Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Mondókák

Áll a baba, áll,
Mint a gyertyaszál.

Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.

Bezere, bezere, gombocska,
Kerekecske dombocska,
Itt szalad a nyulacska,
Itt fogtuk meg, itt, itt, itt.

Bucc, baba, bucc,
Kapsz kalácsot, mézeset,
Friss tejecskét, édeset,
Bucc, baba, bucc!

Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dûl,
Meg balra dûl,
Tücsök koma hegedül.

Hinta, palinta
Régi dunna kiskatona,
ugorj a Tiszába
zsupsz!

Hinta-palinta,
Szépen szóló pacsirta,
Lökd meg, pajtás, a hintát,
Érjem el a pacsirtát.

Hinta-palinta,
Mit eszik a kismacska?
Sült krumplit.

Egyet üt a láda,
Kettot,
Hármat,
Négyet,
Ötöt,
Hatot,
Hetet,
Nyolcat,
Kilencet,
Tízet üt a láda,
Lé,lé,lé,
Ecetes, savanyú borsólé,
A hintáról lefelé!

Lóga lába, lóga
Nincs is semmi dolga
Mert ha dolga volna
A lába nem lógna.

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk,
Csüccs!

Süti, süti pogácsát,
Apjának, anyjának,
Tejbe-vajba az apjának,
Sóba-vízbe a dadának.

Tapsi, baba, tapsi,
Mit fog mama hozni?
Piros csízmát, papucsot,
A hajába szép csatot.

Tapulinki, tapsi,
Mit fog anyu hozni?
Piros cipõt
Piros csízmát,
Abban fogok járni.

Bújj, bújj zöldág2.

Bújj, bújj zöldág2.

akkor Szilágyi Domokos még egyszer:

Tréfás mese

Mondja egyszer
édesapám:
-Hallod, fiam,
Péter!
Kifogyott már
a padláson
a jó kolbász-
étel,
rakj szekérre
két pár ökröt,
s fogj be négy zsák
lisztet,
eredj vélük
a malomba,
s hoztok, amit
visztek!

Én a széna-
hányó villát
két marokra
kaptam,
az ökröket
sürge-fürgén
szekérkasba
raktam,
befogtam a
négy zsák lisztet,
s: -Gyű te! hojszra!
csára!
Oly igaz, mint
hogy a nevem
Bokorugró
Sára.

Pali molnár ül a padon,
s mint a szeszgyár,
úgy pipál.
Ráköszönök:
- Szép jó estét
fényes délben,
Senki Pál!
A minap még
itten láttam,
- hová lett a
malma?
Egykettőre
megkerítse
élve avagy halva!

Mondja erre:
- Biz a malom
meghűlt a sok
víztől,
reggel-este,
éjjel-nappal
köhécsel meg
prüszköl,
láza is van,
s mint egy dézsa,
földagadt az
orra:
- elment tán a
korcsomába
egy kis forralt
borra.-

Indulnék, de
jön a malom
szembe:
hát hóttrészeg!
S azt rikoltja:
- Itt se vagyok,
megyek és
eprészek!

Úgy elszaladt,
hanyatt-homlok,
kecskebukát
vetve,
mintha várná
az oldalban
eprészni a
medve.

Uccu, én se
voltam lusta,
a hátára
szöktem,
fölzabláztam-
kantároztam,
aztán-
köd előttem,
köd utánam,
elnyargaltunk,
s hogy megtértünk
este,
Pali molnár
pipált még s a
csillagokat
leste.

Az ám, de a
két pár ökör!
s hol a négy zsák
lisztem?-
Elmentek volt
megfürödni
lenn a patak-
vízben,
arra úszott
épp egy apró
szivárványos
ökle,
s bendőjében
eltűnt a liszt
s apám két pár
ökre.

A molnárnak
fájt a foga
egy kis szekér-
húsra,
nosza, nyomban
leütötte,
aztán meg is
nyúzta,
nyársra húzta,
megsütötte,
istenesen
beevett!
Mondta is, hogy
nem kóstolt még
ilyen finom
szekeret.

Mit tehettem?
hazamentem,
édesapám
várt már:
- Hát te, fiam,
ugyanbiza
hol a sújba
jártál?-

Elmeséltem,
hogy volt, mint volt,
ő meg nagyot
nevetett,
s úgy megdicsért,
majd letépte
kétfelől a
fülemet.

London Bridge

London Bridge is falling down,
Falling down, falling down,
London Bridge is falling down,
My fair Lady.

Build it up with wood and clay,
Wood and clay, wood and clay,
Build it up with wood and clay,
My fair Lady.

Wood and clay will wash away,
Wash away, wash away,
Wood and clay will wash away,
My fair Lady.

Build it up with silver and gold,
Silver and gold, silver and gold,
Build it up with silver and gold,
My fair Lady.

Silver and gold will be stolen away,
Stolen away, stolen away,
Silver and gold will be stolen away,
My fair Lady.
We’ll set a man to watch all nigh,
Watch all night, watch all night,
Set a man to watch all night,
My fair Lady

Merrily we roll along

Merrily we roll along
Roll along, roll along
Merrily we roll along
O’er the deep blue sea

Alvin And The Chipmunks
(nem teljes anyag)

100 Folk Celsius - Miki Manó összes meséje

CD2:

1. Miki Manó és az Űrmanók
2. Balra nézek, jobbra nézek
3. Állati emlék
4. Miki Manó és a dinoszauruszok
5. Panda maci
6. A tükör
7. Állatkert
8. Tök jó
9. Az álom szép
10. Tengerparti kölyök-party
11. Abrakadabra
12. Teve és Emese
13. Ha valakiek az járna a fejében
14. Vidámpark
15. Gyurika dicsekszik
16. Csiri néni, Csiri bácsi
17. Csínytevések
18. Zsebbonbon
19. Szánkózás
20. Karácsony ünnepén

Tavaszi szél vizet áraszt
Poros úton kocsi zörög

Altatók, elringatók

Csicsíjja, babája,
alszik a kislányka.

Csicsíja, babuska,
Nincs itthon az anyuska,
Elment a városba,
Hoz neked cucukát,
Ingecskédre gombocskát.

Csicsí, baba, hanáka,
Nincs itthon az anyáka,
Elment a vásárra,
Hozott neki piros cipot
Lábára.

Csicsi baba, aludj baba,
mert úgy szeret az anyuka.
Leszállt az est, emberek,
álomba merüljetek !

Csicsi, baba, tente,
hajtsd fejed ölembe !
Úgy álmodjál szép álmokat,
kicsi tündérke meglátogat,
csicsi, baba, tente.

Csicsis, baba aludjál,
aranyosat álmodjál !
Mert felkelt a hajnal,
fülemüledallal.

Hajta, bubája,
nincs itthon a mamája.
Elment a szomszédba,
hamut vitt a fazékba.

Este van már, alkonyul,
nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
aludj te is ............. (gyerek neve)

Tente, baba, tente,
itt van már az este.
Köszöntgetnek szépen,
csillagok az égen.

Tente, baba, tente,
este van már, este.
A szemedet hunyd le,
tente, baba, tente.

Kisfiú, egy szóra,
ülj fel a hintóra.
Az angyalok rengo-ringó,
csengõ muzsikája.

Tente baba, párnára,
a kiskutya szalmára.
Apád elment a vásárba,
hoz neked cipocskét,
pirosat, csinosat, takarosat.

Tente, tente, aludj drága,
édesanyja rózsaszála.
Alszik az ibolya,
csicsíja-bubuja.

Tente, tente, kis halacska,
ringatlak, légy nagyobbacska.
Tente, tente, kismadár,
elringatlak, szundikálj.

Tente, anyám szentje,
anyám kicsi kincse.
Elringatlak, pihenjél,
mire fölkelsz, nagy legyél.

Leszáll már a harmat,
édesanyám altat,
álomba dúdolgat,
csókkal kelt fel holnap.

Szempilládra álom szakad,
karjaimban elringatlak,
álmodban is takargatlak.
Most a hátad, most a hasad,
meg ne fázzon a kis falat.
Szûz takaró ez a világ,
ha nem én igazítom rád.

Megy a hold az égen,
gyönyörû ösvényen,
hunyd le szemed, kicsi baba,
mert eljött az éjszaka.

Ring a bölcsõ, ringadoz,
hajkó nádszál ingadoz,
jó leányka szunnyadoz.

Alszik a baba,
zárva az ajka,
édes álom szálljon a szempilláira.

Aranykertben aranyfa,
aranymókus alatta.
Aranybaba szundikál,
aranyszúnyog muzsikál.
Cini-cini kisbaba,
édesanya csillaga.

Én éjjel álmomban
aranykertben jártam,
aranykertben aranyfán
aranymadárt láttam.
Aranymadár azt mondta,
aludj, aludj, Katinka.

Aludj, baba, aludjál,
csillagokkal álmodjál.
Álmodj diót, mogyorót,
cukros, habos tortát,
te meg nyuszi. leveles,
ropogós káposztát.

Aludjál kedvesem,
nyugodjál galambom,
ringó-rengõbölcsõ,
csendesen ringasson.

Álmodjál zenével,
zongó méhecskével,
zongó méh cukrozta
édes pereckével.
Álmodj szép virággal,
selyempillangóval,
selyempillangónak
aranyhintajával.

Aludj, baba, aludjál,
sok mindenrõl álmodjál.
Álmodjál sok mindenrõl,
aranyos tündérekrõl.
Pirossapkás manókról,
szárnyas, kis angyalokról.
Aludjál el, kisbaba,
vigyáz rád a nagymama.

Aludj, baba, aludjál,
feljött már a csillag,
aranyos kisbárány
hazafelé ballag.

Fészkére ült máris
a dalos madárka,
a cica is dorombol,
felment a padlásra.

Csicsi, beli, csendesen,
aludj, aludj, kedvesem.
Aki nem sír, nem kiáltoz,
annak angyal kis kertet hoz.
Lesz benne egy szép, de szép fa,
minden ágán aranyalma.
Hát még mi lesz, mi bizony ?
Ha nem sírsz, hát megmondom:
Kis fészek és kismadárka,
kék a lába, zöld a szárnya,
azt énekli csengõ hangon:
aludj el hát már, galambom.

Tik-tak, tik-tak szóra
mendegél az óra.
Minden-minden jó gyerek
ágyban van már szendereg.
Tik-tak, tik-tak szóra
mendegél az óra.


Aranyszárnyú pillangó,
hol vagy, te kis csapongó ?
Minek szállsz oly messzire ?
Szállj a baba szemire.
Mondj neki egy szép mesét,
fogd be mind a két szemét.
Ha õ alszik csendesen,
Sárika is elpihen.
Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.

Gyermekem, ó, aludjál,
alszik már a kismadár.
Pihen az erdõ s a rét,
erdõben az õzikék.
Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
gyermekem, ó, aludjál.

Aludjál, babácskám,
esti csillag ragyog,
aludjál aranyos,
én is álmos vagyok.
Álmodjál szépeket,
aranyos meséket,
tündér öltöztessen,
angyal simogasson,
aranyos pillangó
kocsija ringasson.

Este van már, este,
leszállt a nap messze,
ki egész nap futkos,
este biza álmos.

Szép kis bölcsõ, kérlek téged,
hadd aludni kis öcsémet !
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát !
Ne', mily szépen alszik, látod ?
De fölretten hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
hadd aludja ki magát !

Beli, baba, a bölcsõbe,
kicsi kutya kinn a csûrbe.
Beli, baba, a párnára,
kicsi kutya a szalmába.
Beli, beli, beli,
huncutsággal teli.

A bárányt, ha lefektetik, aluszik.
A madár, ha anyja mondja, lenyugszik.
Hunyd be te is szép szemed, aludjál,
aludjál, és szépeket álmodjál, álmodjál !

Repülj, repülj, lágyan, lágyan.
Ringasd, ringasd, lábam, lábam.
Aludjál, álmodjál, aludjál, álmodjál.
Édes kincsem, virágom, álmodjál.

Nem csak gyermekeknek, sőt, főleg nagyobbacskáknak, szeretettel

Nem csak gyermekeknek, sőt, főleg nagyobbacskáknak, szeretettel

Oscar Wilde: Az Önző Óriás
Iskolából jövet minden délután bementek a gyerekek játszani az óriás kertjébe.
Szép, nagy kert volt, gyenge zöld fű borította. S a fű között, mint a csillagok, itt is, ott is gyönyörű virágok nyíltak, és volt a kertben tizenkét őszibarackfa is, amelyek tavasszal rózsás, gyöngyös virágdíszbe borultak, ősszel meg súlyosan ült rajtuk az érett gyümölcs. A fákon madarak tanyáztak és olyan édesen énekeltek, hogy a gyerekek abbahagyták a játékot, és az énekre figyeltek.
- Milyen jó itt! - kiáltották egymásnak.
Egy nap aztán hazatért az óriás. Barátjánál volt látogatóban, a cornwalli óriásnál, és hét esztendeig időzött nála. De hogy letelt a hét év, s ő elmondta már minden mondanivalóját, hiszen a szó belőle se áradt parttalan, elhatározta, hogy hazatér a kastélyába. Amikor megérkezett, látta, hogy a kertben gyerekek játszanak.
- Mit csináltok ti itt? – kiáltott rájuk durva, nagy hangon, és a gyerekek elszaladtak.
- Az én kertem az én kertem – mondta az óriás - , ezt mindenki beláthatja, és én nem engedem meg, hogy kívülem bárki is játsszék benne.
Magas fallal vette hát körül, és kiakasztott egy táblát:


Igen-igen önző óriás volt.
Szegény gyerekeknek most már nem volt hol játszaniuk. Próbáltak ugyan játszani az országúton, de az országút nagyon poros volt, tele éles kövekkel, sehogyan se tudták megszokni. Így aztán iskola után rendesen a magas falat kerülgették, és a túloldali szép kertről beszélgettek.
- Milyen jó volt odabent – mondogatták.
Aztán megjött a tavasz, s az egész vidék telis-tele lett apró bimbókkal és kicsi madarakkal. Csupán az önző óriás kertjében maradt meg a tél. A madarak, nem lelvén a gyerekeket, nem énekeltek benne, és a fák is elfelejtettek virágozni. Egyszer egy szép virágszál kidugta mégis a fejét a fűből, de amikor megpillantotta a tiltó táblát, annyira megsajnálta a gyerekeket, hogy visszabújt a mélybe és aludt tovább. Nem érezte jól magát ott senki, csak a hó meg a fagy.
A tavasz megfeledkezett erről a kertről! – kiáltották -, így hát itt élünk majd egész éven át.
A hó beborította a gyepet nagy, fehér köpönyegével, a fagy pedig beezüstözte a fákat. Aztán meghívták az északi szelet, hogy lakjék náluk, és az északi szél el is jött. Bundájába burkolózott és egész nap ott süvített a kertben és lefújta a kémények tetejét.
- Pompás egy zug ez – mondta -, hívjuk meg vendégül a jégesőt is.
Így aztán eljött a jégeső is. Minden álló nap három óra hosszat dörömbölt a kastély fedelén, míg össze nem törte majd mind a cserepeket, aztán körbe-karikába szaladgált a kertben, sebesen, ahogy csak tőle telt. Ruhája szürke volt és lehelete akár a jég.
- Nem értem, miért késik olyan sokáig a tavasz – mondta az önző óriás, amint az ablakban ült és kitekintett a hideg, fehér kertre -, remélem, majd csak megváltozik az idő.
De a tavasz nem jött el, se a nyár. Az ősz arany gyümölcsökkel díszítette a kerteket, de az óriás kertjének nem adott semmi díszt. – Túlságosan önző – mondta az ősz. Így aztán tél volt a kertben szakadatlanul; északi szél és jégeső, fagy és hó járták a táncukat a fák között.
Egy reggel az óriás ébren feküdt az ágyában, amikor egyszerre csak valami gyönyörűséges zenét hallott. Olyan édesen szólott, hogy gondolta, bizonyára a király zenészei vonulnak arra. Pedig valójában csak egy kis kenderike fütyörészett az ablak előtt, de az óriás olyan régen nem hallott a kertjében madárfüttyöt, hogy most úgy tetszett neki, ez a leggyönyörűbb muzsika a világon. És egyszerre csak a jégeső abbahagyta táncát a feje fölött, az északi szél se süvített többé, és a nyitott ablakon át gyönyörűséges illat szállt be hozzá.
- Azt hiszem, megjött végre a tavasz – mondta az óriás; és kiugrott az ágyból és körülnézett.
És ugyan mit látott?
Bizony csodálatos dolgokat. A fal egy kis hasadékán bemásztak a gyerekek, és most odafenn ültek a fák ágai között. Amerre csak nézett, mindegyik fán egy kisgyerek. És a fák, örömükben, hogy a gyerekek visszatértek, egyszeriben kivirultak és gyengéden lengették ágaikat a gyerekek feje fölött. Madarak repkedtek körülöttük, és boldogan csicseregtek, és a virágok kidugták a fejüket a zöld fűből és mosolyogtak. Bizony gyönyörűség volt nézni. Csupán az egyik sarokban volt még mindig tél. Legtávolabbi zuga volt ez a kertnek, és egy kisfiú állt benne. Olyan kicsi volt, hogy nem érte el a fa alsó ágait, és csak kerülgette, kerülgette és keservesen sírt. A szegény fát pedig még egyre jég és hó fedte és az északi szél zúgott, süvített körülötte. – Kapaszkodj fel, fiacskám – bíztatta a fa és lehajtotta az ágait, amilyen alacsonyra csak tudta; de a fiúcska nagyon kicsi volt.
És az óriás szíve ellágyult, amint kitekintett.
- Mennyire önző voltam! – mondta. – Most már tudom, miért nem akart eljönni ide a tavasz. Fölteszem azt a szegény kisfiút a fa tetejére, és azután lerontom a falat, hadd játsszanak örökkön-örökké kertemben a gyerekek. – És bizony nagyon bánta, amit tett.
Lesurrant hát a lépcsőn, nagy óvatosan kinyitotta a főkaput, és kilépett a kertbe. De a gyerekek, mihelyt megpillantották, úgy megijedtek, hogy elszaladtak mind, és a kertben újra tél lett. Csak az az egy kisfiú nem szaladt el, mert a szeme tele volt könnyel, és nem látta, hogy az óriás közeledik. És az óriás odalopózott a háta mögé, gyengéden megfogta és föltette a fa tetejére. És a fa azon nyomban kivirágzott, madarak szálltak ágaira és fütyörésztek, és a kisfiú kinyújtotta a karját és átölelte az óriás nyakát és megcsókolta. És a gyerekek, amikor látták, hogy az óriás nem gonosz többé, visszaszaladtak, és velük együtt visszatért a tavasz is.
- Legyen a tiétek ez a kert, gyermekeim – mondta az óriás, és fogott egy hatalmas fejszét és lerontotta a falat. És amikor az emberek déli tizenkét órakor piacra mentek, ott lelték az óriást: Játszadozott a gyerekekkel a leggyönyörűbb kertben, amelyet valaha is látott a világ.
Egész álló nap együtt játszottak, és amikor beesteledett, a gyerekek odamentek az óriáshoz, hogy elbúcsúzzanak tőle.
- De hát hol van az a kis társatok? – kérdezte az óriás. – Akit feltettem a fára.
Mindnyájuk közül ezt a kisfiút szerette a legjobban, mert ez megcsókolta.
- Nem tudjuk, hova lett – felelték a gyerekek. – Elment már.
- Mondjátok meg neki, hogy jöjjön el holnap, de biztosan – mondta az óriás. De a gyerekek azt mondták, hogy nem tudják hol lakik, és nem is látták azelőtt soha; és az óriás nagyon elszomorodott.
Minden délután, mihelyt vége volt az iskolának, a gyerekek eljöttek és játszottak az óriással. De az a kisfiú, akit az óriás úgy megszeretett, nem jött el soha többé. S bár az óriás nagyon kedves volt mindnyájukhoz, mégis elepedt első kis barátja után, és gyakran emlegette.
- Hogy szeretném látni! – mondogatta.
Teltek, múltak az évek, és az óriás megöregedett és elgyengült. Nem tudott már játszani se, csak egy nagy karosszékben üldögélt, s onnan figyelte a gyerekek ugrándozását és gyönyörködött a kertjében.
- Sok szép virágom van – mondta -, de mégis a gyerek a legszebb virág.
Egy téli reggel, öltözködés közben, kitekintett az ablakán. Már nem gyűlölte a telet, mert tudta, nem más az, mint az alvó tavasz, és csak pihennek ilyenkor a virágok.
Hirtelen ámulva dörzsölte meg a szemét, egyre csak nézett.
Mert bizony csuda dolgot látott! A kert legtávolabbi sarkában gyönyörű fehér virágba borult az egyik fa. Ágai aranyosak voltak és ezüstgyümölcsök csüngtek róluk, és a fa alatt ott állt az a kisfiú, akit úgy szeretett.
Nagy-nagy örömében lefutott a lépcsőn az óriás, ki a kertbe. Keresztülvágott a gyepen, és közeledett a gyerekhez. És amikor odaért hozzá, elvörösödött haragjában, és ezt mondta:
- Ki merészelt sebet ütni rajtad?
Mert a kisfiú tenyerét két szög járta át és két szög járta át kicsi lábát.
- Ki merészelt sebet ütni rajtad? – kiáltott az óriás. – Mondd meg nekem, hadd veszem a legsúlyosabb kardomat, hadd vágom ketté!
- Megállj! – felelte a gyermek -, mert az én sebeim a szeretet sebei.
- Ki vagy te? – kérdezte az óriás, és szívét megfoghatatlan félelem szorította össze, és térdre borult a gyerek előtt.
A gyerek pedig rámosolygott az óriásra és így szólt hozzá: - Egykor te játszani hagytál engem a te kertedben; de ma te jössz el velem az én kertembe, a Paradicsomba.
És amikor a gyerekek aznap délután beszaladtak a kertbe, holtan lelték az óriást a fa alatt, amely telis-tele volt fehér virággal.

az 1. rész:

Rajzfilm szupersztárok (2006)

1. W.I.T.C.H
2. Scooby Doo
3. Riszálom, úgyis-úgyis (Madagaszkár)
4. Szuperrobot majomcsapat
5. Pokémon
6. Egy új élmény (Aladdin)
7. Sámánkirály
8. Különös érzés / Gyermekember (Tarzan)
9. Ha én ezt a percet elkapnám (A kincses bolygó)
10. A Nascar fenegyerekei
11. Tini Ninja Teknőcök
12. Rám néztél (Pokémon)
13. Andy a vagány
14. Here we go (Totally Spies)
15. Vár egy jóbarát (Toy Story)
16. Tükörkép (Mulán)

2.

3., de már összecsomagolva