Oké, bontsuk.
1. Ha teszem azt, azon a területen csak vallási csoportok végeznek humanitárius munkát, akkor inkább nem adnál semmit, pusztán a vallásellenességed miatt? (Mondom mindezeket úgy, hogy ateista vagyok, és szerintem is a hívőknek kéne fenntartani az egyházukat.)
2. Mivel itt több mindenről írtál, nem tudok én sem nagyon rövid lenni.
Igen, emberségesen kell bánni azokkal, akik menedékkérőként érkeznek (és akként is viselkednek), normális körülmények között. Mindenkiről nincs infóm, de speciel pont a pernyertes két bangladesi ügyében a strassburgiak megállapították, hogy nem volt részük rossz bánásmódban. A telefon elvételt csak a "civilek" állítják, több fotón is látható volt a menekültek kezében a mobil, plusz a Facebookon szervezték az éhségsztrájkjukat...
Felteszem
azonnal megkérdik őket, hogy miért jöttek, nem hiszem, hogy csak néznek rájuk, hogy he?
Attól tartok, nincs ilyen sehol, hogy ideiglenes, vagy végleges menedékjog. Ha jön egy menedékkérő, akkor csak a jogosultságot tisztázzák, hogy megilleti-e a menedékjog, azt nem, hogy meddig is szándékozik menekültnek lenni ott (ráadásul gyakran ő maga se tudhatja ezt előre).
Ha mondjuk a te célod Németország lenne, de csak úgy juthatnál oda, hogy az útba eső országokban menedékkérőkén jelentkezel, akkor te se mondanád, hogy csak átutazóban vagyok... (Majd ha már beengedtek, megpattansz.) Ezért fordulhatott elő, hogy voltak, akiket több országban is regisztráltak menekültként.
Az miért lenne jó, ha olyanok, akik nem itt akarnak menekültek lenni, szabadon kóricálhatnának az országban? ("Átjáróház".) S mindaddig, amíg itt vannak, el kell látni őket. Ez nem lenne pazarlás? Nem egyszerűbb be se engedni őket?(Egyébként akiknek elfogadják a menedékkérelmét - mert azt állítják, itt akarnak maradni - azokat természetesen ki is engedik a tranzitból.)
A kiskorú fiú menedékkérőkkel azért nem árt elővigyázatosnak lenni... Pl. ő is kiskorú állítólag:
A módszered pedig kiszűrni, hogy ki "vallásőrült", vagy ki nem, nem működne, mégpedig ezért:
"A saría két alapelvvel is rendelkezik, amelyek irányt mutatnak a muszlimoknak olyan helyzetekben amikor nem tudnak betartani egy előírást. Az egyik az a “könnyítés a terheken” vagyis a tajszír elve, tehát ha a körülmények nehézkesek és nem tudják tartani pl. az ima idejét a munkahelyen, vagy nincs mást enni, mint a disznóhús, akkor ezeken a követelményeken lehet enyhíteni. És ebből jön a darura “szükségesség” elképzelése. Ami tiltott, ha szükséges, engedélyezett lehet. Ha tehát ezek a követelések nem tudnak teljesülni, nem sérül a vallás."