Idézetek

"Ma sem volt könnyú élni,
nem lesz könnyű sosem,
de érdemes volt és
mindig érdemes lesz,
HISZEM!"
/Váci Mihály/

"S idő állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek várjatok!
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!" /Goethe/

"Mond a haldoklónak, szép az élet,
Boldog párnak, a szerelem méreg,
Meséld el a vaknak mind azt amit látsz,
Ha nem lehetsz boldog terjeszd a ROMLÁST!"

"Nevettek rajtam, mert más vagyok, de én nevetek rajtatok, mert ti mind olyan egyformák!"

Valakinek két szív közül választani kellett, valakinek nem tudom miért mind a kettö kellett.De egyszer az egyik csendben elment, mert valakinek két szív közül nem a hü szív kellett!

Tudom, hogy szíved régen másnak adtad. Jól tudom, hogy másra mosolyog az ajkad. Tudom, hogy kedvesebb az a másik, de az én szívem mégis te utánad vágyik!

Szívemben égő gyertya lángját viszem el neked, ez lesz az első pillanat veled. Még szakadó esőben is hozzád indulok, és a vízcseppek között egy szívet rajzolok.

Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Mé érzem ahogy ajkad megérinti ajkam, még hallom ahogy szavakat súgsz halkan, még látom ahogy mosolyogsz és nevetsz, de tudom hogy az enyém már soha nem lehetsz!

\\\\\\\\\\\\\\\\"Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte
a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta
a homokba:
\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,
hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik
kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
\\\\\\\\\\\\\\\\\"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,
megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad
írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat De ha valaki jót
tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG
KŐBE VÉSNI!!!\\\\\\\\\\\\\\\\\"
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy
pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez
már lehet, hogy kevés egy élet!

Érvágás

Kitéptem a szívem, hogy ne fájjon többé,
Ne váljon az érzelem soha már köddé!
Ne szeressek senkit, érzéketlen élet,
Legbelül mégis kék méreg éget!
Zuhanjak a mélybe, szél vágja az arcom,
Veszítsem el minden arcátlan harcom!
Váljanak könnyeim tűzpiros vérré,
Akárki , akárhogy s bármikor kérné,
Ne essek az óceán fuldokló mélyébe!
Csak ülnék ki a zord szakadék szélére!
Siralmam emésszen legbelül árván,
Vérfoltok terjengnek végig a párnán!
Siralmam emésszen legbelül árván,
A szívem vérzik hisz üres lett helye,
Nem fogok evezni többé már vele!
Egyedül bolyongok, érzéketlen élet,
De megérte, amiért nem haldoklom érted!!

Elmúlt....


Reggel mikor felébredtem,
Nem egészen tudtam mit is tettem?!
De testem, bűnös vágyban ég el
Ha rád gondolok még mindíg érzem..

Múló pillanat, pár emlékkép
Mely belőled megmaradt...
S óh az a kéj mely elpusztít
S amiért testem újra ordít..

Bár mint a csodák..
...ez sem tart örökké,
S-e csoda melyet veled éltem át....
Elmúlt , elszált , mindörökké

Anya ne sírj, figyelj rám!
Csak fekszem itt, már nem is fáj.
Bámészkodók, nézők hada,
Rémült arcok, mentők zaja.
Hidd el én nem ittam,
Egy kocsi fénye bevillant
Elém jött...Mit tehettem?
S most vértócsába rekedtem.
Telefonon hallom, ahogy
rémülettől sír a hangod.
Reszket, s én nyugtatnám,
De torkomon a szó megáll.
Szívem egy utolsót ver,
Időm lejárt, mennem kell!

Hétköznapi boldogság!

A hétköznapok tőled szépek.
Az álmok is rólad mesélnek.
A boldogság naponta körülölel,
az életből igy semmi jó nem marad el.
Amíg itt vagy velem remélek.
A gond ezer árnyától, nem félek.
Ha nézem szép szemed csillogását,
a hajad ezüstös ragyogását,
betölti szívemet a szeretet,
mit az idő múlása sem feledtet.

Remegő ajkam

Gönyörű este volt, te is emlékszel
Megfogtad kezem, s csókot kértél tőlem
Én remegő ajkammal, csókot adtam neked
Éreztem a te ajkad is remegett
Sok időt töltöttünk mi együtt
De mára már csak szép emlék
Emlékszel, igérted mid remegő ajkam
Mindig csókolja remegő ajkad
Addig te mindig hű leszel
Hova tünt a remegő ajkad, mert
Érzem az én ajkam már nem remeg
Mert te nem csókolsz engem meg.

Egyszer talán még visszanézel,
S elmondod mit hibáztam....
S elmondod mikor hol rontottam el,
Mert szeretném mégegyszer élrezni forró csókjaidat az esőben,
És szeretném ha tudnád mi zajlik most bennem:

Ugye mikor találkoztunk láng gyulladt bennem,
S egyből éreztem téged szeretnem kell!
Volt már ki szívedet elkábította,
De sokat gondolkoztál, s keveset aludtál...
Gondolkoztál, igen, , ,
Hogy most mi is legyen!Jöjjön egy új, vagy maradjon régi?

Senkisem tudta, én is csak remélni...
Hogy eszer még enyém leszel, hogy egyszer majd te is velem ölelkezel!
Mert nem tudok betelni a vággyal, annyira szeretlek, s mamár csak lenézel..
Pedig nem akarok semmi mást, csak hogy ugyanaz az érzés legyen veled, mint velem!!!
Szeretlek, se ezt az érzést nem tudom feledni,
Szeretlek mert megtanítottál szeretni,
Soha nem felejtek el téged,
Remélem majd egyszer
Te is ugy szeretsz, ahogy ÉN TÉGED...