
    vésett oklevél.
     
    Melitta, nefrisz és corci kedveli ezt.
  4. Elevator Boy

    Elevator Boy Állandó Tag

    Termek a kupolacsarnok körül



    Nevezetes helyiségek övezik a kupolacsarnokot a Duna felõli olda-
    lon. Szemben a díszlépcsõvel az impozáns méretû - a folyó menti
    homlokzaton oszlopsoros erkélyfolyosóval kitüntetett - Vadászterem
    nyílik, az Országház nagyebédlõje. "Megharsan a völgyben hajtók
    riadása, / Nincs földön, égen sincs, vadnak maradása" - idézi fel
    Arany János gyönyörû sorait Körösfõi-Kriesch Aladár a déli falra
    festett freskón. Az alagsori konyhából ételliften érkezõ ebédet nem
    szokványos látványként köríti a bölénnyel viaskodó hun testvérkirá-
    lyok, Buda és Attila fejedelmi mulatsága. Ám ha valaki a vadászdrá-
    ma helyett békésebb látványra vágyik, a terem északi oldalán a
    magyar szecesszió kiemelkedõ mesterének balatoni halászatot ábrá-
    zoló freskójában gyönyörködhet. A tihanyi félsziget, s rajta a bencés
    monostor, az elõtérben pedig a hálóvonást irányító szerzetesek meg
    jelenítése ezeréves történelmünk egy másik tradíciójáról, civilizációs
    teljesítményeink csöndes munkásairól mesél. A mennyezeten Tar-
    dos-Krenner Viktor ábrázolta az aratás, a szüret és a bõség allegóriáit,
    míg a bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves ma-
    gyar vár mûvészi látványát. A háború alatt a képek sajnos elpusztul
    tak, de nemrég valamennyit gondosan újrafestették. Az elsõ a Hunya-
    di-birtokok központja, Vajdahunyad; azután a Thurzókat, s Thökölyt
    idézõ Árva vára következik; középen az Anjouk és a Hunyadiak
    Visegrádja (az egyetlen, amelyik ma is Magyarországon magasodik);
    majd Klissza, a német lovagrend nevezetes dalmáciai erõssége, s
    végül Csák Máté fészke, Trencsén.
    A Vadászterem sarkainál két kisebb terem nyílik: a déli a képviselõi
    büfének ad otthont, míg az északi - a Gobelinterem - sajtótájékozta-
    tók gyakori színhelye. Az 1920-as években került a falára a nevét adó,
    kilencszer három méter széles szõttes, harminc szövõnõ két évi mun-
    kájának pompás eredménye. "A vezér és nemesei elrendezték az
    országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát - idézi fel
    a Rudnay Gyula tervezte kép Béla király névtelen jegyzõjének sorait:
    ... azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk
    nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az
    ország egész dolgának. "Bár több mint valószínû, hogy hazaszerzõ
    õsapáink sohasem tanácskoztak Pusztaszeren, Anonymus ötletes
    helynévmagyarázata immár évszázadok óta szilárd szimbóluma a
    magyar alkotmányosság megszületésének.


    A képviselõházi ülésterem és társalgó



    Ha a díszlépcsõ felõl érkezve megállunk a kupolacsarnok közepén
    a hatalmas rózsacsillár alatt, jobbra s balra pillantva csodálatos térél-
    mény keretében tárul fel elõttünk az épület funkcionális szerkezete.
    A mindkét irányban húzódó társalgókon és a nyitott ajtókon keresztül
    akadálytalanul hatolhat az üléstermekig, az elnöki pulpitusokig a
    tekintet. Az épület külsõ megformálása során Steindl mind az északi,
    mind a déli szárnyon kiemelkedõ tetõszerkezettel jelezte, hol tanács-
    kozik a történelmi magyar országgyûlés két háza. Mivel 1944 decem-
    bere óta a magyar törvényhozás egykamarás, tehát csak egy testület
    bõl áll, az északi oldali, egykori fõrendiházi ülésterem gyakran nemzet-
    közi tanácskozások színhelyeként szolgál. Forduljunk tehát elõbb a
    déli oldal, a mai magyar országgyûlés otthona, a képviselõházi üléste-
    rem felé.
    Az út a társalgón[35k] keresztül vezet. Ez a terem a képviselõk közötti
    termékeny eszmecserék helyett - ennek ma már inkább a folyosó a
    színtere - elsõsorban a sajtó hadiszállása. Hatalmas, vöröses árnyala-
    tú szõnyege nemzetközi ritkaság; szobordíszei a reáltudományokat,
    továbbá az ipar és a kereskedelem fontosabb ágazatait megjelenítõ
    allegóriák. A kutatók a korszak ellentmondásos mûvelõdéspolitikájá-
    nak jeleként értékelik, hogy az Országház festészeti feladatainak elké-
    szítésében aránytalanul nagy szerepet kapott a szerényebb tehetségû
    Vajda Zsigmond. Ebben a teremben jobbára meglehetõsen zsúfolt
    kompozíciói közül a hun-magyar mondavilág körébõl vett jelenetek
    - Csodaszarvas, Attila kardja, Buda halála, Emese álma - láthatók.
    A társalgóval átellenben, rövid keresztfolyosó túloldalán nyílik a
    képviselõházi ülésterem[35k]. A kiemelkedõ tetõ csúcsíves ablakain át
    egyenletes fény világítja meg a "haza háza" legfontosabb termének
    hatalmas, patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles,
    17 méter magas belsõ terét. A színhatásban az arany mellett egy
    méltán híres építõ- és díszítõanyag, a szlavóniai tölgyfa meleg barna
    tónusa érvényesül - e nemes anyagból hasították egykor a Lánchíd
    zárgátjának cölöpjeit is! A kiváló akusztikájú ülésteremben eredetileg
    438 képviselõnek készítettek speciálisan formatervezett bõrüléseket,
    míg a patkó belsõ körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány
    épp jelen lévõ miniszterei ülnek. A teremnek a félemelet terébe már
    belesüllyesztett középsõ részén, az elnöki emelvénybõl nyíló, a gépíró
    terembe vezetõ lejárat elõtt a gyorsírók asztala áll. Egykor minden
    ülés elõtt ide tornyozta fel a parlamenti hivatalszolga a magyar állam
    tíz évszázados jogalkotó tevékenységének summázatát, a Corpus
    Juris köteteit is.
    Az akusztikai okokból viszonylag magasra épült emelvényen az
    elnök és a jegyzõk foglalnak helyet. Közvetlenül az elnöki asztal
    középsõ faragványában mementóként õrzött sérülés: a parlament
    tárgyalási szabályait durván megsértõ Tisza István házelnököt célozta
    az a pisztoly, amelybõl végül ide csapódott be a golyó. Az 1912. június
    4-én elkövetett merénylet azon törvénytelen és erõszakos lépéseket
    igyekezett megtorolni, amelyekkel Tisza letörte az ellenzéknek a par-
    lamentet megbénító obstrukcióját (a tárgyalások technikai akadályo-
    zását). Az ellenzék viszont arra hivatkozott, hogy a lakosság többségét
    kirekesztõ, szûk választójog alapján választottakkal szemben nem köti
    a parlamentarizmus erkölcsi szabályrendszere. A merénylõ azután
    maga ellen fordította fegyverét, a sértetlen házelnök pedig rendületle-
    nül vezette tovább az ülést.
    Akadtak máskor is drámai pillanatok a "haza házá"-ban, a berende-
    zés összetörésétõl kezdve ellenálló képviselõk rendõri kivezettetéséig.
    Az elnöki emelvény két szélén nyíló ajtók fölé ezért is kerültek oda a
    rendcsinálás hatékony segítõi, az ún. viharcsengõk. De hangjuk he-
    lyett inkább a magasban látható szobrok - az Egyetértés, a Béke és
    a Bölcsesség allegóriái - hivatottak csendesíteni a honatyákat. Bár
    igaz, ami igaz: a kazettás mennyezet közelében álló, jócskán aranyo-
    zott horganyfigurák között ott a Dicsõség, az Ékesszólás és a Háború
    is...
    Az elnöki emelvény felett a középcímer látható, míg a zárófal két
    oldalán Vajda Zsigmondnak - a társalgókban festetteknél jobb kvali-
    tású - temperaképei. A bal oldali az Osztrák-Magyar Monarchia
    szimbolikus születésnapját - az aradi vértanúkat bitóra küldõ Ferenc
    József magyar királlyá koronázását - ábrázolja. Sokszorosan fonto-
    sabb azonban a másik: ezen szintén egy Habsburg a fõszereplõ - az
    elõbbi apjának unokatestvére -, de jócskán eltérõ szerepkörben.
    A kép[45k] a modern magyar parlamentarizmus nevezetes pillanatát ra-
    gadja meg: István nádor 1848. július 5-én megnyitja az elsõ népképvi-
    seleti országgyûlést.
    Az országgyûlés intézményének magyarországi történetérõl persze csupán
    a célzatos legendák és a romantikus vágyálmok állíthatták, hogy eredete
    a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A kutatás ma már meglehetõs
    biztonsággal meg tudja állapítani, hogy a mintegy kétszáz évvel korábbi
    eseményeket felidézni törekvõ Anonymus a maga korának miféle intézményeit
    vetíthette bele a vérszerõdés bizonytalan emlékeinek leírásába, avagy -
    amiként a Gobelinteremnél már szóba került - a Pusztaszer helynév
    magyarázatába. A középkori történelemben ugyanis szerte Európában az
    országlakosok gyûléseinek igen sokféle típusával találkozhatunk.
    Közülük - hazai viszonylatban is - a kora feudális államot
    irányító királyi tanács a legfontosabb. Az országos jelentõségû bírósági és
    kormányzati ülésszakokon - pl. a szent király István-napi ünnepén, augusz-
    tus 20-án - fokozatosan bõvülhetett ennek összetétele azáltal, hogy azon a
    fõpapokon és a bárókon kívül valamilyen formában megjelentek a társada-
    lom más csoportjainak képviselõi is. Sokszor hadiszemle adott alkalmat
    gyûléseik tartására, máskor egyházi tanácskozás: az I. Szent László[30k] király
    elnökletével 1092-ben tartott, nevezetes szabolcsi zsinaton például világi
    elõkelõk közremûködésével, a papság és a nép tanúskodása mellett szület-
    tek a határozatok.
    Az országlakosok ezekhez hasonló gyûlésébõl igazi országgyûlés termé-
    szetesen csak akkor lehet, ha már létezik az "ország" fogalma, vagyis a
    területi uralom olyan elképzelése, amelynek már nem kizárólag a király
    személye, hanem - vele együtt - egy olyan közösség a hordozója, amely
    több kisebb, politikai jogokkal rendelkezõ egységbõl épül fel. Amiként azt
    a középkori oklevelek összetett vizsgálata bizonyította, ezek az egységek
    a rendek - jogaik és érdekeik közösségét az újrafelfedezett római jog és az
    ennek hatására is változó kánonjog segítségével fogalmazták meg. Az utóbbi
    évek egyik idõtálló kutatási eredménye, hogy bebizonyosodott: Hispánia,
    Anglia, egyes skandináv területek és egy közeli, kis fejedelemség, a friaul
    aquileiai patriarchátus mellett Magyarországon jelentek meg a legkorábban
    - már az 1270-1300 közötti évtizedekben - a korai rendi fejlõdés intézmé-
    nyei.
    1277-ben, a Rákos mezején már olyan gyûlést tartottak az "ország" tagjai,
    amelyen együtt vettek részt a fõpapok, a bárók, a nemesek és a kunok.
    A nemesek - zömében az egykori királyi szerviensek, a nevezetes Aranybulla
    kiharcolói - persze messze voltak még attól, hogy a királyi hatalom
    kellõen erõs támaszai lehessenek a tartományurak elleni hatalmi küzdelemben.
    Ám az 1290. és az 1298. évi országgyûlések törvényei - különösen a király
    formális rendi ellenõrzés alá helyezése két püspök és két nemesi tanácsos
    kirendelésével - azt világosan jelezték, hogy a korai rendiség intézményeit
    szervezõ magyar fõpapi, egyházi értelmiségi csoport nem csupán a korabeli
    európai jogi-politikai mûveltség élvonalába tartozott, de imponáló
    felelõsségtudattal igyekezett irányítani az Árpádok végnapjaiban anarchikus
    viszonyok közé süllyedõ ország sorsát.
    Az Anjou-kori felvirágzás idején a korai rendi intézmények emléke elhalvá-
    nyult. E korszak ritkán tartott országgyûlései nem maguk hozták, csupán a
    királytól kérték a törvényt. Majd csak a 15. század elsõ felében, Zsigmond
    uralkodása végén, I. László s fõként Hunyadi János kormányzósága idejé-
    ben szilárdult meg a rendi monarchia, s annak központjában - a királyt
    segítõ, de egyben törvényekkel korlátozó - rendi gyûlés intézményrendszere
    Magyarországon. Ekkorra már negyedikként az országlakosok egy újabb
    csoportja, a városi polgárság is jogot nyert arra, hogy képviselõi bekapcso-
    lódjanak a törvényhozás, az adómegajánlás, a hadüzeneti és békekötési
    tárgyalások, esetenként a nádor- és más fõméltóság választások, a bírásko-
    dás stb. országgyûlési munkájába. 1608-ban törvény rögzítette az évszáza-
    dos szokásjogot arról hogy a fõpapok és a bárók személyesen a felsõ táblán,
    míg a megyék, a szabad királyi városok, a szabad kerületek (jászok, kunok,
    hajdúk) és a káptalanok választott követeik útján, az alsó táblán intézik az
    ország dolgát.
    A felvilágosodás szellemi programja, az ember személyes önrendelkezési
    jogának filozófiai és politikai elismerése a 18. század végétõl új követelmé-
    nyeket támasztott a magyar törvényhozással szemben. Ha születésénél fogva
    minden ember egyenlõ, akkor az "ország"-nak sem csupán a kiváltságosok,
    hanem minden honfitársunk ugyanolyan teljes jogú tagja! A jobbágyokat s
    a többi nincstelen milliókat tehát mielõbb "be kell emelni az alkotmány
    sáncaiba", vagyis õk is nyerjenek országgyûlési képviseletet - ez lett a
    gazdasági és társadalmi válságfolyamatoktól egyaránt sarkallt magyar pol-
    gári átalakulás reformkori alapozó szakaszának egyik legfontosabb követelé-
    se. Az államszerkezet polgári átalakításának programjában ez a törekvés
    tehát a népképviselet megteremtése a megyékben és az országgyûlésen
    szervesen kiegészült a parlamentarizmus másik alapkövetelménye, a felelõs
    kormányzás bevezetésének sürgetésével.
    E kettõs problémakör számos fontos részletét már az 1790-es években
    megfogalmazta Hajnóczy József, korai polgárosodásunk legjelentõsebb
    gondolkodója és vértanúja. Az 1830-as évek elején fokozatos bevezetésük
    fõbb lépéseiért indított harcot a jobbágyok és nemesek érdekegyesítését
    politikai programmá emelõ Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc, avagy a
    modern polgári nyilvánosság megteremtésében oroszlánszerepet vállaló
    fiatal Kossuth Lajos. Ugyanõ képviselte a leghatározottabban az 1840-es
    évek Deák Ferenc és Batthyány Lajos vezette liberális reformellenzékében
    azt a felismerést is, hogy a kiváltságosoknak a bécsi udvarra támaszkodó
    erõi ellenében az országgyûlés csupán a népképviseleti reformmal kiszélesít-
    ve tudja gyõzelemre vinni a "haza és haladás" ügyét.
    1848 forradalmi tavaszának lehetõségét kihasználva, de valójában az azt
    megelõzõ évtizedek szívós küzdelmének eredményeként születtek meg vé-
    gül a népképviseletrõl és a felelõs kormányzásról szóló törvénycikkek
    ezeken nyugszik mai országgyûlésünk mûködése is.
    Vajda Zsigmond képe tehát - térhetünk vissza az ülésterembe - az
    elsõ olyan parlament megnyitását ábrázolja, amely kiváltságos ren-
    dek helyett immár szabad polgárokat képviselt (ha számukat vagyoni
    és értelmiségi cenzus szûkítette is), és történelmünk során elõször
    rendelkezett a végrehajtó hatalom alkotmányos felelõsségre vonásá-
    nak jogával. A festmény Borsos József és August Pettenkofen litográ-
    fiája alapján készült, így a nádor és a Batthyány-kormány középponti
    csoportja mellett hitelesen jelennek meg a kor olyan neves liberális
    politikusai, mint a jobbszélen a kopaszodó Bezerédj István, tõle balra
    az õszhajú, a képbõl felénk kitekintõ Beöthy Ödön, az emelvényhez
    legközelebb álló Pulszky Ferenc, azután a bal oldalon, egy papi figura
    jobb és bal oldalán Teleki László és Andrássy Gyula grófok, avagy a
    balszélen ülõ román demokrata tudós, Eftimiu Murgu.
     
    Melitta, nefrisz és corci kedveli ezt.
  5. Elevator Boy

    Elevator Boy Állandó Tag

    A volt fõrendházi ülésterem és társalgó



    A korábbi alsóházi - ma képviselõházi - ülésteremmel átellenben,
    a kupolacsarnokból jobbra nyíló északi szárnyon található a rendi
    gyûlés egykori felsõ táblájának örököse, a fõrendiház tanácskozói
    terme.[64k] A hozzá vezetõ társalgó szõnyege és falai - az építészeti
    szimmetriára dekorációs ellentéttel felelve - kék tónusúak; a szoborfi-
    gurák az agrár- és ipargazdaság néhány ágának allegóriái; végül a
    mennyezet[69k] képei Vajda Zsigmond történeti tárgyú kompozíciói közül
    valók: Szent László gyógyfüvet talál, Könyves Kálmán eltiltja a boszor-
    kányégetést, Szent István fogadja a koronát hozó Astrik apátot, a
    Szent Kereszt apoteózisa, az igazságot szolgáltató Mátyás király, Nagy
    Lajos elrendeli a kassai dóm építését. Érdekes kuriózum, hogy a
    mûvész e legutóbbi képre nemcsak önmagát festette oda, hanem a
    székesegyház restaurátorát, Steindl Imrét is.
    A fõrendiház termének impozáns belsõ tere a háború idején
    erõsen megsérült. Javításakor - fõképp az ülésrendszert - nem
    eredeti állapotában állították helyre, de megõrizte barna-arany ragyo-
    gását, és természetesen megmaradtak a zárófal felsõ karzatát díszítõ
    aranyozott horganyszobrok - a Tudomány, az Erõ, az Igazság, a
    Kritika, a Hit és a Jótékonyság - allegórikus figurái. Jantyik Mátyás
    képei is az egykori, a képviselõházéhoz hasonló aggályossággal kiszá-
    mított politikai tartalmat õrzik: itt a magyar örökség önálló témakörét
    az ellenállási záradékot is tartalmazó Aranybulla kihirdetésérõl készí-
    tett kompozíció hordozza, míg a Habsburgokhoz lojális történeti szá-
    lat a fiatal Mária Terézia trónját megoltalmazó katonai segély meg-
    ajánlása képviseli.


    A Delegációs terem és folyosó



    Az üléstermek felõl több folyosón[77k] át, változatos útvonalakon közelít-
    hetjük meg a díszlépcsõ-csarnok eddig nem említett, fõbejárat felõli
    oldalát. Útközben Róth Miksának, a századvég legjelesebb üvegfestõ-
    jének csodálatos ablakkompozícióiban[36k] gyönyörködhetünk. Külön
    figyelemre érdemesek a fûtõrendszer díszrácsai, amelyeken át - a
    távvezetéken keresztül érkezõ fûtõgõzzel temperált levegõ egyenlete-
    sen tartja a ház hõmérsékletét. A mûszaki tudás kellõ gyakorlati
    leleményességgel párosul: a folyosókon számozott szivartartóval ellá-
    tott hamutálcák találhatók, így a képviselõnek nem kell eloltania az
    illatos havannát, amíg beszalad szavazni az ülésterembe!
    A Delegációs terem folyosóját Dudits Andornak a fõbb miniszteriá-
    lis ágakat szimbolizáló képei dekorálják: Honvédelem, Vallás és Kultú-
    ra, Igazságszolgáltatás, Földmûvelés, lpar, Kereskedelem. Egykor
    ugyanis innen nyíltak a miniszterek dolgozószobái (a házelnökében
    pl. korábban a vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgozott). A fõbe-
    járat fölött elhelyezkedõ nagyméretû terem onnan nyerte nevét, hogy
    a dualizmus idején az ún. közös minisztériumok (hadügy, külügy és
    a rájuk vonatkozó pénzügy) felett a két birodalomrész parlamentjeibõl
    kiküldött, 60-60 fõs delegációk gyakorolták a felügyeletet. Pesti ta-
    nácskozásaik idején az osztrák partnerek nyilván örömmel gyönyör-
    ködtek Dudits mester ifjúkori fõmûvének, a terem nyugati falát borító
    hatalmas szekkónak a látványában. Ferenc József 1867. évi megko-
    ronázásának kardvágási jelenete persze napjainkban már kevésbé e régen
    elmúlt "rendszer" eredményeinek, mint inkább illúzióinak sajátos szimbóluma.
    A folyosó déli végén nyíló egykori miniszteri tanácsterem nevezetességei
    Lotz Károly "Erélyesség" és "Bölcsesség" címû mennyezetképei - a mester
    legkiválóbb országházi alkotásai.


    A köztársasági elnök fogadószobái



    Napjainkban az Országház szárnyainak két szélsõ traktusa kiemel-
    kedõ közjogi méltóságaink rezidenciái: az északi a miniszterelnök, a
    déli pedig a köztársasági elnök munkahelye. Az elnöki irodából két
    nevezetes terem is nyilik. Az egyikben a két világháború között a
    magyar kormányzók apoteózisát festette meg Udvary Géza és Diósy
    Antal. Elõbbi a hosszanti falfelületen a déli harangszót hallgató Hu-
    nyadi János diadalát ábrázolta - innen származik egyébként a Nán-
    dorfehéruári terem elnevezés. Ugyanõ festette az északi falon Kos-
    suth Lajos kormányzói apoteózisát (Petõfivel, Bemmel, Damjanich
    csal), míg az ablakok közt - Diósy Antal ecsetje nyomán - éppen
    Szilágyi Mihály kiáltja ki magyar királlyá az ifjú Hunyadi Mátyást.
    A negyedik fal képe eredetileg Horthy Miklóst dicsõítette, de ezt a
    háború után eltávolították és Patay Lászlónak II. Rákóczi Ferenc és
    Esze Tamás találkozását bemutató festménye került a helyére.
    Az elnöki irodából nyíló Munkácsy-terem a Parlament legjelentõ-
    sebb mûtárgyának otthona. A Párizsban élõ mester "Honfoglalás"[48k]
    címû alkotása eredetileg a képviselõházi ülésterembe készült, de nem
    csupán az akusztikai okokból megemelt elnöki emelvény miatt nem
    került oda. Számos honatya kifogásolta ugyanis, hogy Munkácsy
    Mihály gyõzedelmes alávetés helyett békés üdvözlésként ábrázolta a
    honfoglalók és a vízzel, földdel megjelenõ õslakosság (a nemzetisé-
    gek!) elsõ találkozását. Csak a húszas években került végül a kép mai
    helyére.


    Az Országgyûlési Könyvtár



    Nincs a világon parlament, amelynek ne lenne saját könyvtára. A jó
    döntések szakmai fedezetéhez rengeteg információ kell, s mivel az
    Országgyûlési Könyvtár ezt szolgáltató apparátusa a képviselõk szá-
    mánál jelentõsen több olvasó tájékoztatására képes, így e pompás
    intézmény egyben országos szakkönyvtárként mûködik a jogtudo-
    mány, a legújabbkori történelem, az ENSZ-kiadványok és természete
    sen a parlamenti könyvészeti anyag területén. Itt található az Európa
    Tanács Információs és Dokumentációs Központja is. (Az Országgyû-
    lés iratait saját levéltára kezeli.) A mintegy félmilliós állomány haszná-
    latát számos modern információs rendszer segíti. A hatalmas olvasó
    terem a fõemeleti Vadászterem alatt helyezkedik el.
     
    Melitta, nefrisz és corci kedveli ezt.
  6. corci

    corci Állandó Tag

    Az Országház a Duna túlpartjáról nézve.
    [​IMG]
     
    Melitta, nefrisz, Buboska és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. corci

    corci Állandó Tag

    [​IMG]
    Még egy kép a Duna túlsó partjáról.
     
    Melitta, nefrisz és Elevator Boy kedveli ezt.
  8. corci

    corci Állandó Tag

    A parlament főbejárata a Kossuth Lajos téren
    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  9. corci

    corci Állandó Tag

    Még egy kép a Kossuth Lajos tér felől nézve:
    [​IMG]
     
    Melitta, nefrisz és Elevator Boy kedveli ezt.
  10. corci

    corci Állandó Tag

    Belső tér: a főlécső
    [​IMG]
     
    Melitta és nefrisz kedveli ezt.
  11. corci

    corci Állandó Tag

    A kupola-terem
    [​IMG]
     
    Melitta, nefrisz és Elevator Boy kedveli ezt.
  12. corci

    corci Állandó Tag

    Itt őrzik a Szent Koronát

    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  13. corci

    corci Állandó Tag

  14. corci

    corci Állandó Tag

    Az ÜLÉSTEREM
    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  15. corci

    corci Állandó Tag

    Képviselői ülésterem
    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  16. corci

    corci Állandó Tag

    GALÉRIA
    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  17. corci

    corci Állandó Tag

    [​IMG]
    NÁNDORFEHÉRVÁRI TEREM
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  18. corci

    corci Állandó Tag

    MUNKÁCSY TEREM
    [​IMG]
     
    Melitta, nefrisz és Elevator Boy kedveli ezt.
  19. corci

    corci Állandó Tag

    LÉPCSŐHÁZ
    [​IMG]
     
    Melitta, bice, nefrisz és 1 másik tag kedveli ezt.
  20. corci

    corci Állandó Tag

    KÖNYVTÁR
    [​IMG]
     
    Melitta, nefrisz és Elevator Boy kedveli ezt.

Megosztás