Egyes vendégek bőrbilincseket és vudubábut rendeltek a szobájukba, de akadt olyan is, aki négy tükröt, tökéletesen besötétített szobát, húsz párnát vagy épp öt mikrohullámú sütőt igényelt - egyebek mellett erről is írt könyvében Jacob Tomsky német szállodaportás, aki tíz évet töltött amerikai luxushotelekben.
Amikor Tomsky egy-egy szállodai szoba ajtaján benyitott, gyakran lett kínos helyzetek szemtanúja: ruhátlan, máshol gátlástalanul zokogó, esetleg kalandra vágyó vendégre bukkant. "Egyesek épp arra vártak, hogy valaki benyisson, mások magát a gondolatot is merő horrornak tartották" - írja Tomsky Aki bejelentkezik, elveszett című regényében.
Állítja, minden ajtó mögött maga a sűrű élet lüktet. Látott már a szállodai szobákban válásuk miatt síró férfiakat, találka közben meglepett, vagy éppen a falból kihúzott törülközőtartóhoz bőrbilincselt vendéget. "Az utóbbinál kínosabb helyzet tényleg nem fordult elő" - állította a portás.
A 34 éves stuttgarti férfi hosszú utat járt be a recepciós pultig. Parkőrként kezdte, majd előléptették és végül eljutott a recepcióvezetői posztig, így dönthetett arról, ki kapjon ingyen magasabb kategóriájú szobát és ki leshesse ablakából a hátsó udvart.
Számtalan extra szolgáltatásra tartottak igényt a vendégek: volt, aki négy egészalakos tükröt, tökéletesen besötétített szobát, húsz extra párnát, öt mikrohullámú sütőt igényelt - és a hírességeknek minden kérését teljesíteni kellett. Egyikük vudubábut óhajtott a szobájába azonnal, ezért sem nézhetett rá senki ferdén - írja a portás.
Nemzetiség szerint is eltértek az igények: az angoloknak a fürdőkád volt fontos, a japánok gyakran kértek a kétszemélyes ágy helyett két egyszemélyest. A németek "könnyen kezelhetőek" voltak, szinte csak a hatékonyság érdekelte őket.
"Nem is gondolnánk, hogy drog, öngyilkosság vagy természetes okok milyen gyakran vezetnek halálhoz épp a hotelszobákban. Erről a személyzetnek mélyen kell hallgatnia" - áll Tomsky könyvében.
A szerző mindig is az írásból szeretett volna élni, most azonban visszavágyik az "ötcsillagos őrületbe", mert megszerette az emberek kiszolgálását, és bármelyik szállodába szívesen visszamenne, ha hívnák.
Amikor Tomsky egy-egy szállodai szoba ajtaján benyitott, gyakran lett kínos helyzetek szemtanúja: ruhátlan, máshol gátlástalanul zokogó, esetleg kalandra vágyó vendégre bukkant. "Egyesek épp arra vártak, hogy valaki benyisson, mások magát a gondolatot is merő horrornak tartották" - írja Tomsky Aki bejelentkezik, elveszett című regényében.
Állítja, minden ajtó mögött maga a sűrű élet lüktet. Látott már a szállodai szobákban válásuk miatt síró férfiakat, találka közben meglepett, vagy éppen a falból kihúzott törülközőtartóhoz bőrbilincselt vendéget. "Az utóbbinál kínosabb helyzet tényleg nem fordult elő" - állította a portás.
A 34 éves stuttgarti férfi hosszú utat járt be a recepciós pultig. Parkőrként kezdte, majd előléptették és végül eljutott a recepcióvezetői posztig, így dönthetett arról, ki kapjon ingyen magasabb kategóriájú szobát és ki leshesse ablakából a hátsó udvart.
Számtalan extra szolgáltatásra tartottak igényt a vendégek: volt, aki négy egészalakos tükröt, tökéletesen besötétített szobát, húsz extra párnát, öt mikrohullámú sütőt igényelt - és a hírességeknek minden kérését teljesíteni kellett. Egyikük vudubábut óhajtott a szobájába azonnal, ezért sem nézhetett rá senki ferdén - írja a portás.
Nemzetiség szerint is eltértek az igények: az angoloknak a fürdőkád volt fontos, a japánok gyakran kértek a kétszemélyes ágy helyett két egyszemélyest. A németek "könnyen kezelhetőek" voltak, szinte csak a hatékonyság érdekelte őket.
"Nem is gondolnánk, hogy drog, öngyilkosság vagy természetes okok milyen gyakran vezetnek halálhoz épp a hotelszobákban. Erről a személyzetnek mélyen kell hallgatnia" - áll Tomsky könyvében.
A szerző mindig is az írásból szeretett volna élni, most azonban visszavágyik az "ötcsillagos őrületbe", mert megszerette az emberek kiszolgálását, és bármelyik szállodába szívesen visszamenne, ha hívnák.
