Ma nemcsak a nőkre irányul kettős társadalmi elvárás azzal kapcsolatban, hogy a családban és a munkahelyen is helyt álljanak, hanem egyre inkább a férfiakra is – hangzott el egy nemrégiben rendezett apakonferencián.
A szakemberek szerint a családi élet minősége, a szülők egymással és a gyerekekkel való kapcsolata jelentősen meghatározza egészségi állapotukat és várható életidejüket. A középkorú magyar férfiak egészségkrízise enyhül ugyan, de a helyzet még távolról sem kielégítő.
A házastárssal, gyerekekkel való jó kapcsolatnak elsődleges egészségvédő szerepe van mind a férfiak, mind a nők életében – hangzott el az Apa is csak egy van! címmel nemrégiben rendezett konferencián, amelynek fókuszában a férfiegészség, illetve annak magánéleti összefüggései szerepeltek. „A jó házasságban élő emberek a világon mindenütt a legboldogabbak és a legegészségesebbek.
Ennek ellenkezője is igaz: a bántalmazó család az egyik legnagyobb veszélyfaktor az egészségre nézve” – mondta el Tury Ferenc pszichiáter. Utalt arra is: a nők elégedettsége, illetve iskolázottsága pozitívan befolyásolja a férfi családtagok egészségét, mivel a felmérések szerint az iskolázott nők a legelégedettebbek.
Tury hangsúlyozta azt is, hogy a középkorú férfiak korai halálozási aránya kétszerese a hatvanas évekbeli mutatóknak: egy 40 év fölötti férfinak ma közel 60 százalék esélye van arra, hogy megéri a 65. életévét. Eltérő a két nem egészségtudatossága is, amit jól mutat, hogy a korábban hasonlóan rossz mutatókkal bíró Finnországban a nők harcolták ki a férfiak korai halálozása miatti népegészségügyi program bevezetését. Tamási Erzsébet kriminológus megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy a nők keményen elhajtják párjukat az orvoshoz, nehogy veszélybe kerüljön a család megélhetése, a pénztermelés, ami a férfiak fő funkciója.
Jobban kéne élnünk
„Máig él a közép-európai paradoxon, ami azt jelenti, hogy a gazdasági helyzetünkhöz és a biológiai adottságainkhoz képest sokkal jobbnak kellene lenniük az életkilátásainknak. Még közép-európai viszonylatban is a régiós átlagnál rosszabbul állunk a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve az infarktusos halálozások terén, melyek a korai halálozás elsődleges okai.
A nők körében is, de a férfiak körében különösen, még azzal együtt is, hogy van egy javuló tendencia” – mondta el a Heteknek Perczel Forintos Dóra, az SE Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője.
A szakember kitért arra is, hogy a lelki egészségromlás a férfiaknál jellemzően testi betegségek formájában tör felszínre, vagy alkoholfogyasztás és egyéb önkárosító magatartások formájában, valamint a jelentős öngyilkossági arányban. A nőknél közvetlenebbül, azaz szorongásos, depressziós megbetegedések formájában jelentkeznek a lelki problémák.
Ennek magyarázata a női és férfi szocializáció különbségeiben keresendő, a nők gyengesége elfogadottabb, mint a férfiaké, ezért hamarabb jutnak el orvoshoz is. A mentális betegségek előfordulása, azaz hogy egy adott pillanatban az országban hány embert érint a szorongás és a hangulatzavar, a nők esetében 12 százalék, a férfiaknál 7 százalék.
A magas vérnyomás, szív- és érrendszeri megbetegedések, infarktus hátterében – még biológiai hajlam esetén is – a krónikus stressznek és a depressziónak meghatározó szerepe van. Magyarország térképén nyugatról keletre haladva a férfiak korai halálozási aránya a depresszió, illetve a munkanélküliség növekedésével együtt nő.
Összességében az alacsony iskolázottságú, hátrányos társadalmi helyzetű, alacsony jövedelmű rétegeknél a legnagyobb a rizikó. További veszélyeztető tényező a koherenciaérzés, azaz az élet értelmességébe vetett hit hiánya, ami viszont nincs erős összefüggésben az iskolázottsággal.
A témában máig irányadónak számít a Hungarostudy 2006 kutatása, amely a férfiak és nők lelki egészségét vizsgálta. Egyebek között kimutatta, hogy a magyar társadalom materialista és teljesítményelvű, ahol a férfiaknak gyilkos rivalizálás és átláthatatlan munkahelyi viszonyok között kell megfelelniük a tradicionális elvárásnak, a családfenntartó szerepnek, s ez rányomja a bélyegét az egészségi és halálozási mutatóikra.
A magyarokban óriási a bizonyítási vágy, és a sikert – illetve a férfiakat – kizárólag pénzben mérik, így a státuszvesztés, munkanélkülivé válás az egyik legfőbb stressz- és betegségforrás az erősebb nem életében, amelynek enyhítésében a házastárs és a család sokat segíthet.
Rossz mutatók
„Azt is észre kell vennünk, hogy Magyarország a gazdasági fejlettségéhez, GDP-jéhez képest a legelégedetlenebb nemzetek közé tartozik. A jóval alacsonyabb GDP-jű országokban sokkal magasabb az élettel való elégedettség szintje, például Brazíliában, Mexikóban. A velünk azonos GDP-vel rendelkező csehek pedig kétszer olyan jól érzik magukat, mint mi.
Abnormálisan magasak az elvárásaink, rendkívül kritikusak vagyunk, mindenből csak a rosszat vesszük észre, ez tipikusan a depressziós emberekre jellemző szemléletmód” – mondta Perczel Forintos Dóra. Hozzátette: egy személy egészségi állapotát a genetikai, másrészt a környezeti tényezők, továbbá az egyén lelki beállítottsága egyforma mértékben befolyásolják. A jó hír az, hogy az egyén képes változtatni a körülményein, javítani mind a családi kapcsolatain, mind a nehézségekhez való hozzáállásán.
Az egzisztenciális bizonytalanság mellett ugyanis a másik jelentős rizikófaktor a férfiak egészségi állapotában a társas támogatottság hiánya a családban. „A férfiak depressziós mutatói egyetlen helyzetben hasonlóak, sőt magasabbak a nők mutatóinál, ez pedig a házastársi stressz. A férfiaknak lelkileg nagyon megterhelő a konfliktusos házastársi kapcsolat. Megfordítva, a jó házasságnak nagyon komoly védőszerepe van a lelki egészség szempontjából – az élettársi kapcsolatoknak kevésbé, mert azokban nincs meg az elköteleződés biztonsága” – tette hozzá a pszichológus.
A Hungarostudy felmérés egyértelműen igazolta, hogy jobb egészségi állapotban vannak, és tovább élnek azok a férfiak, akiknek a házastársuk mellett a gyerekeikkel is jó a kapcsolatuk, és kezdettől részt vesznek a gyermekeik gondozásában. Ugyanígy a gyermekek egészségét, identitását, életképességét tekintve is elengedhetetlen fontosságú az apával való jó kapcsolat.
A jó apa-gyerek viszony ma már a társadalmi értékrendben is kiemelt helyet kap. „Nemcsak a nőkre irányul egy kettős társadalmi elvárás, hogy a családban és a munkahelyen egyaránt helyt álljanak, hanem egyre inkább a férfiakra is” – állítja Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Mint a Heteknek kifejtette, a férfiakkal kapcsolatban továbbra is dominál a hagyományos családfenntartó szerep, de emellett megjelent egy új típusú, a család mindennapjaiban aktívan részt vevő, gyerekeivel foglalkozó férfikép is.
A családon belüli férfikép „modernizációjában” szerepet játszhatott a gazdasági válság is, hiszen 2009-ben a férfiaknak is csak a fele gondolkodott a kizárólagos családfenntartó szerepben. A kétkeresős családmodell, a női szerepfelfogás változása is közrejátszik abban, hogy nagyobb hangsúlyt kap a férfiak érzelmi biztonságot nyújtó szerepe, gyerekekkel való szeretetkapcsolata, ugyanakkor a háztartáson belüli munkamegosztás nem nagyon változott.
A férfiak családközpontúságára nagyobb, az anyagi biztonság megteremtésére kicsit kisebb hangsúly tevődik. Azonban a kettős elvárásnak való megfelelés is könnyen stresszforrássá válhat, különösen egy teljesítményelvű közegben. Hazánkban a férfiak háromnegyede gondolja úgy, hogy a teljes élethez szüksége van gyermekre, a magyarok hagyományosan család- és gyerekközpontú értékrendje tehát erősen tartja magát, annak ellenére is, hogy a valóságban ez kevéssé realizálódik.
„Európa-szerte megfigyelhetők változások, hangsúlyeltolódások a nemi szereposztást illetően. A tendencia az, hogy van egyfajta kiegyenlítődés felé való elmozdulás, legalábbis az egyik területen, a gyerekgondozás, a gyerekkel való foglalkozás, játék, tanulás terén a férfiak részvétele az időmérleg-kutatások szerint nálunk is emelkedett, míg a háztartási munkákban való részvételük nem nőtt” – fejtette ki a szociológus.
Spéder Zsolt a családi szereposztás kapcsán kitért a nők családon belüli „kapuőr” szerepére is. Ez azt jelenti, hogy a férfiak akkor tudnak bevonódni a családi üzemmenetbe, ha egyrészt ezt önszántukból teszik, másrészt ha ezt a nők „megengedik” nekik. Az erre vonatkozó kutatások abból indulnak ki, hogy a család ügyeiben a kontrollszerep, illetve a felelősség általában a nőké. Amikor a férfi részt szeretne venni ebben, az a nő otthoni dominanciáját – végső soron a női identitását – is érinti.
Sokszor a nő nem akarja feladni ezt az ellenőrző, vezető szerepet. Például amikor egy férfi nekiáll krumplit pucolni vagy elmosogatni, és a nő úgy reagál, hogy rosszul csinálja, inkább ne csinálja, akkor ezzel demonstrálódik, hogy ki az úr a háztartásban. Ugyanígy előjönnek ilyenfajta jelzések a gyermeknevelés kapcsán is: „nem jól húztad fel a cipzárját”, satöbbi. Megvizsgálták a nők attitűdjeit is, hogy mennyire akarják kontrollálni a családi életet, és amikor egy erőteljesebb kontroll mellett tették le a voksukat, akkor a férfi kevésbé vett részt a családi együttműködésben.
A női szerep lényege, hogy elsődlegesen ő a felelős a családért, erre szocializálódnak a nők is, férfiak is, és ennek átalakulása a női hozzáállástól is függ. Jó példa volt erre egy walesi munkanélküli vizsgálat is, amely azt nézte, hogy az otthon lévő férfiak miért nem vesznek részt az otthoni munkamegosztásban.
Kiderült, hogy először is azzal, hogy munkanélküliek, a férfiidentitásuk alá van ásva, másodszor azzal ásódik alá, hogy amikor otthon megpróbálnak segíteni, megkapják a letolást, hogy nem jól csinálták meg a feladatot, azaz otthon sem jók semmire. „Nem csak ezen múlik a család működése, de alábecsülni sem kell ezt a rejtett mechanizmust” – véli Spéder Zsolt.
A szakemberek szerint a családi élet minősége, a szülők egymással és a gyerekekkel való kapcsolata jelentősen meghatározza egészségi állapotukat és várható életidejüket. A középkorú magyar férfiak egészségkrízise enyhül ugyan, de a helyzet még távolról sem kielégítő.
A házastárssal, gyerekekkel való jó kapcsolatnak elsődleges egészségvédő szerepe van mind a férfiak, mind a nők életében – hangzott el az Apa is csak egy van! címmel nemrégiben rendezett konferencián, amelynek fókuszában a férfiegészség, illetve annak magánéleti összefüggései szerepeltek. „A jó házasságban élő emberek a világon mindenütt a legboldogabbak és a legegészségesebbek.
Ennek ellenkezője is igaz: a bántalmazó család az egyik legnagyobb veszélyfaktor az egészségre nézve” – mondta el Tury Ferenc pszichiáter. Utalt arra is: a nők elégedettsége, illetve iskolázottsága pozitívan befolyásolja a férfi családtagok egészségét, mivel a felmérések szerint az iskolázott nők a legelégedettebbek.
Tury hangsúlyozta azt is, hogy a középkorú férfiak korai halálozási aránya kétszerese a hatvanas évekbeli mutatóknak: egy 40 év fölötti férfinak ma közel 60 százalék esélye van arra, hogy megéri a 65. életévét. Eltérő a két nem egészségtudatossága is, amit jól mutat, hogy a korábban hasonlóan rossz mutatókkal bíró Finnországban a nők harcolták ki a férfiak korai halálozása miatti népegészségügyi program bevezetését. Tamási Erzsébet kriminológus megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy a nők keményen elhajtják párjukat az orvoshoz, nehogy veszélybe kerüljön a család megélhetése, a pénztermelés, ami a férfiak fő funkciója.
Jobban kéne élnünk
„Máig él a közép-európai paradoxon, ami azt jelenti, hogy a gazdasági helyzetünkhöz és a biológiai adottságainkhoz képest sokkal jobbnak kellene lenniük az életkilátásainknak. Még közép-európai viszonylatban is a régiós átlagnál rosszabbul állunk a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve az infarktusos halálozások terén, melyek a korai halálozás elsődleges okai.
A nők körében is, de a férfiak körében különösen, még azzal együtt is, hogy van egy javuló tendencia” – mondta el a Heteknek Perczel Forintos Dóra, az SE Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője.
A szakember kitért arra is, hogy a lelki egészségromlás a férfiaknál jellemzően testi betegségek formájában tör felszínre, vagy alkoholfogyasztás és egyéb önkárosító magatartások formájában, valamint a jelentős öngyilkossági arányban. A nőknél közvetlenebbül, azaz szorongásos, depressziós megbetegedések formájában jelentkeznek a lelki problémák.
Ennek magyarázata a női és férfi szocializáció különbségeiben keresendő, a nők gyengesége elfogadottabb, mint a férfiaké, ezért hamarabb jutnak el orvoshoz is. A mentális betegségek előfordulása, azaz hogy egy adott pillanatban az országban hány embert érint a szorongás és a hangulatzavar, a nők esetében 12 százalék, a férfiaknál 7 százalék.
A magas vérnyomás, szív- és érrendszeri megbetegedések, infarktus hátterében – még biológiai hajlam esetén is – a krónikus stressznek és a depressziónak meghatározó szerepe van. Magyarország térképén nyugatról keletre haladva a férfiak korai halálozási aránya a depresszió, illetve a munkanélküliség növekedésével együtt nő.
Összességében az alacsony iskolázottságú, hátrányos társadalmi helyzetű, alacsony jövedelmű rétegeknél a legnagyobb a rizikó. További veszélyeztető tényező a koherenciaérzés, azaz az élet értelmességébe vetett hit hiánya, ami viszont nincs erős összefüggésben az iskolázottsággal.
A témában máig irányadónak számít a Hungarostudy 2006 kutatása, amely a férfiak és nők lelki egészségét vizsgálta. Egyebek között kimutatta, hogy a magyar társadalom materialista és teljesítményelvű, ahol a férfiaknak gyilkos rivalizálás és átláthatatlan munkahelyi viszonyok között kell megfelelniük a tradicionális elvárásnak, a családfenntartó szerepnek, s ez rányomja a bélyegét az egészségi és halálozási mutatóikra.
A magyarokban óriási a bizonyítási vágy, és a sikert – illetve a férfiakat – kizárólag pénzben mérik, így a státuszvesztés, munkanélkülivé válás az egyik legfőbb stressz- és betegségforrás az erősebb nem életében, amelynek enyhítésében a házastárs és a család sokat segíthet.
Rossz mutatók
„Azt is észre kell vennünk, hogy Magyarország a gazdasági fejlettségéhez, GDP-jéhez képest a legelégedetlenebb nemzetek közé tartozik. A jóval alacsonyabb GDP-jű országokban sokkal magasabb az élettel való elégedettség szintje, például Brazíliában, Mexikóban. A velünk azonos GDP-vel rendelkező csehek pedig kétszer olyan jól érzik magukat, mint mi.
Abnormálisan magasak az elvárásaink, rendkívül kritikusak vagyunk, mindenből csak a rosszat vesszük észre, ez tipikusan a depressziós emberekre jellemző szemléletmód” – mondta Perczel Forintos Dóra. Hozzátette: egy személy egészségi állapotát a genetikai, másrészt a környezeti tényezők, továbbá az egyén lelki beállítottsága egyforma mértékben befolyásolják. A jó hír az, hogy az egyén képes változtatni a körülményein, javítani mind a családi kapcsolatain, mind a nehézségekhez való hozzáállásán.
Az egzisztenciális bizonytalanság mellett ugyanis a másik jelentős rizikófaktor a férfiak egészségi állapotában a társas támogatottság hiánya a családban. „A férfiak depressziós mutatói egyetlen helyzetben hasonlóak, sőt magasabbak a nők mutatóinál, ez pedig a házastársi stressz. A férfiaknak lelkileg nagyon megterhelő a konfliktusos házastársi kapcsolat. Megfordítva, a jó házasságnak nagyon komoly védőszerepe van a lelki egészség szempontjából – az élettársi kapcsolatoknak kevésbé, mert azokban nincs meg az elköteleződés biztonsága” – tette hozzá a pszichológus.
A Hungarostudy felmérés egyértelműen igazolta, hogy jobb egészségi állapotban vannak, és tovább élnek azok a férfiak, akiknek a házastársuk mellett a gyerekeikkel is jó a kapcsolatuk, és kezdettől részt vesznek a gyermekeik gondozásában. Ugyanígy a gyermekek egészségét, identitását, életképességét tekintve is elengedhetetlen fontosságú az apával való jó kapcsolat.
A jó apa-gyerek viszony ma már a társadalmi értékrendben is kiemelt helyet kap. „Nemcsak a nőkre irányul egy kettős társadalmi elvárás, hogy a családban és a munkahelyen egyaránt helyt álljanak, hanem egyre inkább a férfiakra is” – állítja Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója. Mint a Heteknek kifejtette, a férfiakkal kapcsolatban továbbra is dominál a hagyományos családfenntartó szerep, de emellett megjelent egy új típusú, a család mindennapjaiban aktívan részt vevő, gyerekeivel foglalkozó férfikép is.
A családon belüli férfikép „modernizációjában” szerepet játszhatott a gazdasági válság is, hiszen 2009-ben a férfiaknak is csak a fele gondolkodott a kizárólagos családfenntartó szerepben. A kétkeresős családmodell, a női szerepfelfogás változása is közrejátszik abban, hogy nagyobb hangsúlyt kap a férfiak érzelmi biztonságot nyújtó szerepe, gyerekekkel való szeretetkapcsolata, ugyanakkor a háztartáson belüli munkamegosztás nem nagyon változott.
A férfiak családközpontúságára nagyobb, az anyagi biztonság megteremtésére kicsit kisebb hangsúly tevődik. Azonban a kettős elvárásnak való megfelelés is könnyen stresszforrássá válhat, különösen egy teljesítményelvű közegben. Hazánkban a férfiak háromnegyede gondolja úgy, hogy a teljes élethez szüksége van gyermekre, a magyarok hagyományosan család- és gyerekközpontú értékrendje tehát erősen tartja magát, annak ellenére is, hogy a valóságban ez kevéssé realizálódik.
„Európa-szerte megfigyelhetők változások, hangsúlyeltolódások a nemi szereposztást illetően. A tendencia az, hogy van egyfajta kiegyenlítődés felé való elmozdulás, legalábbis az egyik területen, a gyerekgondozás, a gyerekkel való foglalkozás, játék, tanulás terén a férfiak részvétele az időmérleg-kutatások szerint nálunk is emelkedett, míg a háztartási munkákban való részvételük nem nőtt” – fejtette ki a szociológus.
Spéder Zsolt a családi szereposztás kapcsán kitért a nők családon belüli „kapuőr” szerepére is. Ez azt jelenti, hogy a férfiak akkor tudnak bevonódni a családi üzemmenetbe, ha egyrészt ezt önszántukból teszik, másrészt ha ezt a nők „megengedik” nekik. Az erre vonatkozó kutatások abból indulnak ki, hogy a család ügyeiben a kontrollszerep, illetve a felelősség általában a nőké. Amikor a férfi részt szeretne venni ebben, az a nő otthoni dominanciáját – végső soron a női identitását – is érinti.
Sokszor a nő nem akarja feladni ezt az ellenőrző, vezető szerepet. Például amikor egy férfi nekiáll krumplit pucolni vagy elmosogatni, és a nő úgy reagál, hogy rosszul csinálja, inkább ne csinálja, akkor ezzel demonstrálódik, hogy ki az úr a háztartásban. Ugyanígy előjönnek ilyenfajta jelzések a gyermeknevelés kapcsán is: „nem jól húztad fel a cipzárját”, satöbbi. Megvizsgálták a nők attitűdjeit is, hogy mennyire akarják kontrollálni a családi életet, és amikor egy erőteljesebb kontroll mellett tették le a voksukat, akkor a férfi kevésbé vett részt a családi együttműködésben.
A női szerep lényege, hogy elsődlegesen ő a felelős a családért, erre szocializálódnak a nők is, férfiak is, és ennek átalakulása a női hozzáállástól is függ. Jó példa volt erre egy walesi munkanélküli vizsgálat is, amely azt nézte, hogy az otthon lévő férfiak miért nem vesznek részt az otthoni munkamegosztásban.
Kiderült, hogy először is azzal, hogy munkanélküliek, a férfiidentitásuk alá van ásva, másodszor azzal ásódik alá, hogy amikor otthon megpróbálnak segíteni, megkapják a letolást, hogy nem jól csinálták meg a feladatot, azaz otthon sem jók semmire. „Nem csak ezen múlik a család működése, de alábecsülni sem kell ezt a rejtett mechanizmust” – véli Spéder Zsolt.
otthon - mert mint itt fentebb írtátok - másutt már nem várhat nyugalmat. Otthon meg mi várja? Egy hárpia...
Ezzel aztán saját magunkkal is jól kibabrálunk. Ő meg tűr, hallgat, nyel nagyokat, hogy előbb túl legyen a viharon, aztán egy reggel 42 évesen nem ébred fel. Akkor zokog az asszony, mellette 2-3 kicsi gyerek. Jobb egy nem tökéletes férjjel élni, mint egyedül, kiszolgáltatva a potyát kedvelő jött-menteknek, közben egyedül gyermekeket nevelni.
