Azért néhány szót mégiscsak megérdemel a történet. Részese voltam, kislányommal a hátam mögött. Bár én szerencsésebben jártam a többieknél. Indulás előtt interneten, a médiából igyekeztem tájékozódni, el merjek-e indulni. Sehol sem hívták fel a figyelmet arra, hogy gond lehet, bár azt természetesen tudtam, hogy jó időre nem számíthatok. 14-én délután fél 4-kor indultunk el az M1-n Bécs felé, az első kb. 30 kilométeren még hó sem volt, aztán Székesfehérvár után már csak kettesben lehetett haladni. Balesetet nem láttam, igaz, hókotrókat sem, bár akkor már nagyon esett a hó, s a hőmérséklet is folyamatosan csökkent. Az ablaktörlőre úgy fagyott rá a hó, ahogy megérkezett. Innentől elég rossz volt a kilátás, a dugóban folyamatosan kiugráltam - a többiekkel együtt -, hogy jégtelenítsem kézzel. Aztán 5 óra magasságában leállt minden. Néztem telefonon az internetet, semmi hír. Hallgattam a rádiókat, telefonáltam az Útinformnak, az Autópályakezelőnek, fel sem vették. Úgy fél óra múlva bemondta az egyik kereskedelmi rádió, hogy Ausztriában több autópályát lezártak. Itt ijedtem meg igazán, gondoltam, akkor visszafordulok Budapest felé. Az első kijárónél nem tudtam lemenni, annyian voltak. Tatabánya előtt végre sikerült, viszont ahogy leértem a pályáról megközelítőleg 20 cm hó fogadott, iszonyatos szél, kemény mínuszok. A táblákat nem lehetett látni, rájuk fagyott a hó. Még szerencse, hogy létezik GPS, ami visszanavigált az autópályára, immár Pest irányába. Telített volt mindkét pályaszakasz, sehol hókotró, rádióban semmi hír, csak a sötét volt és az őrjítő havazás. Mindent összevetve: fél 9 magasságában hazaértem. Néztem a netet, van-e további hír. Nem volt. Tv-ben szintén semmi. Másnap hallottam Pintér Sándor "belevaló" nyilatkozatát, hogy mi voltunk a felelősek a kialakult helyzetért. Azt gondolom, az autópálya díját azért fizetjük, hogy az út járható legyen. De ha már kialakult a helyzet, volnának szervezetek, melyek a mentést koordinálhatták volna. Ahogy később hallottam, a civilek, a magánemberek kitettek magukért. Csak egy megjegyzés a végére: alighanem a világ több országában ilyenkor önként mondanának le felelős vezetők, nem magyarázgatnák a bizonyítványukat, hárítanák a felelősséget másokra...