A salátakészítős kisiparoson kívül az ilyen szépségeket is nagyon szeretem. Csuda szép kutyus.
Szia Tájdi!
Köszi.:mrgreen:
Képzeld már nem szökik.
Terrorban tartom a kapuhoz vezetett slaggal.Rühelli a vizet.:mrgreen::mrgreen:
Fogyizzunk együtt, biztassuk egymást, így sikerülni fog, én tudom.
- Téma inditó tájdi
- Kezdés dátuma
- Státusza
Szia Tájdi!
Köszi.:mrgreen:
Képzeld már nem szökik.
Terrorban tartom a kapuhoz vezetett slaggal.Rühelli a vizet.:mrgreen::mrgreen:
Akkor a finom csoki és a kávé után jöhet egy kis délutáni pihi...
Hűűha!
Édes is a pihenés,..............!:mrgreen:
Szegény kutyus....
De...elgondolkodtattál.....majd bevezetem ezt a módszert a kicsi fiamnál mikor úgy gondolom volt már a héten elég este a barátaival bulizni! Konzultálok a barátnőjével is ezügyben. Szerintem azonnal hozná a slagot.....
Szegény kutyus....
Szerintem jó ötlet,de csak akkor,ha nem szereti a vizet!
A gyerekeimnél nem válna be,mert vizimádók!:mrgreen:
Az előbb épp kirohantak az udvarra,zokniban,mert jött a barátnőm.Alig birtam becibálni őket,pedig zuhog az eső.:mrgreen:
A vizet szereti az Én fiam is, de nem slagból a hideget...
Kicsi korában is hatásos volt, mikor egy kiadós hiszti után bepakoltam a kádba és a fejére hideg vizet engedtem. Utánna már elég volt megkérdeznem hogy szeretne-e a zuhany alá menni... Túl sok panaszra azért nincs okom, hisz nem volt hisztis gyerek, a nagyi az akinél ilyen trükökkel próbálkozott, és hát mi tagadás a nagyiknál ez egy nagyon hatásos módszer
A vizet szereti az Én fiam is, de nem slagból a hideget...
Na,az én fiam rettenetesen hisztis!De csak nekem hisztizik,még az apjának se szokott soha.
Múltkor ő is kapott egy fél pohár hideg vizet az arcába a keresztanyámtól,mert sikitva hisztizett.Nagy elrettentő ereje nem volt,mert hiába fenyegetem vele.
Na,az én fiam rettenetesen hisztis!De csak nekem hisztizik,még az apjának se szokott soha.
Múltkor ő is kapott egy fél pohár hideg vizet az arcába a keresztanyámtól,mert sikitva hisztizett.Nagy elrettentő ereje nem volt,mert hiába fenyegetem vele.
Majd túl lesz rajta
Talán a gyerekenél kicsit nehezebb
Olyan édes volt, de közben meg dühös is voltam rá is, magamra is, próbáltam magamban tartani mindent és visszakérdeztem: Kértél? Akkor kikerekedett a szeme, nagyon elgondolkodott, közben elfelejtett sírni is, végül kinyögte: "Nem"
Mivel lenyugodott ő is én is, szépen meg tudtuk beszélni, hogy azért nem vagyok ám én mindig gondolatolvasó, neki kell mondania, ha valamit szeretne.
A mai napig is emlegetjük ezt (és még sok más történetet), bár egy kicsit azért most is (felnőtt fejjel is) szeretné ha kitalálnám a gondolatait (persze, gondolom, csak egy részét
Na,az én fiam rettenetesen hisztis!De csak nekem hisztizik,még az apjának se szokott soha.
Múltkor ő is kapott egy fél pohár hideg vizet az arcába a keresztanyámtól,mert sikitva hisztizett.Nagy elrettentő ereje nem volt,mert hiába fenyegetem vele.
A gyerekek nagyon érzékeny receptorokkal vannak ellátva, arra vonatkozóan, hogy kinél lehet élni ezzel a módszerrel. Tudom nem mindíg sikerül higgadtan kezelni, hisz a hiszti a kudarc érzésétől fakad a kis lelkükben és mi ezt mág fokozzuk a fenyítéssel. A locsolás helyett hatásosabb módszer lehetne az ha valamivel hirtelen eltereljük a figyelmét. Ez azonban nem minden helyzetben sikerül.
Majd túl lesz rajtapróbálgatja az erejét. Ha már a kutyusoknál tartunk, azok is eleinte mennyit rosszalkodnak, ők szeretnének a falkavezérek lenni. Aztán az első komoly összetűzés után a legtöbb megtanulja, hogy a gazda az úr.
Talán a gyerekenél kicsit nehezebbtovább próbálkoznak. Az én fiacskám nem igazán volt hisztis, csak ki kellett találni a gondolatait. (Persze, én szúrtam el, mert annyira ismertem már a nézését is, hogy sokszor kérés nélkül is megtettem, amit szeretett volna). Jól felment a pumpám, de közben röhögtem is magamban, amikor egyszer éppen mosogatás közben hallom, hogy bőg, aztán kiront a konyhába. Fogalmam sem volt mi baja, rögtön kérdeztem is, hogy miért sír. Erre az volt a válasza: "Azsé, met nem attá vizset!"
Olyan édes volt, de közben meg dühös is voltam rá is, magamra is, próbáltam magamban tartani mindent és visszakérdeztem: Kértél? Akkor kikerekedett a szeme, nagyon elgondolkodott, közben elfelejtett sírni is, végül kinyögte: "Nem"
Mivel lenyugodott ő is én is, szépen meg tudtuk beszélni, hogy azért nem vagyok ám én mindig gondolatolvasó, neki kell mondania, ha valamit szeretne.
A mai napig is emlegetjük ezt (és még sok más történetet), bár egy kicsit azért most is (felnőtt fejjel is) szeretné ha kitalálnám a gondolatait (persze, gondolom, csak egy részét
Ez nagyon édes kis történet!:mrgreen:
Vajon ki szoktatta úgy azt a gyereket,hogy nem is kell kimondania mit szeretne?hihi:mrgreen:
Ez pontosan igy van.Nagyon jól tudják,hogy kinél lehet és kinél nem az akaratukat érvényesiteni.
A fiamnál valószinűleg a féltékenység is közrejátszik,mert 22 hónapos volt,mikor a huga megszületett.Pedig nagyon vigyázunk,hogy ne tegyünk különbséget a 2 gyerek között,de úgy látszik mégiscsak lappang benne a féltékenység egy kicsit.Hiába szervezzük meg időnként,hogy csak őt viszem magammal a mamához,vagy csak sétálni,ez van.
Meg gondolom már hiányzik neki a közösség is,mert 3 éves elmúlt.
Szeptembertől megy óvodába,talán javul a helyzet.
:mrgreen:
Ez pontosan igy van.Nagyon jól tudják,hogy kinél lehet és kinél nem az akaratukat érvényesiteni.
A fiamnál valószinűleg a féltékenység is közrejátszik,mert 22 hónapos volt,mikor a huga megszületett.Pedig nagyon vigyázunk,hogy ne tegyünk különbséget a 2 gyerek között,de úgy látszik mégiscsak lappang benne a féltékenység egy kicsit.Hiába szervezzük meg időnként,hogy csak őt viszem magammal a mamához,vagy csak sétálni,ez van.
Meg gondolom már hiányzik neki a közösség is,mert 3 éves elmúlt.
Szeptembertől megy óvodába,talán javul a helyzet.
Úgy legyen, de tartok tőle ha majd nem lesz kedve ovoba menni nem fogja érteni miért maradhat otthon a tesója és Ő miért nem.
A testvéri féltékenység szerintem természetes dolog, hisz időbe telik amíg megértik hogy az új kis jövevénynek is ugyanaz az anyukája mint Nekik.
Az egyik barátmőm 3,5 éves kicsi fia 2 hétig tűrte az újszülött tesót. Nagyon várta és nagyon örült mikor megszületett, és persze nagyon büszke volt rá, mint egy új játékra. Aztán eltelt 2 hét és megelégelte. Megkérdezte hogy ugyan mikor jön már érte az anyukája hogy elvigye onnan, mert Neki már nem kell, Aztán javasolta hogy tegyék ki a kuka mellé, és onnan biztos elviszik....
Én könnyesre röhögtem magam mikor elmesélte, de nem irigyeltem azért hogy meg kellet értetnie, hogy a kisbaba ott lakik az az otthona és neki is Ő az anyukája
Úgy legyen, de tartok tőle ha majd nem lesz kedve ovoba menni nem fogja érteni miért maradhat otthon a tesója és Ő miért nem.
A testvéri féltékenység szerintem természetes dolog, hisz időbe telik amíg megértik hogy az új kis jövevénynek is ugyanaz az anyukája mint Nekik.
Az egyik barátmőm 3,5 éves kicsi fia 2 hétig tűrte az újszülött tesót. Nagyon várta és nagyon örült mikor megszületett, és persze nagyon büszke volt rá, mint egy új játékra. Aztán eltelt 2 hét és megelégelte. Megkérdezte hogy ugyan mikor jön már érte az anyukája hogy elvigye onnan, mert Neki már nem kell, Aztán javasolta hogy tegyék ki a kuka mellé, és onnan biztos elviszik....
Én könnyesre röhögtem magam mikor elmesélte, de nem irigyeltem azért hogy meg kellet értetnie, hogy a kisbaba ott lakik az az otthona és neki is Ő az anyukája
Igen,erre én is gondoltam,de remélem nem lesz gond,mert nagyon várja az ovit.
Most én is jót nevettem!
Nálunk már nem ennyire necces a helyzet,csak időnként azért előjön a féltékenység.Nagyon jól tudnak már együtt játszani, és rosszalkodni,Erik imádja ha dirigálhat a hugának.
Ja,a hisztire nekünk bevált módszer a zene:ha nagyon tombolnak,veszekednek,és nem birom cérnával,elkiáltom magam:mindenki üljön le,mert jön a zene!És leülnek egymás mellé,hallgatják a zenét.Anyunak a múltkor potyogtak a könnyei a nevetéstől.:mrgreen:
köszönöm, a nasi megvolt.Stee már nasizhat is egy kicsit, de hogy senki ne maradjon ki a jóból...egy kis délutáni haboskávé.
"Korszakalkotó" felfedezést tettem az elmúlt időben:
a "diéta" mozgás nélkül mit sem ér, de a mozgás sem, ha utána össze-vissza zabál az ember (ez volt a megtorpanásom oka egy ideig)
Viszont szépen összehangolva:
mozgás+ életmódváltás (fehérkenyér, cukor nélkül, odafigyelve mivel mit, mennyit stb, ez utóbbi azért, mert sokat sokkal többet esznek, mint amennyire tényleges szükségük van, csak nagyon ki van tágulva a gyomruk, ezért éhesek örökké..), szóval az eredmény megsokszorozódik!
Az egyiket mindig nehezebb elkezdeni vagy folyamatosan rákoncentrálni, de ez is csak megszokás kérdése! Én a kajával voltam nehezebb helyzetben (kenyérke nyami nyami), de most meg azt vettem észre, hogy észrevétlenül átálltam egy másfajta táplálkozásra
szóval hajrá!!
Igen,erre én is gondoltam,de remélem nem lesz gond,mert nagyon várja az ovit.
Ja,a hisztire nekünk bevált módszer a zene:ha nagyon tombolnak,veszekednek,és nem birom cérnával,elkiáltom magam:mindenki üljön le,mert jön a zene!És leülnek egymás mellé,hallgatják a zenét.Anyunak a múltkor potyogtak a könnyei a nevetéstől.:mrgreen:
Ez a zeneterápia nagyon jó!
Nálunk állandóan szól(t) a zene, ezzel nem mentem volna semmire. De így visszagondolva a kicsikorukra, .... nem jelentkezett a testvérféltékenység.... érdekes. 5 éves volt a lánykám, amikor a kistesó született és egyből elkezdett anyáskodni vele. Ami viszont előjött: minden rosszban benne volt, együtt csúszkáltak a leporellókon és egyebek. És ez az anyáskodás annyira meg is maradt, hogy képes volt nagykorukban hajnalban felkelni uzsonnát készíteni a tesójának, amikor én nem értem rá, nehogy anélkül menjen suliba. Mindig mindent megosztottak egymást közt, még a sulis karácsonyi ajádékot is. Szerencsém van velük, nagyon jó tesók. 
Ez a zeneterápia nagyon jó!
Én mindenhol azt hallom,ismerősöktől,stb.hogy ott nehezebb a helyzet,ahol a fiú a nagyobb.Persze biztos,hogy gyereke is válogatja.
Nem rég beszélgettem egy anyukával,7 éves a fia,5 éves a lánya,tehát nagyjából akkora korkülönbség van a gyerekek közt,mint nálunk.Azt mondja,hogy a mai napig utasitgatja a kislányt,mit tegyen és mit ne,és a kislány szótfogad neki.
Szerintem nálunk ugyanez lesz a helyzet,mert már kezdődik.
Egyébként csodálkozom a fiamon,mert sokszor gonoszkodik a hugával,civakodnak sokat,de ha valamit kap,rögtön mondja,hogy adjunk a huginak is.:mrgreen:Ez már jó jel.Remélem majd ők is jó testvérek lesznek.
Én mindenhol azt hallom,ismerősöktől,stb.hogy ott nehezebb a helyzet,ahol a fiú a nagyobb.Persze biztos,hogy gyereke is válogatja.
Nem rég beszélgettem egy anyukával,7 éves a fia,5 éves a lánya,tehát nagyjából akkora korkülönbség van a gyerekek közt,mint nálunk.Azt mondja,hogy a mai napig utasitgatja a kislányt,mit tegyen és mit ne,és a kislány szótfogad neki.
Szerintem nálunk ugyanez lesz a helyzet,mert már kezdődik.
Egyébként csodálkozom a fiamon,mert sokszor gonoszkodik a hugával,civakodnak sokat,de ha valamit kap,rögtön mondja,hogy adjunk a huginak is.:mrgreen:Ez már jó jel.Remélem majd ők is jó testvérek lesznek.
Lehet, hogy így van, a kislányok általában könnyebben kezelhetők. Nálunk is akkor fordult fel a világ, amikor fiacskám már mindent elért. Ami szétszedhető volt, azt biztos megvizsgálgatta. Ráadásul egyik "jóakarónk" még megajándékozta kis szerszámkészlettel is. Na, gondolhatod, nem volt kilincs az ajtókon
- Státusza
Hasonló témák
