Reggel,hogy ne kelljen hadakoznom a kutyánkkal a lányaimmal hagytam el a házat. Még volt egy órám a fodrászig addig a barátnőmnél voltam egy kis reggeli csevegésen.Csak úgy egymás között. 8 órakor elindultam még láttam az utcán a sógornőmet. Gondoltam ,de jó legalább a megállóig együtt megyünk. Nos ez nem egészen így történt. Mondta ,hogy már félórája akarja a kutyánkat vissza terelni ,de nem sikerül.
Mindig talál valamilyen rést amit az útépítők csináltak a kerítésünkben és kiszabadítja magát.Utána iszkiri és már ott van a sarkunkban.
Ez ment egy darabig míg a szomszédok segítségével újra kerítésen belülre került,miközben a mi időnk meg vészesen csökkent.
A sógornőm lassan két órás én negyedóra késésbe a fodrászatban(
ezt így karácson előtt nem nagyon kell ecsetelnem mit is jelenthet számomra)
Szóval gondoltam hívok taxit. Sajnos ez az opció is megbukott mivel egyetlen szabad taxi sem volt a környéken. Maradt a következő opció: hívom a barátnőmet ,hogy a sógora éppenséggel nem tudna e elvinni legalább a buszmegállóig ,hogy a kutya ne lássa ,hogy hol vagyunk. Ez sem jött be ,mert már nem volt itthon. Már már kezdtem beletörődni ,hogy minden így marad ahogy van, mikor megláttam a másik szomszédasszonyomat aki kocsival ment volna valahova. Megkértem hogy vigyen el egy darabig és akkor meg van oldva minden. Megfogtam a sógornőm táskáját és beültem a kocsiba.
Mivel Ő fürgébb és csomag nélkül ügyesen ki tudott osonni a kutyánk előtt így már sínen is voltunk.
Mondjuk csak azt hittem! Pár óra múlva jövök haza és mit látok az utcánkban?
Na mit? A kutyánkat ,hogy boldogan rohan felém és ezzel letudott mindent.
Bejönni most sem volt kedve én meg gondoltam nem tökölődök vele otthagyom, de ezt mintha megérezte volna
szép lassan óvatosan besétált a kapun amit gyorsan be is zártam utána. Jött a kerítés nézés ,hogy esetleg még mit tudnék bestoppolni ,aztán végre otthon. Na van még valaki aki ilyen kalandos életet él a kutyájával?
Na ugye,hogy nincs!