Megválaszolatlan kérdések - félremagyarázott tények...
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
A nemzetközileg nagyon "kedvelt" egyiptomi illetékes elvtárs, Zahi Hawass egyszer bejelentette, hogy ő felfedezte Ozirisz sírját. Ennek persze az volt az előzménye, hogy nemzetközi hírű régészek, geológusok előzőleg meghatározták mi hol van, majd elzavarták és kitiltották őket Egyiptomból, majd jött Hawass a csapata élén és ásott, kutatott. Majd bejelentette, megmutatta és azóta nagy a csend... Még a közelébe sem engednek senkit.
A fenti képen a lejárat és a talált földalatti komplexum vázlatos rajza.
Ezt a két képet találtam a neten a sírkamrákról:
Már azért sem ő fedezte fel Ozorisz sírját, mert azt már 1935-ben Selim Hassan nevű egyiptológus...A Nagy Piramis közelében talált sztélén látható írást Seli Hassán így fordította le:
„Élő Hórusz Mezdau, Felső-és Alsó Egyiptom királya, Hufu, életadó. Ő találta a Piramis Asszonyának, Ízisznek Házát (templomát), a Szfinx Háza mellett, északnyugatra Rostau (Giza régi neve) urának, Ozirisznek Házától, és építette piramisát ezen istennő temploma mellé és építette királyi lányának, Henutszennek piramisát is ezen templom mellé.”
Azaz Hufu idejében állt már a Szfinx, Ozirisz és Izisz temploma. Több, már nehezebben olvasható írás is van a táblán amiben nagyjából azt mesélik el, hogy Hufu intézkedett, hogy javíttatta ki a Szfinxet, mert villám csapott bele, mikor az Ég Ura leszállt a Szfinxnél. Ekkor minden állat elpusztult Gizában. A szobrot a szöveg szerint le is festették és kijavították a fejkendő hátsó részét, amit a villám széthasított.
Még azt olvashatjuk a leltárkövön, hogy a Szfinx és létesítményei azért épültek ide, mert… id: “ Itt volt mindennek a kezdete “ ! Valamint másutt azt is, hogy az építményeket “Első időben (Zep Tepi) építették, amikor még az Istenek uralkodtak. “ !! No ettől akadnak ki, amit az egyiptológusok, élükön az azóta kirúgott Hawass.
Utoljára módosítva:
Egyiptomi piramisok rejtett titkai (film, magyar felirat sajnos nincs hozzá).
http://video.xfree.hu/?n=eladasos|f...hidden secrets of Egypt Pyramids (Ha#videoloc
Sok érdekességet tartalmaz érdemes végig nézni 10 perces filmet. A közel felénél például az aranykincseket, főleg annak aki látta "Az ember az aranyban" kiállítást!
Hogy miért építették a piramisokat szerte minden kontinensen, azt hiszem senki nem tudja, csak feltételezések vannak. Az egyiptomi piramisokat építésére sok ezer teoriát kitaláltak, csak az a baj, hogy mind tartalmazza a jelenlegi gondolkozás módot. Biztos, hogy az egyiptomiak építették, vagy csak sírhelyeknek használták, ahova kincsekkel együtt eltemették a fáraókat?
http://video.xfree.hu/?n=eladasos|f...hidden secrets of Egypt Pyramids (Ha#videoloc
Sok érdekességet tartalmaz érdemes végig nézni 10 perces filmet. A közel felénél például az aranykincseket, főleg annak aki látta "Az ember az aranyban" kiállítást!
Hogy miért építették a piramisokat szerte minden kontinensen, azt hiszem senki nem tudja, csak feltételezések vannak. Az egyiptomi piramisokat építésére sok ezer teoriát kitaláltak, csak az a baj, hogy mind tartalmazza a jelenlegi gondolkozás módot. Biztos, hogy az egyiptomiak építették, vagy csak sírhelyeknek használták, ahova kincsekkel együtt eltemették a fáraókat?
Tekintsünk az Egyiptomtól kissé északra Törökország felé, mely nem annyira ismert de szerintem ugyacsak sok titkot rejt a Piri Reis térképe.
Az isztambuli Top Kapi palotában 1929-ben találták meg a ma már Piri Reis térkép néven elhíresült kartográfiai csodát.
Sokan ugy vélik, hogy hadizsákmányként került Piri Reis török admiralitás birtokába a térkép, ezért tipikus korabeli hajóstérképnek tekintik, semmi többre. (mint az egyiptomi piramisokat az egyiptomiak építették és kész)
Csak pár megváloszalatlan kérdést sorolok fel;
A kartográfia történetének egyik nagy rejtélye a jelenlegi ismeretek alapján 1513-1517 közötti időből származó térképdarab, melyen Közép- és Dél-Amerika mellett már Antarktisz partvonalai is feltűnnek, ám azt hivatalosan csak 300 évvel később fedezték fel. Vajon milyen forrásokra támaszkodott a térkép rajzolója és birtokában lehetettek-e olyan információk, melyekről a történelemtudomány hivatalos álláspontja szerint az akkoriban élt emberek még nem tudhattak?
A térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel - egy földnyelvet tartalmaz ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 11 000 évvel ezelőtti valóságot!
Föld kontinenseinek egymástól való eltávolodásának elmélete Alfred Wegenertől származik (1910), de nem sok követője akadt egészen az 1960-as évekig, amikor is megszületett a lemeztektonikai elmélet. De mi az összefüggés a lemeztektonika és a Piri Reis térkép térkép között? A kontinensvándorlás sebessége alapján a térkép nem az 1500-as évek állapotát ábrázolja, hanem a 10-11 ezer év valóságát. A térkép állítolagos rajzolója nem tudhatot kontinensvándorlásról!
Az isztambuli Top Kapi palotában 1929-ben találták meg a ma már Piri Reis térkép néven elhíresült kartográfiai csodát.
Sokan ugy vélik, hogy hadizsákmányként került Piri Reis török admiralitás birtokába a térkép, ezért tipikus korabeli hajóstérképnek tekintik, semmi többre. (mint az egyiptomi piramisokat az egyiptomiak építették és kész)
Csak pár megváloszalatlan kérdést sorolok fel;
A kartográfia történetének egyik nagy rejtélye a jelenlegi ismeretek alapján 1513-1517 közötti időből származó térképdarab, melyen Közép- és Dél-Amerika mellett már Antarktisz partvonalai is feltűnnek, ám azt hivatalosan csak 300 évvel később fedezték fel. Vajon milyen forrásokra támaszkodott a térkép rajzolója és birtokában lehetettek-e olyan információk, melyekről a történelemtudomány hivatalos álláspontja szerint az akkoriban élt emberek még nem tudhattak?
A térkép ennek ellenére több helyen „hibás”, a valóságtól eltér. Például az Antarktisz egyik csücske összeér a dél-amerikai Tűzfölddel - egy földnyelvet tartalmaz ahol ma tenger hullámzik. És több antarktiszi parti ponton szárazföldet ábrázol ott, ahol ma másfél kilométeres jégtakaró található. Tévedésről van szó tehát? Nem – és ez az igazi szenzáció! A geológusok földtörténeti és egyéb adatok összevetése után kijelentették: a térkép a valóságot ábrázolja – de nem az 1513-as, hanem a 11 000 évvel ezelőtti valóságot!
Föld kontinenseinek egymástól való eltávolodásának elmélete Alfred Wegenertől származik (1910), de nem sok követője akadt egészen az 1960-as évekig, amikor is megszületett a lemeztektonikai elmélet. De mi az összefüggés a lemeztektonika és a Piri Reis térkép térkép között? A kontinensvándorlás sebessége alapján a térkép nem az 1500-as évek állapotát ábrázolja, hanem a 10-11 ezer év valóságát. A térkép állítolagos rajzolója nem tudhatot kontinensvándorlásról!
Az emberi élet nem a Földről származik
Dr Ellis Silver új könyvében rámutat számos olyan élettani funkcióra, ami miatt az ember nem fejlődhetett más életekkel együtt a Földön.
Az "Emberek nem a Földről valók: A bizonyítékok tudományos értékelése" című könyvében az ökológus azt írja, hogy az emberi faj olyan hibákkal rendelkezik, melyek arra utalnak, hogy "nem e világból való" lények vagyunk.
"Ennek egyik oka lehet az, hogy a Föld egy börtön bolygó lehet, hiszen mi természetünknél fogva erőszakos fajnak tűnünk, és addig vagyunk itt, amíg meg nem tanuljuk, hogyan viselkedjünk." - mondta.
Sziasztok! Meg tudnátok esetleg mondani, hol tudnám elolvasni ezt a könyvet, akár angolul is? Nagyon érdekelne, mert korábban már hallottam ilyenről, de csak részleteket, pl. hogy a Föld börtönbolygó, de nem tudtam teljesen összerakni a képet. Köszönök mindenfajta segítséget.
Elég friss még ez a könyv, hogy a neten legyen...
Tárgyak, melyek újra írhatják az emberiség történelemét
Bár sokakban még mindig él a kétely a földönkívüli kapcsolatot illetően, de egyre több régész kezdi felismerni, hogy sok legendának hitt, égből jött "Istenek" történet alapja valóság. Az egyik ilyen történetben a mexikói kormány is érintett. Most nyilvánosságra hozza azokat a dokumentumokat, fényképeket azon tárgyakról, melyeket Calakmul területén, Mexikóban találtak.
Calakmuli archelogiai terület, Mexikó
Köszönet ezért a nyilvánosságra hozatalért a Nemzeti Antroplógiai és Történelmi Intézetnek (NATI) National Institute of Anthropology and History (INAH), amely ezeket a lenyűgöző lemezeket találta Mexikóban. Ez a felfedezés csapást mér arra a titkolózásra, amely a Föld és az emberiség valós múltját kívánla elrejteni. A tárgyakat a maják készítették és a régészek 80 évvel ezelőtt találták meg.
"Mexikó nyilvánosságra fog hozni kódexeket, leleteket és jelentős dokumentumokat, melyek bizonyítják a maják és a földönkívüliek kapcsolatát, és mindezen információkat régészek erősítik meg. A mexikói kormány nem egyedül teszi ezt a nyilatkozatot, mindent, amit mond, bizonyítani fogunk." - nyilatkozta a National Institute of Anthropology and History szóvívője.
A tárgyakról készült fotókat először Klaus Dona és Dr. Nassim Haramein mutatta be 2011 júniusában Saarbrückenben, (Németország) tartott régészeti konfrencián
Luis Augusto García Rosado a legmagasabb rangú állami tiszviselő Mexikóban, aki megszólalt a földönkívüliek létezését bizonyító leletekkel kapcsolatban.
Néhány kép az internetről:
[URL='http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&docid=rYpFSovB2QK7AM&tbnid=l6gzU66ONs49uM:&ved=0CAUQjRw&url=http%3A%2F%2Fconsciouslifenews.com%2Faliens-ufos-depicted-mayan-artifacts-released-mexican-government-video%2F&ei=YWGzUsvVD8qRtAawi4HoBQ&bvm=bv.58187178,d.bGQ&psig=AFQjCNGONrj36-mvXgWOD39AMdqXYBCRIA&ust=1387573955474912']
[URL='http://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&docid=TNvCm0cj1TMdUM&tbnid=s65R0WnoR8zNWM:&ved=0CAUQjRw&url=http%3A%2F%2Fpoleshift.ning.com%2Fprofiles%2Fblogs%2Fmyan-documentary-to-warn-humans-of-impending-catastrophe-a-big&ei=EGKzUp_eH4TTsgaa_oGYCg&bvm=bv.58187178,d.bGQ&psig=AFQjCNGONrj36-mvXgWOD39AMdqXYBCRIA&ust=1387573955474912']
[/URL]
[/URL]
...és egy videó a Saarbrückeni konferenciáról, ahol bemutatták a 80 évvel ezelőtt felfedezett és eddig elzárt leleteket.
Vajon mi lenne, ha minden ország nyilvánosságra hozná a 80 éve dugdosott leleteket?
http://4.bp.blogspot.com/-BZM3VIpNaJU/UpEbu6lu5VI/AAAAAAAAJ4w/YhMsvpmPY3E/s1600/ufo.jpg
Utoljára módosítva:
Az univerzumban akármerre nézünk, milliárdnyi galaxist látunk, mindegyikben milliárdnyi csillaggal – mindenüt ugyanazokkal az anyagokkal, amelyek a Földön is jelen vannak, így a földönkívüliek kapcsolat teóriát nem lehet kizárni, de viszont megerősíteni sem. Az evoluciós folyamatot figyelem véve redkívűl csekély annak a valószínűsége, hogy elérhető távolságon belül valamilyen szintű értelmes lények lennének, de szerintem még kevesebb esély van arra, hogy hozzánk hasonló (ember típusú) és felépítésű szerves vagy más anyagú lények lennének. Ez idáig nincs olyan megdönthetetlen bizonyíték, mely akárcsak a Földön kívűli életet is bizonyítaná. "a földönkívüliek létezését bizonyító leletekkel" nem lehet bizonyítani, ugyanis lehetséges az ábrázoltak földi lakók voltak? A fenti maszkok még nem bizonyíték, ha régi buvárfelszerelésben, vagy szkafanderben ábrázolt személyek is igen furcsák, de attól még földön kívüliek. A filmet végignézve nekem a leletek nem földön kívüliekről szól, ha másnak fordítva az az ö véleménye.
Furcsának tartom, minden magmagyarázhatatlanra rásütik a földön kívüliséget, pedig lehet hogy a megoldás lábunk előtt hever. Ez olyan mint a Föld és az univerum ismerete. Ugyanis a Földün kutatása ez idáig a felszíntől megközelítőleg 10 km-ig terjedt, de a belátható világegyetem sugara több millió fényév.
Furcsának tartom, minden magmagyarázhatatlanra rásütik a földön kívüliséget, pedig lehet hogy a megoldás lábunk előtt hever. Ez olyan mint a Föld és az univerum ismerete. Ugyanis a Földün kutatása ez idáig a felszíntől megközelítőleg 10 km-ig terjedt, de a belátható világegyetem sugara több millió fényév.
Nem latsz valami logikai ellentmondast ebben a ket kijelentesedben?
Na igen !
Ezt szoktuk "emberi arroganciának" nevezni.
a Világegyetemben nem létezhet más "értelmes" (?!) lény, csak az
"ember" !
Azt fel se akarjuk tételezni, hogy millió életforma van, és mi akár egy itt hagyott, félbehagyott
genetikai kísérlet leszármazottai vagyunk.
Abba már kezd belemenni, ill. elismeri a "hivatalos tudomány" is, hogy valami hiba van a "kréta köröl" !
Valahogy sehogy se akar összejönni az a bizonyos "értelmes ember" kialakulása folyamat.
Az evolúció elmélet - már amennyiben arra gondolunk, hogy a majomból verekedtük fel magunkat a mostani
formáking, eleve csődöt mondott.
Az evolúció, mint alkalmazkodó képesség egy csodálatos dolog, de nem faj átalakító.
Ami marad, az egy óriási méretű genetikai beavatkozás, amire millió példa és utalás van a leges legősibb
ránk maradt nagyon sokféle sziklarajzból, agyagtáblákból, meg rengeteg mindenből, és a "hatalmak" által lezárt
barlang-rendszerekből kiszivárgott elképesztő dolgok tömkelege.
Ha még azok is előkerülhetnének, amit az úgynevezett bevándorlók, telepesek esztelenül elpusztítottak, talán
többet tudhatnánk a világunkról, a múltunkról.
Nem csak az amerikai kontinens, hanem az egész Föld tele van megmagyarázatlan dolgokkal.
(sajna, többnyire oda koncentrálódik, ahol még van mit kizsigerelni a területről, vagy netán a a "sereg és
egyéb politikai katyvasz kavar be -hadd ne részletezzem - vagy maga a mindenható "Vatican")
Elég átolvasgatni azokat -mindig legújabb" felfedezéseket, amelyekekben ott találtak "éltet", ahol
feltételezni se merték, és itt nem a Marsra gondolok.
És akkor nézzen valaki hülyének, amikor azt gondolom, hogy a saját kis Földünkről se tudunk
"xart" se, akkor mi a frászt okoskodunk az "Univerzumban" ?
Nem lenne jobb először a saját portánkon kiigazodni ?!
A Holdról, a Marsról xart se tudunk, de pár száz, pár ezer fényévnyire millió tudósítás van.
Nem fura ?
Kötve hiszem, hogy az őserdei mocsarakban sok búvár kuruttyolt volna akkoriban. Evolúciós elméletekről kár beszélni, már a majmok se hiszik, hogy valaha is ember lesz belőlük. Kár milliónyi fényévekre vándorolni, mert pl. itt van karnyújtásnyira a Hold, melynek sötét oldalán valami nem stimmöl, csak egyelőre előttünk titok, hogy mi lenne az, talán érdemes lett volna jobban odafigyelni I.D.Swann távolba pillantásaira. Vannak dolgok, melyeket az emberi szem, vagy az általa ismert technológia nem érzékel. Ami a földön kívül van az mind földönkívüli, tehát vannak földönkivüliek. Pl. a kínai nyúl, amelyik most épp a holdon kóricál, a jelen pillanatban ilyen státusnak örvend. Senki nem állította, hogy a földönkívüliek emberek. Lehetnek robotok, de nincsenek arra beprogramozva, hogy felvegyék az emberrel a kapcsolatot, és a párhuzamos univerzumok elmélete se kizárt, szerintem, ha csak úgy egyszerűen a lábunk előtt heverne a megoldás, már belerúgtunk volna.
Az még elnézhető lenne, bár...
De nézd már meg pl. azokat a rajzokat, domborműveket etc. ahol kihangsúlyozzák az öt és a négy ujjat.
Számtalan ilyet láthatol.
Egyébként a Roswell-i maradványoknál is négy ujjra volt tervezve az irányítópult az -azóta már kevésbé publikált - felvételeken.
Nézd meg a Nazca majom képet.
Egy öt ujj, egy négy. (mire akarja felhívni a figyelmet ?)
Nézd a "maja" vagy az azték figurákat: négy ujj !
Ez se tűnik fel a világ "vezetó" tudorainak ?
Sőt a Mickey mouse-nak is csak négy ujja van!
Igen rossz válasz!
Immanuel Velikowsky írja az "In the beginning" (Kezdetben) című könyvében:
"Demokritosz és Anaxagorasz azt tanították, hogy az ősi időkben a Földnek nem volt Holdja.
Ez a Hold nélküli állapot az emberiség legősibb emlékei közé tartozik.
Arisztotelész írja, hogy a Görögországi Árkádiának, még mielőtt azt a Hellének elfoglalták volna, volt egy őseredi lakossága, akiket Pelesgian-oknak hívtak.
Ők már akkor itt voltak, amikor a Föld felett az égen még nem volt ott a Hold."
Ki "parkolta le" a Holdat tökéletes kör alakú pályán a Föld körül?
Az 1969 és 1972 között tett hat amerikai asztronauták általi látogatás ellenére a Hold továbbra is rejtély a tudósok számára sok tekintetben.
Ezen rejtélyek megoldása az álatalunk ismert Hold idegen aspektusára utalhat.
Dr. Robert Jastrow tudós, a NASA Holdkutató Bizottságának első elnöke által "a bolygók Rosette-i kövének" nevezett minták tanulmányozása által azt remélte, hogy a Hold összetételének vizsgálata megoldja bolygónk és a Naprendszer létrejöttének néhány titkát.
Azonban hat holdraszállással később Earl Ubell tudományos író kijelentette, "...a holdi Rosette-i kő továbbra is rejtély marad. A Hold sokkal bonyolultabb, mint azt bárki is gondolta volna, nem csak egy fagyott biliárdgolyó a térben és az időben, ahogy azt sok tudós hitte. Néhány alapvető kérdésre választ adott, de az Apollo kövek és felvételek egy tucat újabb rejtélyt szültek, néhány közülük lélegzetelállító."
Ezen "lélegzetelállító" titok vagy anomália, ahogy a tudósok inkább nevezik őket, az a tény, hogy a Hold jóval idősebb, mint azt korábban gondolták, talán még a Földnél és a Napnál is sokkal régebbi.
A kozmikus sugárzás által a Hold kőzeteibe beleégetett pályákat megvizsgálva a tudósok azokat több milliárd évesre datálják.
Vannak, akik 4,5 milliárd évesre teszik a korukat, ami jóval idősebb, mint a Föld, és majdnem olyan régi, mint maga a Naprendszer.
A Hold legalább három különböző réteg sziklával rendelkezik. Ellentétben azzal a gondolattal, hogy a nehezebb tárgyak elsüllyednek, a nehezebb kőzetek a felszínen találhatók. És van egy határozott különbség az ásványi anyagok megoszlásában.
Ubell megkérdezte:
"Ha a Föld és a Hold ugyanabban az időben jött létre egymás közelében, akkor miért kapta az egyik test a vas szinte egészét (a Föld), a másik viszont alig (a Hold)?A különbségek arra utalnak, hogy a Föld és a Hold egymástól távol jött létre, egy olyan gondolat, ami megbotlik az asztrofizikusok képtelenségén, hogy megmagyarázzák, hogyan lett pontosan a Hold a Föld mellékbolygója."
A Hold rendkívül száraz, és nem úgy tűnik, hogy valaha is volt rajta jelentős mennyiségű víz. Egyik holdkőzet - függyetlenül attól, hogy hol találták - sem tartalmaz szabad vizet, vagy akár vízmolekulákat az ásványi anyagokban megkötve. Az Apollo 16 űrhajósai mégis találtak olyan holdkőzeteket, melyek rozsdás vasat tartalmaztak. Mivel az oxidáció oxigént és szabad hidrogént igényel, ez a rozsda jelzi, hogy valaha lennie kellett víznek a Holdon.
Továbbá az Apollo küldetések által hátrahagyott eszközök egy jelet küldtek a Földre 1971 március 7-én, jelezve, hogy egy "víz szél" áthaladt a Hold felszínén.
Mivel a víz levegő nélkül elpárolog a Hold felszínén, és úgy viselkedik, mint a szél a Földön, a kérdés az lett, hogy honnan származik ez a víz?
A gőzfelhő kitörések 14 órán át tartottak, és mintegy 100 négyzetmérföldnyi területet fedtek le, emlékeztetnek Dr. John Freeman, Jr. és Dr. H. Ken Hills, a Rice Egyetem fizikusai, akik szerint az esemény az egyik "legizgalmasabb felfedezés", ami mégis azt jelzi, hogy van víz a Holdon.
A két fizikus azt állítja, hogy a vízgőz mélyen a Holdból jött, mely egy látszólagos holdrengés során szabadult fel.
A NASA tisztviselői több hétköznapi és megkérdőjelezhető magyarázatot adtak. Azt feltételezték, hogy az Apollotól származó két tartály, amelyek 27 és 45 kilogramm vizet tartalmaztak nyomás alá kerültek és megrepedtek, és felszabadult azok tartalma.
Freeman és Hills elutasították a magyarázatot, rámutatva arra, hogy a két tartály - az Apollo 12-től és 14-től - mintegy 180 kilométerre voltak egymástól, míg az észlelt vízgőz azonos áramlással jelent meg mindkét helyen, noha a műszerek egymással ellentétes irányba néztek. A szkeptikusok érthetően szintén megkérdőjelezték annak az esélyét, hogy a két különálló tartály egyszerre tört volna össze, és hogy egy ilyen kis mennyiségű víz volt képes létrehozni egy 100 négyzetmérföldes gőzfelhőtt.
A holdkőzetekről úgy találták, hogy mágnesesek - nem elég erősek ahhoz, hogy felvegyenek egy gémkapcsot, de mégis mágnesesek.
Ugyanakkor magán a Holdon nincs mágneses mező. Tehát honnan ered a mágnesesség?
A "tengerek" jelenléte, vagy inkább sima, megszilárdult olvadt kőzetek tengere szintén rejtélyt jelentenek. Ezek a "tengerek" nem kevesebbet jeleznek, minthogy a távoli időben egy hatalmas láva kiáradás történt. Mára megerősítést nyert, hogy néhány Hold kráter belső eredetű. De semmi sem utal arra, hogy a Hold valaha elég forró volt ahhoz, hogy vulkánkitöréseket produkáljon.
A kirakós egy másik darabja, hogy majdnem az egésze - négyötöde - ezeknek a "tengereknek" a Hold Föld felé néző oldalán található.
Kevés "tenger" van a Hold túlsó oldalán, amit gyakran tévesen neveznek a "sötét oldalának". Pedig a túloldal több krátert és hegyvidéki területet tartalmaz.
A Hold "túlsó" oldala
Összehasonlítva a Hold többi részével, a "tengerek" viszonylag mentesek a kráterektől, ami arra utal, hogy a krátereket lávafolyamok borították be.
Hozzátéve ehhez a rejtélyhez - nagy, sűrű, kör alakú tömegek fekszenek 20 és 40 mérföldre a Hold-tenger közepe alatt.
Ezeket azért fedezték fel, mert a sűrűségük eltorzította a felettük, vagy a közelükben repülő űrhajók pályáját.
Egy tudós azt vetette fel, hogy a "mascon"-ok nehézfém meteoritok, amelyek mélyen belesüllyedtek a Holdba, amikor az még lágy, alakítható volt.
Ezt az elméletet már kihagyták a számításból, mivel a meteoritok ilyen nagy sebességnél elpárolognak, amikor érintkezésbe lépnek a felszínnel.
Egy másik hétköznapi magyarázat az, hogy a "mascon"-ok nem mások, mint láva által kitöltött üregek, de a szkeptikusok azt mondják, hogy nincs elég láva, hogy ez lehtséges legyen.
Úgy tűnik, hogy ezek a "mascon"-ok óriási, korong alakú tárgyak, esetleg mesterséges konstrukciók.
Nem valószínű, hogy a nagy, kör alakú lemezek közvetlenül a "tenger" közepe alatt, mint egy hatalmas bikaszem, egy baleset, vagy véletlen folytán kerültek oda.
1969 és 1977 között az Apollo küldetés szeizmografikus berendezése mintegy 3000 "holdrengést" regisztrált működésének minden évében.
A legtöbb rezgést meglehetősen kicsi meteorit becsapódások, vagy lezuhanó hordozórakéták okozták.
De sok más rezgést észleltek mélyen a Holdban. Erről a belső "nyikorgásról" úgy gondolják, hogy bolygónk gravitációs vonzása okozta, mivel a legtöbb "holdrengést" akkor jelezték, amikor a Hold a legközelebb volt a Földhöz.
Egy esemény történt 1958-ban a Hold Alphonsus kráterében, mely megrázta azt az elképzelést, hogy minden belső holdrengési tevékenység egyszerűen a sziklák átrendeződése.
Azon év novemberében Nyikolaj Kozirev, a Krími Asztrofizikai Obszervatórium szovjet csillagásza megdöbbentette a tudományos világot a Hold kráter csúcsa melletti első feljegyzett gázkitörés lefotózásával.
Kozirevnek tulajdonítható ennek a kiáramló, flureszkáló gáznak a felfedezése.
Azt is megállapította, hogy a vöröses fény a szénvegyületek jellemzője, amely "úgy tűnt, hogy mozog, és egy óra múlva eltűnt."
Egyes tudósok nem voltak hajlandóak elfogadni Kozirev megállapításait, míg a Lowell Obszervatórium csillagászai is meglátták a vöröses ragyogást az Aristarchus régió hegygerinceinél 1963-ban.
Napokkal később színes fényekről számolt be két különböző megfigyelő, ami több mint egy órán át tartott a Holdon.
Valami folyik odabenn a vulkanikusan halott Hold belsejében.
Bármi legyen is az, ugyanúgy megtörtént egyazon időben.
Ahogy a Hold közelebb kerül a Földhöz, különböző állomások szeizmikus műszerei azonos rezgéseket érzékelnek a Hold felszínén.
Nehéz ezt a mozgást természetes jelenségként elfogadni.
Bizonyíték van rá, ami azt jelzi, hogy a Hold üreges lehet.
A holdkőzet tanulmányok azt jelzik, hogy a Hold belseje eltér a földköpenytől, ily módon utalva egy nagyon kicsi, vagy nem létező magra.
1962-ben a NASA kutatója, Dr. Gordon MacDonald kijelentette: "Ha a csillagászati adatokat leegyszerűsítjük, akkor úgy találjuk, hogy az adatok szerint a Hold belseje kevésbé sűrű, mint a külső részek. Sőt, úgy tűnik, hogy a Hold inkább egy üreges, min egy homogén gömb."
http://www.bibliotecapleyades.net/luna/esp_luna_16.htm
Az Apollo 14 űrhajósa Dr. Edgar Mitchell miközben egy üreges Hold lehetőségén gúnyolódott, azt elismerte, hogy mivel nehezebb anyagok vannak a felszínen, nagyon is lehetséges, hogy hatalmas barlangok léteznek a Holdon.
Az MIT-s Dr. Sean C. Solomon azt írta:
"A Lunar Orbiter kísérletek jelentősen javítottak a tudásunkon a Hold gravitációs mezőjét illetően... jelezve azt az ijesztő lehetőséget, hogy a Hold üreges lehet."
Miért ijesztő?
Ennek jelentőségét Carl Sagan csillagász megállapította 1966-os Értelmes élet az univerzumban című munkájában. "Egy természetes mellékbolygó nem lehet üreges objektum."
http://www.fenyportal.hu/cikk.101.a_nagy_hold-atveres_-_vagy_megsem.html
A leginkább megdöbbentő bizonyíték arra, hogy a Hold üreges lehet, 1969 november 20-án érkezett, amikor az Apollo 12 legénysége, miután visszatért a parancsnoki hajóra, leküldte a Hold-modult az emelkedés szakaszában, hogy az lezuhanjon a Holdra, létrehozva egy mesterséges holdrengést.
A modul mintegy 40 mérföldre az Apollo 12 leszállási helyétől csapódott a Hold felszínébe, ahol az ultraérzékeny szeizmikus berendezés valami olyat rögzített, ami váratlan és meghökkentő volt, a Hold több mint egy órán keresztül úgy visszhangzott, mint egy harang.
The Apollo 12 landing site as seen by LRO. Credit: NASA/GSFC/Arizona State University
Read more: http://www.universetoday.com/94210/...mysterious-magnetic-moon-rocks/#ixzz2pmPeIW5G
A rezgéshullámnak csaknem nyolc percig tartott, hogy elérje a csúcsot, majd csökkent az intenzitása.
Ezen a napon egy sajtókonferencián a szeizmikus kísérlet egyik társ-igazgatója Maurice Ewing azt mondta az újságíróknak, hogy a tudósok tanácstalanok, hogy megmagyarázzák a jelenséget.
A mesterséges ütközéses újabb vizsgálatok hasonló eredményeket hoztak.
Az egyik becsapódás után a Hold négy órán keresztül visszhangzott.
Ez a jelenség kapcsolódik a Hold sűrűségének problémájához, ami megerősíti az üreges Hold elképzelést.
A tudósok azt remélték, hogy felvehetik egy meteor becsapódását, ami elég nagy ahhoz, hogy lökéshullámokat küldjön a Hold magjához és vissza, hogy rendezzék ezt a kérdést.
Ez a lehetőség 1972 május 13-án érkezett el, amikor egy nagy meteor találta el a Holdat 200 tonna TNT-vel egyenértékű erővel. Miután elküldte a lökéshullámokat mélyen a Hold belsejébe, a tudósok értetlenül állapították meg, hogy az nem tért vissza, amely igazolja, hogy valami szokatlan dolog van a Hold magja körül, vagy annak hiányával.
Dr. Farouk El Baz a következőket mondta: "Feltételezhetően sok felfedezetlen barlang létezik a Hold felszíne alatt. Több kísérletet is repítettek a Holdra, hogy lássák, valóban vannak-e ilyen barlangok."
Ezen kísérletek eredményeit nem hozták nyilvánosságra.
Úgy tűnik, hogy a Holdnak egy szívós, kemény külső héja van, és egy könnyű, vagy nem létező belseje.
A Hold héjazata sűrű ásványi anyagokat tartalmaz, mint a titán, amit a Földön az építőiparban, valamint repülőgépekhez és űrhajókhoz használnak.
Sokan még mindig emlékeznek arra, amikor a tévében mutatták az űrhajósokat, amint hiába próbáltak átfúrni a Hold kérgén.
A speciálisan megtervezett fúrással csak néhány centire akartak behatolni.
A Hold kemény felszínének rejtélyét tovább súlyosbítja, hogy úgy tűnik, feldolgozott fémeket fedeztek fel.
A szakértők meg voltak lepve, hogy találtak kőzeteket sárgarézzel, csillámpalával és amfibollal, mellette közel tiszta titánt. Urán 236-ot és neptunium 237-et - elemek, melyeket korábban nem találtak a természetben - fedeztek fel a holdkőzetekben, az Argone Nemzeti Laboratórium szerint.
Miközben még mindig próbálják megmagyarázni ezen anyagok jelenlétét, a tudósok meglepetten értesültek a Veszélyek tengeréből származó rozsdamentes vasrészecskékről.
1976-ban az Associated Press beszámolt arról, hogy a szovjetek bejelentették a vasrészecskék felfedezését, amelyek "nem rozsdásodnak" azokban a mintákban, melyeket egy pilóta nélküli Hold misszió hozott vissza 1970-ben. Olyan vas, amely nem rozsdásodik, a természetben ismeretlen, és jóval meghaladja jelenlegi földi technológiánkat.
Kétségtelenül a legnagyobb rejtély a Holddal kapcsolatban elsősorban az, hogy hogyan került oda.
Az Apollo küldetések előtt a Hold eredetéről szóló elmélet az volt, hogy az leszakadt a Földről évmilliárdokkal ezelőtt.
Bár senki sem tudta bizonyosan meghatározni, hogy a Föld melyik részéből származik, sokan gondolták, hogy az anyagveszteségre magyarázatot adnak a hatalmas földi árkok, melyek a Csendes-óceánt alkotják. Az ötletet azonban elvetették amikor kiderült, hogy kevés hasonlóság van bolygónk és a Hold összetételében.
A Voyager–1 űrszonda felvétele Föld-Hold rendszerről 11,6 millió kilométer távolságból
Egy újabb elmélet az volt, hogy a Hold a Föld kialakulása után megmaradt űrszemétből jött létre.
Ez a koncepció tarthatatlannak bizonyult a jelenlegi gravitációs elmélet fényében, ami azt jelzi, hogy egy nagy tárgy felhalmozza az összes laza anyagot, nem hagyva semmit egy másik nagy test formálódásához.
Ma már általánosan elfogadott, hogy a Hold máshonnan származik, és belépett a Föld gravitációs terébe valamikor a távoli múltban.
Itt az elméletek eltérhetnek - az egyik azt állítja, hogy a Hold eredetileg egy bolygó, amely összeütközött a Földdel törmeléket hozva létre, amely együttesen alakította a Holdat, míg egy másik azt mondja, hogy a Holdat, miközben vándorolt a Naprendszerünkben, elfogta, és Föld körüli pályára húzta a gravitáció.
Ezen elméletek közül egyik sem különösebben meggyőző, mert hiányzik a bizonyíték arra, hogy a Földet, vagy a Holdat fizikailag megzavarta volna a múltban egy közeli találkozás.
Nincs törmelék az űrben, jelezve a korábbi ütközést, és nem úgy tűnik, hogy a Föld és a Hold ugyanabban az időszakban alakult volna ki.
Ami az "elfogás" elméletet illeti, a tudós Isaac Asimov, aki jól ismert szépirodalmi műveiről ezt írta:
Ez a kör alakú pálya különösen furcsa, tekintve, hogy a Hold tömegközéppontja egy mérfölddel közelebb van a Földhöz, mint a geometriai középpontja. Ezen ténynek önmagában egy instabil, bizonytalan pályát kellene eredményeznie, ahogy egy ilyen tömegközéppontú golyó sem gördülne egyenes vonalon. Továbbá a Naprendszerünkben lévő más holdak majdnem mindegyike bolygójának egyenlítői síkjában kering.
Nem így a Hold, aminek pályája furcsa módon közelebb van a Föld Nap körüli keringési pályájához, vagy hajlik a Föld ekliptikájához több mint öt fokkal.
Ha ehhez hozzáadjuk a Hold kidudorodásának tényét - a Földdel átellenes oldalon található - ez hatálytalanítja a gondolatot, hogy ezt a Föld gravitációs vonzása okozta, lehetővé téve egy csaknem "egyensúlyi világot."
Úgy tűnik lehetetlen, hogy egy ilyen furcsaság egy ilyen pontos és körpályára essen.
Ez egy érdekes találós kérdés, mint a William Roy Shelton tudományos író által megfogalmazott, aki ezt írta: "Fontos megjegyezni, hogy valaminek oda kellett helyezni a Holdat a Föld körüli kör alakú pályára, vagy annak közelébe."
Csakúgy, ahogy egy Apollo űrhajó kerüli meg a Földet minden 90-ik percben, miközben 100 mérföld magasan van, és körülbelül 18000 mérföldes óránkénti sebességgel kell haladnia, hogy a pályáján maradjon, valaminek lennie kellett, ami a Holdnak megadta az éppen szükséges sebességet a súlyához képest, és a magasságát...
A lényeg, és ezt ritkábban jegyzik meg figyelembe véve a Hold eredetét az, hogy nagyon valószínűtlen, hogy bármelyik tárgy csak úgy belebotlana a tényezők megfelelő kombinációjába, ami ahhoz szükséges, hogy pályán maradjon. "Valami kellett, hogy a Holdat ebbe a távolságba, erre a pályára és sebességre állítsa. A kérdés az, hogy mi volt az a "valami"?
A Hold fázisai és librációja a Földről nézve
Ha a Hold pontos és stabil pályáját puszta véletlennek tekintjük, akkor az is véletlen, hogy a Hold éppen a megfelelő távolságra van a Földtől, hogy teljesen eltakarja a Napot egy napfogyatkozás folyamán?
Míg a Hold átmérője mindössze 3476 kilométer, szemben a Nap gigantikus 1,39 millió kilométerével, mégiscsak a megfelelő helyzetben takarja el az egész napot a lángoló koronáján kívül, amikor a Nap és a Föld között halad át.
Asimov kifejtette:
"Demokritosz és Anaxagorasz azt tanították, hogy az ősi időkben a Földnek nem volt Holdja.
Ez a Hold nélküli állapot az emberiség legősibb emlékei közé tartozik.
Arisztotelész írja, hogy a Görögországi Árkádiának, még mielőtt azt a Hellének elfoglalták volna, volt egy őseredi lakossága, akiket Pelesgian-oknak hívtak.
Ők már akkor itt voltak, amikor a Föld felett az égen még nem volt ott a Hold."
Ki "parkolta le" a Holdat tökéletes kör alakú pályán a Föld körül?
Az 1969 és 1972 között tett hat amerikai asztronauták általi látogatás ellenére a Hold továbbra is rejtély a tudósok számára sok tekintetben.
Ezen rejtélyek megoldása az álatalunk ismert Hold idegen aspektusára utalhat.
Dr. Robert Jastrow tudós, a NASA Holdkutató Bizottságának első elnöke által "a bolygók Rosette-i kövének" nevezett minták tanulmányozása által azt remélte, hogy a Hold összetételének vizsgálata megoldja bolygónk és a Naprendszer létrejöttének néhány titkát.
Azonban hat holdraszállással később Earl Ubell tudományos író kijelentette, "...a holdi Rosette-i kő továbbra is rejtély marad. A Hold sokkal bonyolultabb, mint azt bárki is gondolta volna, nem csak egy fagyott biliárdgolyó a térben és az időben, ahogy azt sok tudós hitte. Néhány alapvető kérdésre választ adott, de az Apollo kövek és felvételek egy tucat újabb rejtélyt szültek, néhány közülük lélegzetelállító."
Ezen "lélegzetelállító" titok vagy anomália, ahogy a tudósok inkább nevezik őket, az a tény, hogy a Hold jóval idősebb, mint azt korábban gondolták, talán még a Földnél és a Napnál is sokkal régebbi.
A kozmikus sugárzás által a Hold kőzeteibe beleégetett pályákat megvizsgálva a tudósok azokat több milliárd évesre datálják.
Vannak, akik 4,5 milliárd évesre teszik a korukat, ami jóval idősebb, mint a Föld, és majdnem olyan régi, mint maga a Naprendszer.
A Hold legalább három különböző réteg sziklával rendelkezik. Ellentétben azzal a gondolattal, hogy a nehezebb tárgyak elsüllyednek, a nehezebb kőzetek a felszínen találhatók. És van egy határozott különbség az ásványi anyagok megoszlásában.
Ubell megkérdezte:
"Ha a Föld és a Hold ugyanabban az időben jött létre egymás közelében, akkor miért kapta az egyik test a vas szinte egészét (a Föld), a másik viszont alig (a Hold)?A különbségek arra utalnak, hogy a Föld és a Hold egymástól távol jött létre, egy olyan gondolat, ami megbotlik az asztrofizikusok képtelenségén, hogy megmagyarázzák, hogyan lett pontosan a Hold a Föld mellékbolygója."
A Hold rendkívül száraz, és nem úgy tűnik, hogy valaha is volt rajta jelentős mennyiségű víz. Egyik holdkőzet - függyetlenül attól, hogy hol találták - sem tartalmaz szabad vizet, vagy akár vízmolekulákat az ásványi anyagokban megkötve. Az Apollo 16 űrhajósai mégis találtak olyan holdkőzeteket, melyek rozsdás vasat tartalmaztak. Mivel az oxidáció oxigént és szabad hidrogént igényel, ez a rozsda jelzi, hogy valaha lennie kellett víznek a Holdon.
Továbbá az Apollo küldetések által hátrahagyott eszközök egy jelet küldtek a Földre 1971 március 7-én, jelezve, hogy egy "víz szél" áthaladt a Hold felszínén.
Mivel a víz levegő nélkül elpárolog a Hold felszínén, és úgy viselkedik, mint a szél a Földön, a kérdés az lett, hogy honnan származik ez a víz?
A gőzfelhő kitörések 14 órán át tartottak, és mintegy 100 négyzetmérföldnyi területet fedtek le, emlékeztetnek Dr. John Freeman, Jr. és Dr. H. Ken Hills, a Rice Egyetem fizikusai, akik szerint az esemény az egyik "legizgalmasabb felfedezés", ami mégis azt jelzi, hogy van víz a Holdon.
A két fizikus azt állítja, hogy a vízgőz mélyen a Holdból jött, mely egy látszólagos holdrengés során szabadult fel.
A NASA tisztviselői több hétköznapi és megkérdőjelezhető magyarázatot adtak. Azt feltételezték, hogy az Apollotól származó két tartály, amelyek 27 és 45 kilogramm vizet tartalmaztak nyomás alá kerültek és megrepedtek, és felszabadult azok tartalma.
Freeman és Hills elutasították a magyarázatot, rámutatva arra, hogy a két tartály - az Apollo 12-től és 14-től - mintegy 180 kilométerre voltak egymástól, míg az észlelt vízgőz azonos áramlással jelent meg mindkét helyen, noha a műszerek egymással ellentétes irányba néztek. A szkeptikusok érthetően szintén megkérdőjelezték annak az esélyét, hogy a két különálló tartály egyszerre tört volna össze, és hogy egy ilyen kis mennyiségű víz volt képes létrehozni egy 100 négyzetmérföldes gőzfelhőtt.
A holdkőzetekről úgy találták, hogy mágnesesek - nem elég erősek ahhoz, hogy felvegyenek egy gémkapcsot, de mégis mágnesesek.
Ugyanakkor magán a Holdon nincs mágneses mező. Tehát honnan ered a mágnesesség?
A "tengerek" jelenléte, vagy inkább sima, megszilárdult olvadt kőzetek tengere szintén rejtélyt jelentenek. Ezek a "tengerek" nem kevesebbet jeleznek, minthogy a távoli időben egy hatalmas láva kiáradás történt. Mára megerősítést nyert, hogy néhány Hold kráter belső eredetű. De semmi sem utal arra, hogy a Hold valaha elég forró volt ahhoz, hogy vulkánkitöréseket produkáljon.
A kirakós egy másik darabja, hogy majdnem az egésze - négyötöde - ezeknek a "tengereknek" a Hold Föld felé néző oldalán található.
Kevés "tenger" van a Hold túlsó oldalán, amit gyakran tévesen neveznek a "sötét oldalának". Pedig a túloldal több krátert és hegyvidéki területet tartalmaz.
A Hold "túlsó" oldala
Összehasonlítva a Hold többi részével, a "tengerek" viszonylag mentesek a kráterektől, ami arra utal, hogy a krátereket lávafolyamok borították be.
Hozzátéve ehhez a rejtélyhez - nagy, sűrű, kör alakú tömegek fekszenek 20 és 40 mérföldre a Hold-tenger közepe alatt.
Ezeket azért fedezték fel, mert a sűrűségük eltorzította a felettük, vagy a közelükben repülő űrhajók pályáját.
Egy tudós azt vetette fel, hogy a "mascon"-ok nehézfém meteoritok, amelyek mélyen belesüllyedtek a Holdba, amikor az még lágy, alakítható volt.
Ezt az elméletet már kihagyták a számításból, mivel a meteoritok ilyen nagy sebességnél elpárolognak, amikor érintkezésbe lépnek a felszínnel.
Egy másik hétköznapi magyarázat az, hogy a "mascon"-ok nem mások, mint láva által kitöltött üregek, de a szkeptikusok azt mondják, hogy nincs elég láva, hogy ez lehtséges legyen.
Úgy tűnik, hogy ezek a "mascon"-ok óriási, korong alakú tárgyak, esetleg mesterséges konstrukciók.
Nem valószínű, hogy a nagy, kör alakú lemezek közvetlenül a "tenger" közepe alatt, mint egy hatalmas bikaszem, egy baleset, vagy véletlen folytán kerültek oda.
1969 és 1977 között az Apollo küldetés szeizmografikus berendezése mintegy 3000 "holdrengést" regisztrált működésének minden évében.
A legtöbb rezgést meglehetősen kicsi meteorit becsapódások, vagy lezuhanó hordozórakéták okozták.
De sok más rezgést észleltek mélyen a Holdban. Erről a belső "nyikorgásról" úgy gondolják, hogy bolygónk gravitációs vonzása okozta, mivel a legtöbb "holdrengést" akkor jelezték, amikor a Hold a legközelebb volt a Földhöz.
Egy esemény történt 1958-ban a Hold Alphonsus kráterében, mely megrázta azt az elképzelést, hogy minden belső holdrengési tevékenység egyszerűen a sziklák átrendeződése.
Azon év novemberében Nyikolaj Kozirev, a Krími Asztrofizikai Obszervatórium szovjet csillagásza megdöbbentette a tudományos világot a Hold kráter csúcsa melletti első feljegyzett gázkitörés lefotózásával.
Kozirevnek tulajdonítható ennek a kiáramló, flureszkáló gáznak a felfedezése.
Azt is megállapította, hogy a vöröses fény a szénvegyületek jellemzője, amely "úgy tűnt, hogy mozog, és egy óra múlva eltűnt."
Egyes tudósok nem voltak hajlandóak elfogadni Kozirev megállapításait, míg a Lowell Obszervatórium csillagászai is meglátták a vöröses ragyogást az Aristarchus régió hegygerinceinél 1963-ban.
Napokkal később színes fényekről számolt be két különböző megfigyelő, ami több mint egy órán át tartott a Holdon.
Valami folyik odabenn a vulkanikusan halott Hold belsejében.
Bármi legyen is az, ugyanúgy megtörtént egyazon időben.
Ahogy a Hold közelebb kerül a Földhöz, különböző állomások szeizmikus műszerei azonos rezgéseket érzékelnek a Hold felszínén.
Nehéz ezt a mozgást természetes jelenségként elfogadni.
Bizonyíték van rá, ami azt jelzi, hogy a Hold üreges lehet.
A holdkőzet tanulmányok azt jelzik, hogy a Hold belseje eltér a földköpenytől, ily módon utalva egy nagyon kicsi, vagy nem létező magra.
1962-ben a NASA kutatója, Dr. Gordon MacDonald kijelentette: "Ha a csillagászati adatokat leegyszerűsítjük, akkor úgy találjuk, hogy az adatok szerint a Hold belseje kevésbé sűrű, mint a külső részek. Sőt, úgy tűnik, hogy a Hold inkább egy üreges, min egy homogén gömb."
http://www.bibliotecapleyades.net/luna/esp_luna_16.htm
Az Apollo 14 űrhajósa Dr. Edgar Mitchell miközben egy üreges Hold lehetőségén gúnyolódott, azt elismerte, hogy mivel nehezebb anyagok vannak a felszínen, nagyon is lehetséges, hogy hatalmas barlangok léteznek a Holdon.
Az MIT-s Dr. Sean C. Solomon azt írta:
"A Lunar Orbiter kísérletek jelentősen javítottak a tudásunkon a Hold gravitációs mezőjét illetően... jelezve azt az ijesztő lehetőséget, hogy a Hold üreges lehet."
Miért ijesztő?
Ennek jelentőségét Carl Sagan csillagász megállapította 1966-os Értelmes élet az univerzumban című munkájában. "Egy természetes mellékbolygó nem lehet üreges objektum."
http://www.fenyportal.hu/cikk.101.a_nagy_hold-atveres_-_vagy_megsem.html
A leginkább megdöbbentő bizonyíték arra, hogy a Hold üreges lehet, 1969 november 20-án érkezett, amikor az Apollo 12 legénysége, miután visszatért a parancsnoki hajóra, leküldte a Hold-modult az emelkedés szakaszában, hogy az lezuhanjon a Holdra, létrehozva egy mesterséges holdrengést.
A modul mintegy 40 mérföldre az Apollo 12 leszállási helyétől csapódott a Hold felszínébe, ahol az ultraérzékeny szeizmikus berendezés valami olyat rögzített, ami váratlan és meghökkentő volt, a Hold több mint egy órán keresztül úgy visszhangzott, mint egy harang.
The Apollo 12 landing site as seen by LRO. Credit: NASA/GSFC/Arizona State University
Read more: http://www.universetoday.com/94210/...mysterious-magnetic-moon-rocks/#ixzz2pmPeIW5G
A rezgéshullámnak csaknem nyolc percig tartott, hogy elérje a csúcsot, majd csökkent az intenzitása.
Ezen a napon egy sajtókonferencián a szeizmikus kísérlet egyik társ-igazgatója Maurice Ewing azt mondta az újságíróknak, hogy a tudósok tanácstalanok, hogy megmagyarázzák a jelenséget.
"Ami ennek a jelentését illeti, most inkább nem adnék rá értelmezést. De ez pont olyan, mintha valaki megkondított volna egy harangot egy templomban egyetlen ütéssel, és megállapítja, hogy a belőle jövő utózengés még 30 percig folytatódik."
Később megállapították, hogy a kis rezgések tovább folytatódtak a Holdon több mint egy óráig.
A jelenség megismétlődött, amikor az Apollo 13 harmadik fázisát a Holdnak ütköztették
rádióvezérléssel, mely becsapódás 11 tonna TNT erejével volt egyenértékű. A NASA szerint ez alkalommal a Hold "úgy reagált, mint egy gong."
Bár a szeizmikus berendezés több mint 108 mérföldre volt a becsapódás helyszínétől, a felvételek azt mutatták, hogy a visszhang 3 óra 20 percen át tartott, és 22-25 mérföld mélyre hatolt le.
Az Apollo–13 holdrakétája utolsó fokozatának becsapódási nyoma a holdfelszínen a
Lunar Reconnaissance Orbiter felvételén
Később megállapították, hogy a kis rezgések tovább folytatódtak a Holdon több mint egy óráig.
A jelenség megismétlődött, amikor az Apollo 13 harmadik fázisát a Holdnak ütköztették
rádióvezérléssel, mely becsapódás 11 tonna TNT erejével volt egyenértékű. A NASA szerint ez alkalommal a Hold "úgy reagált, mint egy gong."
Bár a szeizmikus berendezés több mint 108 mérföldre volt a becsapódás helyszínétől, a felvételek azt mutatták, hogy a visszhang 3 óra 20 percen át tartott, és 22-25 mérföld mélyre hatolt le.
Az Apollo–13 holdrakétája utolsó fokozatának becsapódási nyoma a holdfelszínen a
Lunar Reconnaissance Orbiter felvételén
A mesterséges ütközéses újabb vizsgálatok hasonló eredményeket hoztak.
Az egyik becsapódás után a Hold négy órán keresztül visszhangzott.
Ez a jelenség kapcsolódik a Hold sűrűségének problémájához, ami megerősíti az üreges Hold elképzelést.
A tudósok azt remélték, hogy felvehetik egy meteor becsapódását, ami elég nagy ahhoz, hogy lökéshullámokat küldjön a Hold magjához és vissza, hogy rendezzék ezt a kérdést.
Ez a lehetőség 1972 május 13-án érkezett el, amikor egy nagy meteor találta el a Holdat 200 tonna TNT-vel egyenértékű erővel. Miután elküldte a lökéshullámokat mélyen a Hold belsejébe, a tudósok értetlenül állapították meg, hogy az nem tért vissza, amely igazolja, hogy valami szokatlan dolog van a Hold magja körül, vagy annak hiányával.
Dr. Farouk El Baz a következőket mondta: "Feltételezhetően sok felfedezetlen barlang létezik a Hold felszíne alatt. Több kísérletet is repítettek a Holdra, hogy lássák, valóban vannak-e ilyen barlangok."
Ezen kísérletek eredményeit nem hozták nyilvánosságra.
Úgy tűnik, hogy a Holdnak egy szívós, kemény külső héja van, és egy könnyű, vagy nem létező belseje.
A Hold héjazata sűrű ásványi anyagokat tartalmaz, mint a titán, amit a Földön az építőiparban, valamint repülőgépekhez és űrhajókhoz használnak.
Sokan még mindig emlékeznek arra, amikor a tévében mutatták az űrhajósokat, amint hiába próbáltak átfúrni a Hold kérgén.
A speciálisan megtervezett fúrással csak néhány centire akartak behatolni.
A Hold kemény felszínének rejtélyét tovább súlyosbítja, hogy úgy tűnik, feldolgozott fémeket fedeztek fel.
A szakértők meg voltak lepve, hogy találtak kőzeteket sárgarézzel, csillámpalával és amfibollal, mellette közel tiszta titánt. Urán 236-ot és neptunium 237-et - elemek, melyeket korábban nem találtak a természetben - fedeztek fel a holdkőzetekben, az Argone Nemzeti Laboratórium szerint.
Miközben még mindig próbálják megmagyarázni ezen anyagok jelenlétét, a tudósok meglepetten értesültek a Veszélyek tengeréből származó rozsdamentes vasrészecskékről.
1976-ban az Associated Press beszámolt arról, hogy a szovjetek bejelentették a vasrészecskék felfedezését, amelyek "nem rozsdásodnak" azokban a mintákban, melyeket egy pilóta nélküli Hold misszió hozott vissza 1970-ben. Olyan vas, amely nem rozsdásodik, a természetben ismeretlen, és jóval meghaladja jelenlegi földi technológiánkat.
Kétségtelenül a legnagyobb rejtély a Holddal kapcsolatban elsősorban az, hogy hogyan került oda.
Az Apollo küldetések előtt a Hold eredetéről szóló elmélet az volt, hogy az leszakadt a Földről évmilliárdokkal ezelőtt.
Bár senki sem tudta bizonyosan meghatározni, hogy a Föld melyik részéből származik, sokan gondolták, hogy az anyagveszteségre magyarázatot adnak a hatalmas földi árkok, melyek a Csendes-óceánt alkotják. Az ötletet azonban elvetették amikor kiderült, hogy kevés hasonlóság van bolygónk és a Hold összetételében.
A Voyager–1 űrszonda felvétele Föld-Hold rendszerről 11,6 millió kilométer távolságból
Egy újabb elmélet az volt, hogy a Hold a Föld kialakulása után megmaradt űrszemétből jött létre.
Ez a koncepció tarthatatlannak bizonyult a jelenlegi gravitációs elmélet fényében, ami azt jelzi, hogy egy nagy tárgy felhalmozza az összes laza anyagot, nem hagyva semmit egy másik nagy test formálódásához.
Ma már általánosan elfogadott, hogy a Hold máshonnan származik, és belépett a Föld gravitációs terébe valamikor a távoli múltban.
Itt az elméletek eltérhetnek - az egyik azt állítja, hogy a Hold eredetileg egy bolygó, amely összeütközött a Földdel törmeléket hozva létre, amely együttesen alakította a Holdat, míg egy másik azt mondja, hogy a Holdat, miközben vándorolt a Naprendszerünkben, elfogta, és Föld körüli pályára húzta a gravitáció.
Ezen elméletek közül egyik sem különösebben meggyőző, mert hiányzik a bizonyíték arra, hogy a Földet, vagy a Holdat fizikailag megzavarta volna a múltban egy közeli találkozás.
Nincs törmelék az űrben, jelezve a korábbi ütközést, és nem úgy tűnik, hogy a Föld és a Hold ugyanabban az időszakban alakult volna ki.
Ami az "elfogás" elméletet illeti, a tudós Isaac Asimov, aki jól ismert szépirodalmi műveiről ezt írta:
"Túl nagy ahhoz, hogy a Föld elfoghatta volna. Az esélye egy ilyen elfogásnak, és hogy ezután a Hold egy majdnem kör alakú pályára kerül a Föld körül túl kicsi ahhoz, hogy egy ilyen eshetőség hihető legyen."
Asimovnak igaza volt, amikor figyelembe vette a Hold pályáját, mivel nem csak közel tökéletes kör, hanem kötött helyzetű, az egyik oldala van mindig a Föld felé, nagyon kis változással.
Amennyire tudjuk, ez az egyetlen természetes mellékbolygó egy ilyen pályán.
A Hold és a Föld közös keringési középpontja
Asimovnak igaza volt, amikor figyelembe vette a Hold pályáját, mivel nem csak közel tökéletes kör, hanem kötött helyzetű, az egyik oldala van mindig a Föld felé, nagyon kis változással.
Amennyire tudjuk, ez az egyetlen természetes mellékbolygó egy ilyen pályán.
A Hold és a Föld közös keringési középpontja
Ez a kör alakú pálya különösen furcsa, tekintve, hogy a Hold tömegközéppontja egy mérfölddel közelebb van a Földhöz, mint a geometriai középpontja. Ezen ténynek önmagában egy instabil, bizonytalan pályát kellene eredményeznie, ahogy egy ilyen tömegközéppontú golyó sem gördülne egyenes vonalon. Továbbá a Naprendszerünkben lévő más holdak majdnem mindegyike bolygójának egyenlítői síkjában kering.
Nem így a Hold, aminek pályája furcsa módon közelebb van a Föld Nap körüli keringési pályájához, vagy hajlik a Föld ekliptikájához több mint öt fokkal.
Ha ehhez hozzáadjuk a Hold kidudorodásának tényét - a Földdel átellenes oldalon található - ez hatálytalanítja a gondolatot, hogy ezt a Föld gravitációs vonzása okozta, lehetővé téve egy csaknem "egyensúlyi világot."
Úgy tűnik lehetetlen, hogy egy ilyen furcsaság egy ilyen pontos és körpályára essen.
Ez egy érdekes találós kérdés, mint a William Roy Shelton tudományos író által megfogalmazott, aki ezt írta: "Fontos megjegyezni, hogy valaminek oda kellett helyezni a Holdat a Föld körüli kör alakú pályára, vagy annak közelébe."
Csakúgy, ahogy egy Apollo űrhajó kerüli meg a Földet minden 90-ik percben, miközben 100 mérföld magasan van, és körülbelül 18000 mérföldes óránkénti sebességgel kell haladnia, hogy a pályáján maradjon, valaminek lennie kellett, ami a Holdnak megadta az éppen szükséges sebességet a súlyához képest, és a magasságát...
A lényeg, és ezt ritkábban jegyzik meg figyelembe véve a Hold eredetét az, hogy nagyon valószínűtlen, hogy bármelyik tárgy csak úgy belebotlana a tényezők megfelelő kombinációjába, ami ahhoz szükséges, hogy pályán maradjon. "Valami kellett, hogy a Holdat ebbe a távolságba, erre a pályára és sebességre állítsa. A kérdés az, hogy mi volt az a "valami"?
A Hold fázisai és librációja a Földről nézve
Ha a Hold pontos és stabil pályáját puszta véletlennek tekintjük, akkor az is véletlen, hogy a Hold éppen a megfelelő távolságra van a Földtől, hogy teljesen eltakarja a Napot egy napfogyatkozás folyamán?
Míg a Hold átmérője mindössze 3476 kilométer, szemben a Nap gigantikus 1,39 millió kilométerével, mégiscsak a megfelelő helyzetben takarja el az egész napot a lángoló koronáján kívül, amikor a Nap és a Föld között halad át.
Asimov kifejtette:
"Nincs asztronómiai oka annak, hogy a Hold és a Nap ilyen jól illeszkedjen. Ez a legtisztább véletlen, és csak a Föld van megáldva ilyen módon az összes többi bolygó között."
Vajon csak véletlen egybeesés?
Hogyan lehet megmagyarázni ezt és még sok más Hold rejtélyt?
1970 júliusában két orosz tudós, Mihail Vasin és Alexander Scserbakov megjelentetett egy cikket a szovjet Szputnyik című lapban: "A Hold idegen intelligencia alkotása?"
Ők alkották meg azt az elméletet, hogy a Hold nem egy teljesen természetes világ, hanem egy kisbolygó, amelyet évmilliókkal ezelőtt a távoli űr intelligens lényei tettek üregessé olyan technológiával, amely messze felülmúlja a miénket.
Hatalmas gépeket használtak a kőzet megolvasztására és a nagy üregek megformálására a Hold belsejében, és az olvadékot ők juttatták a felszínre. Egy védett hajótestszerű belső héjjal, plusz egy rekonstruált külső héjjal fémes sziklákból, ez egy gigantikus hajó volt, amit átkormányoztak a kozmoszon, és végül pályára állították a Föld körül.
Cikkükben Vasin és Scserbakov azt írták: "Felhagyva a "józan ész" hagyományos útját, már belevetettük magunkat olyasvalamibe, ami első látásra úgy tűnik, hogy féktelen és felelőtlen fantázia.
De minél aprólékosabban megy bele és gyűjti össze az információkat az ember a Holdról, annál inkább meg van győződve arról, hogy nincs egyetlen tény sem, ami kizárná a feltételezést. Nem csak ez, hanem sok, eddig rejtélynek tekinthető dolog a Holdról megmagyarázható az új hipotézis fényében."
A Hold rétegtani emeletei
Ha első pillantásra felfoghatatlannak tűnik az űrhajó Hold elmélet, érdemes megfontolni, hogy ez a modell hogyan egyeztethető össze a Hold többi titkával.
Ez megmagyarázná, hogy miért bizonyos, hogy a Hold sokkal idősebb, mint a Föld, és talán még a Naprendszerünknél is öregebb, és miért van három különböző réteg a Holdon belül, a legsűrűbb anyaggal a külső rétegben, pontosan úgy, ahogy egy űrhajó "hajótestéről" gondolnánk. Azt is megmagyarázza, hogy miért nincs nyoma a víznek a Hold felszínén, de bizonyíték arra, hogy a mélyben létezik.
Ez az elmélet megmagyarázná a furcsa "tengereket" és masconokat, talán a használt gépek nyomai, melyekkel üregessé tették a Holdat. A mesterséges bolygó ötlete magyarázhatja a furcsa, ritmikus "holdrengéseket", ahogy egy mesterséges szerkezet reagál ugyanezen módon a Föld vonzásából adódó nyomásra. És a mesterséges eszközökre a Hold felszíne alatt, melyek forrásai lehetnek azoknak a gázfelhőknek, amelyeket megfigyeltek.
A Hold intelligens "terraformálása" megoldásként bizonyulhat a "forró Hold" és a "hideg Hold" érvelésre - mindkettő helyes! A Hold eredetileg egy hideg világ volt, amelyet űrhajóvá alakítottak át mesterséges melegítéssel, és hatalmas tömeget távolítottak el a belsejéből.
Ez az elmélet azt a látszólagos ellentmondást is megmagyarázza, hogy a Hold üreges. Ha a Hold eredetileg egy tömör világ volt, amelyet mesterségesen vájtak ki, lenne bizonyíték mindkét fázisra, pontosan arra, amit jelenleg a Holdról tudunk.
A Kaguya-űrszonda fotója egy krátereknél mélyebb alakzatról, amely egy barlang
beszakadt teteje is lehet (JAXA)
Egy mesterségesen kivájt Hold megmagyarázná, hogy miért kong órákkal egy becsapódás után is, és hogy miért találtak ott kemény fémmmintákat, mint a titán, a króm és a cirkónium, "rozsdamentes" vasat, valamint urán 236-ot és neptúnium 237-et.
Tény, hogy az űrhajó Hold elmélet sokkal közelebb lehet bármely más elméletnél, amely a Hold eredetére és bámulatos pályájára próbál választ adni.
Vajon csak véletlen egybeesés?
Hogyan lehet megmagyarázni ezt és még sok más Hold rejtélyt?
1970 júliusában két orosz tudós, Mihail Vasin és Alexander Scserbakov megjelentetett egy cikket a szovjet Szputnyik című lapban: "A Hold idegen intelligencia alkotása?"
Ők alkották meg azt az elméletet, hogy a Hold nem egy teljesen természetes világ, hanem egy kisbolygó, amelyet évmilliókkal ezelőtt a távoli űr intelligens lényei tettek üregessé olyan technológiával, amely messze felülmúlja a miénket.
Hatalmas gépeket használtak a kőzet megolvasztására és a nagy üregek megformálására a Hold belsejében, és az olvadékot ők juttatták a felszínre. Egy védett hajótestszerű belső héjjal, plusz egy rekonstruált külső héjjal fémes sziklákból, ez egy gigantikus hajó volt, amit átkormányoztak a kozmoszon, és végül pályára állították a Föld körül.
Cikkükben Vasin és Scserbakov azt írták: "Felhagyva a "józan ész" hagyományos útját, már belevetettük magunkat olyasvalamibe, ami első látásra úgy tűnik, hogy féktelen és felelőtlen fantázia.
De minél aprólékosabban megy bele és gyűjti össze az információkat az ember a Holdról, annál inkább meg van győződve arról, hogy nincs egyetlen tény sem, ami kizárná a feltételezést. Nem csak ez, hanem sok, eddig rejtélynek tekinthető dolog a Holdról megmagyarázható az új hipotézis fényében."
A Hold rétegtani emeletei
Ha első pillantásra felfoghatatlannak tűnik az űrhajó Hold elmélet, érdemes megfontolni, hogy ez a modell hogyan egyeztethető össze a Hold többi titkával.
Ez megmagyarázná, hogy miért bizonyos, hogy a Hold sokkal idősebb, mint a Föld, és talán még a Naprendszerünknél is öregebb, és miért van három különböző réteg a Holdon belül, a legsűrűbb anyaggal a külső rétegben, pontosan úgy, ahogy egy űrhajó "hajótestéről" gondolnánk. Azt is megmagyarázza, hogy miért nincs nyoma a víznek a Hold felszínén, de bizonyíték arra, hogy a mélyben létezik.
Ez az elmélet megmagyarázná a furcsa "tengereket" és masconokat, talán a használt gépek nyomai, melyekkel üregessé tették a Holdat. A mesterséges bolygó ötlete magyarázhatja a furcsa, ritmikus "holdrengéseket", ahogy egy mesterséges szerkezet reagál ugyanezen módon a Föld vonzásából adódó nyomásra. És a mesterséges eszközökre a Hold felszíne alatt, melyek forrásai lehetnek azoknak a gázfelhőknek, amelyeket megfigyeltek.
A Hold intelligens "terraformálása" megoldásként bizonyulhat a "forró Hold" és a "hideg Hold" érvelésre - mindkettő helyes! A Hold eredetileg egy hideg világ volt, amelyet űrhajóvá alakítottak át mesterséges melegítéssel, és hatalmas tömeget távolítottak el a belsejéből.
Ez az elmélet azt a látszólagos ellentmondást is megmagyarázza, hogy a Hold üreges. Ha a Hold eredetileg egy tömör világ volt, amelyet mesterségesen vájtak ki, lenne bizonyíték mindkét fázisra, pontosan arra, amit jelenleg a Holdról tudunk.
A Kaguya-űrszonda fotója egy krátereknél mélyebb alakzatról, amely egy barlang
beszakadt teteje is lehet (JAXA)
Egy mesterségesen kivájt Hold megmagyarázná, hogy miért kong órákkal egy becsapódás után is, és hogy miért találtak ott kemény fémmmintákat, mint a titán, a króm és a cirkónium, "rozsdamentes" vasat, valamint urán 236-ot és neptúnium 237-et.
Tény, hogy az űrhajó Hold elmélet sokkal közelebb lehet bármely más elméletnél, amely a Hold eredetére és bámulatos pályájára próbál választ adni.
Utoljára módosítva: