Fussunk,de miért is....

NeuKriszta témája a 'Sport' fórumban , 2017 Augusztus 1.

  1. Köszönöm,h itt megoszthatom a gondolataim. :)
    Kezdetnek annyi bevezető,hogy volt az életemnek olyan szakasza amikor a túlélés volt a cél és kellet egy feszültséglevezető foglalatosság és jobb híján és pénz híján a futás lett az.
    Mindig ÚÚÚÚtáltam futni,lányom szerint,fusson aki nem tud verekedni :).
    Abban az életszakaszban ill. helyzetben a megőrülés elől menekültem.
    Kezdetben 100m-t sem tudtam lihegés nélkül,meg oldalszukrálás nélkül lefutni. Lassan fokozatosan jutottam el a 400 (1 kör)m-ig. Annyira kellett koncentrálnom,h meg ne fulladjak és élve jöjjek le a pályáról,hogy nem tudtam másra koncentrálni, kikapcsolt az agyam arra a pár percre. És utána jól éreztem magam. Így kezdtem el futni.....
     
    Melitta és Beka Holt kedveli ezt.
  2. Nem volt célom, csak a túlélés. Eleinte heti egyszer mentem,aztán egyszer csak kettő lett belőle. A 100ból meg 400m. A 3200m tűztem ki magam elé,azaz 8 kör a pályán. Fél évembe telt,h le tudjam futni megállás nélkül és az idő figyelmen kívül hagyásával. Az tán egyik nap, amikor nagyon magam alatt voltam az egy körből 4 lett. Legközelebb már nem adtam alább. Csak annyit tudtam,hogy jobban vagyok utána és néha elkezdtem másképp is látni dolgokat mint addig. Bátorságot gyűjtöttem az előttem álló feladathoz.....
     
    Beka Holt kedveli ezt.
  3. Abaka111

    Abaka111 Állandó Tag

    Gratulálok a kitartásodért!☺
     
    NeuKriszta kedveli ezt.
  4. Bocsánat a sok kihagyásért,de megint itt vagyok. Ott hagytam abba,hogy nagy döntés előtt álltam. A futás vagy csak a magam fejlődése nyomán lett elég bátorságom kimondani,hogy itt és most vége. Nincs visszaút. A futást továbbra sem hagytam abba és növeltem a távokat. Nem időre futottam,csak amennyi jól esett. Néha csak az tudtam,hogy fél órát futottam megállás nélkül. Minden felborult körülöttem, fájt, de tovább kellett menni a megkezdett úton. Mikor kezdtem jobban lenni, néha kimaradt egy-két hét,de már hiányzott.(fura,nem gondoltam volna tizenévesen,hogy ez valaha megfordul a fejemben :o ). Hidegben konditerembe kényszerültem,azt nem nagyon szeretem,de megfázni sem.
    Hét évvel ezelőtt aztán kinyílott a "csippám" és észrevettem amit a barátaim már sokkal régebben észrevettek. Ma egy csodás férfival, a gyönyörű nagy lányommal és a pici fiammal élek, NYUGALOMban. Amíg várandós voltam nem futottam,de az edzőteremben rátaláltam az elipszisre és még a nyolcadik hónapban is nyomtam. Az edzők mindig ott sertepertéltek,h jól vagyok-e :p. Nagyon kedvesek voltak. Jó fél év "lustizás" után ráakadtam egy csodálatos jógaoktatóra és jógázni kezdtem. Mindig érdekelt és vonzott ez a dolog,de valamiért nem mentem a megérzéseim felé. Egy másik kismamával közösen belevágtunk és nem csalódtam. Nagyon szuper! Már negyedik éve járok és ugyan a jógaoktatóm elköltözött a fővárosba,de maradtak tanítványai akik viszik tovább az oktatást. Nem csak maga a jóga vonz,hanem a spirituális része is. Józan ésszel gondolkodó ember lévén a tapasztalataimnak hiszek, és ahogy a Csodaoktatóm mondta,majd én mondjam el neki,mit érzek,nem neki kell elmondania,hogy mit kellene éreznem :) És igaza volt. Egy évvel később ,mikor már több időm akadt,újra futni kezdtem. Kilókat akartam most már leadni (szülés után,ki ne akarna :rohog: ). Gondoltam,újra kell kezdenem az egész tanulási folyamatot,de a testem emlékezett a már lefutott körökre! Gyorsabban fejlődtem,mint előtte bármikor. Na nem időben,mert baromi lassú futó vagyok.Inkább kocogásnak nevezném,ha nevet kéne adni a gyereknek ;).
    Az is az igazsághoz tartozik,h a párom,aki most már a férjem, támogat engem ebben is. Futócipő, futó óra, edzésterv és bátorító,dicsérő szavak.:dr_175:
    Idén tavasszal 10,5km futottam egy futóversenyen. :hurra:Most ősszel pedig 13 km nyomtam végig. A 15km-t tűztem ki újabb célul. Köszönöm most jól vagyok és rengeteg csodás, vidám emberrel találkoztam utamon. Köszönet,hogy végigolvastad :) Legyen csodás napod!:dr_31:
     
    AndiC kedveli ezt.

Megosztás