Napi áhitat
A zsarnokság vége
"1Bizony, megkönyörül az ÚR Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 2Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az ÚR földjén mint szolgákat és szolgálókat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon. 3Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett, 4ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Vége van a sanyargatónak, vége van az erőszaknak! 5Összetörte az ÚR a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját. 6Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki nemzeteket taposott haragjában, most azt üldözik kíméletlenül. 7Megnyugodott, csendes az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek. 8Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk! 9Megrendült ott lent a holtak hazája, látva jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasait, fölkelti trónjukról a nemzetek királyait. 10Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél! 11Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród! 12Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! 13Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. 14Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! 15De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. 16Akik csak meglátnak, bámulnak, elgondolkoznak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok? 17Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat? 18A nemzetek királyai mind tisztességben nyugszanak sírboltjukban. 19Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gazt, mint eltaposott hullát; elborítanak a meggyilkoltak, akiket karddal öltek meg, és kőhalom alatt lesz a sírjuk. 20Nem temetnek el úgy, mint a királyokat, mert pusztítottad országodat, gyilkoltad népedet. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát. 21Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják az országot, s be ne töltsék városokkal a világot! 22Rájuk támadok - így szól a Seregek URa -, és kiirtom Babilónia nevét és maradékát, még az írmagját is - így szól az ÚR. 23Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek URa. 24Megesküdött a Seregek URa: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam. 25Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher. 26Ezt a tervet határoztam el az egész föld ellen, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen. 27Ha így határoz a Seregek URa, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?" (Ézsaiás 14,1-27)
Ma a szabad véleménynyilvánítás korát éljük. Van lehetőségünk arra, hogy ismeretségi körünkben hangot adjunk a felsőbbségekre vonatkozó véleményünknek. Ez nem jelenti azt, hogy csatlakoznunk kellene vagy szabadna az örök elégedetlenek hangjához, vagy azokéhoz, akik ügyeik megoldását bármely emberi erőben látják. Egyedül a keresztyén nép ismeri azt a mércét, ami alapján Isten a világ hatalmasait megméri. Az Újszövetség tanítása alapján az államnak polgárai jólétén, a jó rend fenntartásán kell munkálkodnia. Ha bármely hatalmasság ettől eltérően cselekszik, túllépi hatáskörét. De mi Isten népének a közfeladata? Pál apostol szerint ez: "Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó" (Róm 12,17b). Saját feladatunkat nehezítjük meg, ha elégedetlen, bíráló szavakat vagy lelkületet engedünk meg magunknak. Tanuljuk meg Ézsaiástól, Krisztustól, Páltól, hogy Isten pontosan tudja, kit és meddig enged hatalmat gyakorolni emberek felett (Jn 19,11; Róm 13,1-2)! Véleményalkotásunkban, jogaink gyakorlásában Urunkra hagyatkozzunk! Igéje a keresztyén ember elsődleges törvénykönyve. /FS/
Az ige nincs megbilincselve
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 9amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 12Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja." (2Timóteus 2,8-13)
Életkörülményeink formálója Isten (Róm 8,28). Ebből az következik, hogy akár kellemes, akár gondterhelt szakaszát éljük életünknek, Urunk alkalmassá tesz szava hallására, megélésére, hirdetésére. Pál apostol fogsága sem a véletlen műve, mert prófétai kijelentés (ApCsel 21,10-13) és mennyei küldött szólt róla (ApCsel 27,24). Igehirdetése nyomán Rómában, sőt a császár udvarában is emberek döntöttek Krisztus mellett (Fil 4,22). A birodalom ura, a császár is kapott Istentől egy lehetőséget a megtérésre. Pál tehát örömhírt mondott, örömre buzdított, habár testi lehetőségei korlátozottak voltak. A gonosz időket is jól használta fel, a testben távoli gyülekezetekkel valós lelki közösségben volt. Igeolvasó testvérem! Ha úgy is találod, lehetőségeid igencsak behatároltak, vágyaid betöltetlenek, életed nem teljes, foglalkozz mennyei megbízatásoddal, elhívásoddal! Ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen sem munkálkodhatnál nehézségeid elhárításán, de a legfontosabb szempontod az legyen, hogyan használhat Urad a jelen helyzetedben eszközéül! Ha akkor kezdenél szolgálni Istennek, amikor más dolgod nem lesz, elkésnél (Préd 12,1). Testvérem! Imádságra buzdítalak azokért, akik betegségük, koruk miatt nem vehetnek részt a gyülekezeti alkalmakon. Éreztesd velük, hogy tagjai a gyülekezetnek, még ha a testük erőtlen is! /FS/