Az elnéptelenedést követő betelepítéseket így kezelte Magyarország:
"Pandzsábból Európába
A romák hosszú utat tettek meg őshazától Európába és Magyarországra. A keresztény vallású csoportok a törökök elöl menekülve érkeznek hazánkba a 14-15 században. Ettől az időponttól már írott dokumentumok is rendelkezésünkre állnak. Például oklevelekből tudjuk, hogy 1396-ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak ad letelepedési engedélyt a városfal tövében.
A nagyobb populáció akkor érkezett hazánkba, amikor Zsigmond király és császár menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok. Ekkoriban ugyanis valószínűleg még élt az a szép hagyomány, melyet országalapító Szent István királyunk fogalmazott meg, mely szerint fogadjuk be az idegeneket, mert minél tarkább nyelvében szokásaiban egy nemzet, annál értékesebb.
Az újmagyarok
A romák betelepedése a Balkán irányából még 1526 után is folytatódott. Nagyobb arányú betelepedés viszont csak a 18. században következett be. Mária Terézia szándéka az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult lakosság helyére telepítse a romákat. Ezért is hívhatták őket újmagyaroknak.
Mária Terézia azonban nem vette figyelembe azt a tényt, (amit a mai napig sem vesz figyelembe a társadalom nagy része), hogy ha nem ismerem egy másik ember kultúráját, szokásait, nehezen leszek eredményes még akkor is, ha jóhiszemű vagyok. Az első ballépése például az volt, hogy az újmagyarként betelepített cigányoktól azt remélte, hogy a mezőgazdaságban hiányzó munkaerőt fogják pótolni. Nem vette figyelembe, hogy a félnomád életet élő, a kézműiparba éppen csak belekóstoló romák alig ismerték az állattenyésztést, növénytermeléssel pedig egyáltalán nem foglalkoztak. Mária Terézia újabb intézkedés hozott, miszerint a kettő-négy éves gyerekeket ki kell emelni a családból, és magyar parasztcsaládokhoz kell adni. E brutális intézkedéstől azt várták, hogy, ha a mezőgazdaságban szocializálódik a cigány gyerek, akkor majd a cigányok részt fognak venni a mezőgazdaság újjáélesztésében. Sok kisgyermek a mai napig is azért hospitalizálódik, bármilyen jó nevelési feltételeket biztosító intézmény is legyen, mert megszakad az édesanyjukkal való oly fontos kapcsolat. A cigány családoknál ráadásul a gyermekhez való kötődés életfontosságú.
Mária Terézia fia, II. József a cigányok szemmel tartása érdekében elrendeli összeírásukat. Az 1783-as népszámláláskor a letelepedett „újmagyarokat" azonban már nem vették fel a cigányok közé. Egyébként, II. József sokat tett a cigányokért. Magyar és cigány nyelvű felhívással szólít fel a letelepedésre – még cigányul is megtanult -,1782-ben pedig elrendeli a cigány gyerekek kötelező és ingyenes oktatását.
Az 1800-as évek a kelet-európai nemzetek ébredésének időszaka, ekkor a „cigánykérdés” újra háttérbe szorult. Az 1848-49-es években sok cigány részt vett a szabadságharcban, ekkoriban került ismét előtérbe „nemzeti egyenjogúságuk” kérdése. Eötvös József vallásügyi és közoktatási miniszter 1870-ben külön körlevéllel fordul az ország tanfelügyelőihez a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban. Az 1893–as adatok szerint ugyanis a tanköteles cigánygyerekek közel 70%-a nem járt iskolába. A század utolsó felében József főherceg jelentős áldozatot hozott a vándor cigányok letelepítésre.
A faji kérdés
Az 1920-as évek társadalmi szemlélete a cigányságra bélyegként nehezedik. 1931-ben korlátozzák részükre kiadható vándoripari engedélyek számát. Így már csak lakóhelyükön és a községi elöljáróság engedélyével vállalhattak munkát. Az 1930-as évektől a "cigánykérdést" már nem úgy kezelik, mint addig, közbiztonsági és járványügyi kérdésként, hanem mint faji problémát.
A háború alatt külön törvényben akarják rögzíteni a botütést és a kasztrálást, de vannak akik a kitelepítésben és internálásban gondolkoznak.."
Forrás:
http://nol.hu/archivum/a_romak_tortenete__a_befogadastol_a_faji_kerdesig-560911
"..A magas Udvari Haditanács kétségtelenül eléggé ismeri, hogy Magyarország felső részeit isten ostorai, a belső zavargások, a vészt hozó járvány, a vizek igen káros áradása, a legyek és egerek csodálatos változásai és tömegei látogatták meg és sújtották, annyira, hogy lakosokban és mindenfajta barmokban hihetetlen mértékben súlyos veszteségeket szenvedtek és ezzel a közterhek és kötelezettségek vállalására elégtelenek lettek. A kedvező alkalom kínálkozásával nemcsak a magam java, de a közjó érdekében is szorgalmasan és minden erővel azon fáradozom, hogy svábokkal, akik a jelenlegi helyzetük következtében otthonukat elhagyni és betevő falatjukat más vidéken, különösen ebben az erősen elnéptelenedett hazában, keresni kénytelenek, az üres helységeket népessé tegyem, és így az említett lakossághiányt legalább részben kiegyenlítsem, egyúttal pedig a közterhek és kötelezettségek ellátásáról gondoskodjam és ami a legfőbb dolog, a katolikus vallás is inkább gyarapodhassák.
Minthogy azonban világosan látom, hogy e szándékom a magas Udvari Tanács támogatása, különös kegye és jóakarata nélkül sikeresen meg nem valósítható, ezért a magam és a többiek nevében alázatosan kérem, hogy,,, Magyarországon és más örökös tartományokban kinevezett helyi parancsnokok támogatásával minden további fizetségtől, a harmincadosok és vámszedők részéről jövő zaklatástól mentesen, szabadon és késleltetés nélkül utazzanak, továbbá letelepedési helyükön néhány évig a közterhek alól mentesüljenek, és az összeírás vagy az ezredek tisztjei által gyakorolt újoncozás alól békében maradjanak, és az említett módon a király és az ország javáról haszonnal gondoskodni méltóztassék.” (Károlyi Sándor folyamodványa – 1712)"
Forrás:
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tar...agyarorszag-benepesitese-a-torok-kiuzese-utan
Igaza van Prominornak, a rövid, pusztán két idősávban idézett történelmi áttekintés alapján is..hagyománnyá vált azon idegen népcsoportokkal szembeni ellenérzés irigységgel vegyülve... akik betelepítésétől remélték egykor az ország helyreállításában nyújtott segítséget...