-Vándor, a terved nem jó – mondta a nagy hajú, széles vállú görög, és félrevont az útról. – A sorsodat csak Püthia tudja.
Gúnyos mosollyal, vállvonogatva néztem rá. A sziklahasadék fölött háromlábú széken ücsörgő, mérges gázoktól kábult papnő nem tudott meggyőzni.
-Az istenekkel nem jó ujjat húzni – mondta az idegen, és fejcsóválva tovább indult.
A kaland vonzott, s a kíváncsiság. Így történt hát, hogy egyszer mégiscsak eljutottam Delphoiba.
Nem tudtam az utat, de a város kapujától a tömeg sodort magával a fekete sziklabarlang felé. Fenntartásokkal fizettem be a tizenöt aranyat, hogy a jósnő elé járulhassak. A sor hosszú volt, a nap tűzött a koponyánkra. Mire beléphettem a sötét, barátságtalan üregbe, a szám már égett a szomjúságtól. Nem volt, ami enyhíthetné, a szertartás elkezdődött.
A fiatal, meggyötört arcú nő nagyokat szippantott a felszálló gőzökből. A szeme fehérje kifordult, a torkából artikulálatlan, állatias hangok, összefüggástelen szavak, mondatok törtek elő. A fal mellett várakozó papok buzgón jegyzeteltek, majd az egyikük intett, hogy távozhatok. Láttam, tanácstalanul dugják össze a fejüket.
Nagysokára a társaság utánam jött.
-Vándor, a jóslat a következő: eridj a földre, amely Európé nevét viseli, kivel bika képében hált Zeusz, az olümposzi, és békítsd össze a sárkányfogból kelt testvéreket. Ne támadja többet fiú az atyját, barát a társát!
Ma elindultam, hogy betöltsem a jövendölést. Lándzsa és pajzs helyett a kezedet fogom a tenyerembe.
Gúnyos mosollyal, vállvonogatva néztem rá. A sziklahasadék fölött háromlábú széken ücsörgő, mérges gázoktól kábult papnő nem tudott meggyőzni.
-Az istenekkel nem jó ujjat húzni – mondta az idegen, és fejcsóválva tovább indult.
A kaland vonzott, s a kíváncsiság. Így történt hát, hogy egyszer mégiscsak eljutottam Delphoiba.
Nem tudtam az utat, de a város kapujától a tömeg sodort magával a fekete sziklabarlang felé. Fenntartásokkal fizettem be a tizenöt aranyat, hogy a jósnő elé járulhassak. A sor hosszú volt, a nap tűzött a koponyánkra. Mire beléphettem a sötét, barátságtalan üregbe, a szám már égett a szomjúságtól. Nem volt, ami enyhíthetné, a szertartás elkezdődött.
A fiatal, meggyötört arcú nő nagyokat szippantott a felszálló gőzökből. A szeme fehérje kifordult, a torkából artikulálatlan, állatias hangok, összefüggástelen szavak, mondatok törtek elő. A fal mellett várakozó papok buzgón jegyzeteltek, majd az egyikük intett, hogy távozhatok. Láttam, tanácstalanul dugják össze a fejüket.
Nagysokára a társaság utánam jött.
-Vándor, a jóslat a következő: eridj a földre, amely Európé nevét viseli, kivel bika képében hált Zeusz, az olümposzi, és békítsd össze a sárkányfogból kelt testvéreket. Ne támadja többet fiú az atyját, barát a társát!
Ma elindultam, hogy betöltsem a jövendölést. Lándzsa és pajzs helyett a kezedet fogom a tenyerembe.