bizonyosan Mindenkiben ott dereng az ideális partner képe..., amit gyermekkora óta magával cipeli....,persze azért a megannyi élmény folyamatosan változtat ezen a képen....az idő múlásával életünk során...,
az emberek ugye társas lények..., és ezért ösztönösen félnek a magánytól....,aminek az ellenszere....éppen lehet egy (jó) kapcsolat..., egy ideális partner....ami és aki pedig..., biztonságot nyújt...,
véleményem szerint sok ember amikor az ideálisat keresgeti....,valójában "fél" egy érzelmi körhintában való utazástól...., magától a csalódástól retteg...., mert nem bízik sem önmagában..., sem másokban...,
nagy hibának tartom..., hogy amikor is az ideálisat keresi valaki.... ama bizonyos rózsaszínű szemüvegen keresztül látja a partnerét is...., és annak csak a jó tulajdonságait hajlandó észrevenni...., és amikor behomályosul a szemüveg...,akkor döbben rá...,hogy az a másik...még sem az ő ideálja...,
sztem nagyon fontos és lényeges...,hogy a tudatalattink tisztában legyen azzal..., hogy mit is jelent számunkra az "ideális társ"...,
ki kell űznünk magunkból azokat a blokkokat..., amelyek valamely oknál fogva bennünk lakoznak..., ilyenek pl: a "nem érdemlek ennél jobb kapcsolatot"..., "minden férfi disznó/minden nő pénzhajhász"..., "nem kellek senkinek, még a kutyának sem"..., "a végén úgyis elhagynak"..., stb.,
valamint igen is fel kell szabaditanunk...egy előző kapcsolatunkból megmaradt..., vagy a leendő /vagy már meglévő partnerunkal szembeni...negativumokat...,
meggyőzödésem és ki merem jelenteni..., hogy ahhoz..., hogy megtaláljuk az ideálisat...a legfontosabb...,hogy megtudjuk szeretni önmagunkat!...
hiszen hogyan is várhatjuk el másoktól..., hogy szeressenek minket..., ha mi nem szeretjük saját önmagunkat..., ha nem tartjuk magunkat szerethetőnek?...,
sztem soha nem szabad azért keresni... csak egy ideális partnert...,hogy az kiegészitsen minket..., mert ugyan amit magunkban nem lelünk..., és magunkban hiányolunk..., azt ne a másikban keresgessük...,
és valójában a boldogságunkat szintén nem egy "ideálisban"...és szintén nem magunkon kívül kell keresnünk...,mert biza az már régen rossz..., ha a másiktól várjuk el..., hogy boldoggá tegyen bennünket..., no persze nehogy ezért félreértsetek..., mert ezzel nem azt szándékoztam mondani... , hogy a kölcsönös szeretet nem boldogít..., természetesen hozzájárul a boldogságunkhoz....,
azt gondolom az igazi ideális társ...valójában lelki társ...,
és mint ilyen...a társamat a lélek szintjén találom meg..., nem a szerepek és elvárások szintjén....
talán még annyit...,a rezonancia törvénye értelmében.... csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani....a számunkra ideális partnert..., ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré....,