Szia!
Amikor azonban az autópályán elhagytuk az országot Hegyeshalomnál, megint feltűnt a kontraszt. Nem mentünk túl messzire, csupán Bajorország déli részéig, ugyanis Passau mellett kellett dolgoznom három hétig. De az a világ, ami Ausztriában és Németországban fogadott, ég és föld ahhoz képest, ami nálunk van. .
Ez igy igaz,észlelhettük,és észleljük is,hogy vannak tőlünk szegényebbek,és persze sokkal-sokkal gazdagabb országok is.Természetesen,hogy nem lefelé,hanem felfelé tekintünk,és sok ember vágya,sőt talán legfőbb vágya,hogy jól éljen,hogy mindene meglegyen.
Mégis azt gondolom,hogy ezek mellett,vagy előtt..még sok minden szükségeltetik,hogy jól érezze magát az ember..
.
Sajnos,nálunk már talán a Honfoglalás óta azzal etetik az embereket, hogy majd az unokáinknak jobb lesz, csak húzzuk meg a nadrágszíjat, legyünk türelemmel. Itt és ettől keletebbre ennek van hagyománya, a nadrágszíj összehúzásnak, a tűrésnek, a meghunyászkodásnak és a retorzióknak azok számára, akik nem akarnak minden zokszó nélkül beállni a sorba. És nem látni a végét. Ez nem politikai kérdés. Kormányok jöttek, mentek, de ez a dolog működött, legfeljebb a módjában és a mértékében volt különbség..
Ezzel teljesen egyetértek.Sokáig rágódtam én is ezeken a dolgokon,emésztve,és rombolva magamat,és sok időbe telt(bár csak hamarább tudtam volna!!),hogy teljesen fölösleges.
Ma már úgy látom,hogy megteszek az adott dolog érdekében mindent,amit csak tudok,vagy amit meg tudok tenni,mert mást úgy sem tehetek..aztán kész..,élem az életem,nem görcsölök,nem gondolkodom róla (csak rövid ideig
).
Elfogadom a "van" állapotát,amit éppen elém tár a sors.
Lehet mondani erre,hogy miért nem küzdök(?)
..de igen,amig értelmét látom,mert állandó stresszben élni képtelenség..
,ami tudjuk jól,hogy testet-lelket romboló!
Sok esetben látom az embereken a lemondást, a megalkuvást és ez egyáltalán nem szabadság. Az emberek eleve lemondanak a fizetésemelésről, várják az áremelést. A munkáltatóknak és a kereskedőknek pedig még csak rosszul sem kell érezniük magukat, amikor évekig nem adnak fizetésemelést, vagy amikor újra és újra árat emelnek, mert senki sem kéri őket számon, nem kell magyarázkodniuk, az emberek ugyanúgy dolgoznak tovább, ugyanúgy vásárolnak. .
Az a baj,hogy a negativ dolgot lássák meg az emberek hamarább,mint a pozitivat.Ez utóbbit,talán akkor,ha komoly betegségből sikerül felépülniük..na akkor (általában) átértékelik az életüket,az addig hitt fontos dolog elenyészik,és kisebbrendűvé válik számukra.
Ha ugyanezeket a dolgokat olyan országban próbálnák megtenni, ahol a szabadságnak van hagyománya, nem pedig a rabságnak, azonnal kitörne a botrány, beindulnának a sztrájkok, a csőcselék kimenne az utcára és nagy balhét csinálnának. Természetesen az sem jó, amikor autókat gyújtanak fel, meg hasonlók, de kifejezi azt, hogy ott öntudatosabbak az emberek..
Eddig én is igy gondoltam,hogy a szabadságot csak ilyen eszközökkel vivhatjuk meg.
Ma már nem igy látom.Az ember olyanná válik,amilyenek a tettei,az eszközei.Ha forradalmat szitunk,és embereket ölünk le,akkor mi is gyilkosok leszünk.Ellenben,ha megőrizzük emberi mivoltunkat,és korrekt,őszinte párbeszédet folytatunk,előbb-utóbb nyitott fülekre talál.
Fontosnak tartanám,hogy soha ne hátráljunk meg(!),de mondanivalónk mentes legyen a fensőbbrendűség érzésétől,és a cinizmustól.
Ne szólj szám, nem fáj fejem. Talán a fejem nem, de a szívem az nagyon..
..ne hagyd,hogy fájjon,csak Te tudod megtenni,és senki más!
Nagy problémának látom, hogy valóban olyan sokáig élt ez a nemzet elnyomás alatt, hogy beteggé tette az emberek lelkét, és valóban nem tudják azt, hogy milyen szabadnak lenni. Van elképzelésük, látnak másokat szabadnak, de nem tudják önmagukat szabadnak látni. .
DE, szabadnak tudják magukat,ha akarják!
Ebben segit a hit,és ha tudatositják önmagukban,hogy amennyit adnak,annyit kapnak vissza!!Csak ezt nehéz megérteni ,mert mindig csak kapni akarnak..mert ilyen az emberi természet,önző!
Ha mégis olyan helyzetbe kerülnek, ami mások fölé helyezi őket, akkor mindent el akarnak venni maguknak, amit csak tudnak, mert ki tudja, mennyi ideig tart ez az állapot..
Igen,a fentebb irtak..az emberi gyarlóság..mindent ide alapon..
Ennek meg kell változnia, és nagy felelősség terheli a mindenkori kormányzatot, hogy ezt nem megoldani, hanem inkább meglovagolni igyekeznek, legalábbis rosszak a referenciáik. Az összesnek.
A felelősség rajtunk van,embereken,ezt csakis mi tudjuk megoldani együtt,a szeretet erejével egyetemben,és egy idő után a referenciánk is jobb lesz a külvilág felé!
Hobó dalát folytatva
bocsi tőle!)
"Oly sokáig voltunk lenn,
Hogy nem is tudjuk milyen fenn.."
De egymást szeretve,
a világ felemel,
és együtt érezvén,
a szabadság szárnyra lel.. kiss
szeretettel:Éva