Sziasztok.
Én egy igazi könyvmolynak tartom magam, (átlagfogyasztásom havi 5 könyv), bármit szívesen elolvasok amiben betű van. A telefonkönyvet is, ha nincs más, de az nem annyira izgalmas.
Mindig szívesen adok esélyt egy új írónak, és ha megtetszik az alkotása, máskor is keresem a könyvesboltokban vagy könyvtárak polcain. Ettől függetlenül van kedvenc íróm is, pontosabban kettő.
Egyikük 1986 óta varázsol el vidám és akciódús könyveivel, vadiúj mókás szavaival, szóösszetételeivel, melyekkel karaktereit látja el vicces jelzőkkel. Ő Vavyan Fable. Nincs olyan könyve amit ne olvastam volna el legalább egyszer, miközben sokszor hangosan nevettem, néha környezetem megbotránkoztatva viselkedésemmel.
Másik kedvenc íróm több szépirodalmi művel rendelkezik. Szóhasználatával olyan leírást ad, mellyel elénk tárja a cselekmény szereplőit, helyszínt olyan részletességgel, hogy könyvei második oldalától már mi is benne élünk a történetekben. Csak azért nem az első oldaltól, mert azon csak a cím szerepel. Ő bizony Ken Follett, és nagy bánatomra még nem olvastam el minden regényét. Mivel külföldön élek, elég nehéz beszerezni a magyar nyelvű kiadásokat, így az elmúlt négy évben kicsit lemaradtam a regényei követésében.
A versek már kicsit távolabb állnak tőlem. Juhász Gyulától és Radnóti Miklóstól van pár kedvenc versem, de Fodor Ákost nevezném talán a legkedvesebbnek, ha a költészetre gondolok. Az írásait Fablen keresztül ismertem meg, majd elkezdtem a köteteit vadászni. Én is szívesen idéztem tőle egyetemi előadásokon, dolgozatokban.
Nagyon szeretem a papír illatát, még akkor is ha régi dohos könyvtől származik, így nehezen barátkozom az e-bookos lehetőségekkel.