S
sisne*
Vendég
Vak kényszereink
Sokszor úgy megyünk családfelállításra, hogy a fejünkben van egy kép, hogy mit akarok ott látni.
Ennek előzménye, hogy meg vagyok arról győződve, hogy mi áll a nehézségem mögött ok-okozati szinten.
És ha az állításban nem azt a választ/képet kapom, amire vártam, akkor köszönöm szépen,
de ez nem jelent nekem semmit — mondhatom!
A belső vak kényszerem
— amely eddig sem oldotta meg a problémámat —
nem engedi, hogy nyitott lehessek a megoldásra, legyőzhessem az ellenállásom magamban.
A belső harc így állandósulhat bennünk, lehetőséget sem adva annak, hogy jobb irányt vehessen az életünk.
Marad a harc, a kimerültség, a már mindent megpróbáltam szlogene.
Mi is történik ekkor?
A családfelállítás nem törődik azzal, hogy mi van az én fejemben a problémáimról.
Ha a fejben lévő magyarázatokkal és értelmezésekkel meg tudnánk oldani a nehézségeinket,
akkor minden percben megtehetnénk ezt.
De nem ez történik.
Ésszel még senki sem tudott megoldani egy olyan problémát amelyet nem az elme hozott létre.
Így fordulhat elő, hogy éppen a gondolataink lesznek az akadályai annak,
hogy a megoldás megszülethessen.
Aki ellene áll az oldó képnek — az kitér a megoldás elől.
De ennek felelősségét meg kell hagyni annál, akihez tartozik — aki ellenáll.
Bármikor a jövőben a megoldás kéznél lesz számára,
csak el kell engednie az elme vak és kényszerítő magyarázatait.
„Valamit elengedni annyit jelent,
mint megváltozva menni tovább.”
Bert Hellinger: Gondolkodtató
mint megváltozva menni tovább.”
Bert Hellinger: Gondolkodtató
Forrás: Tóth Julianna családállító honlapja
